A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
42 V. ÜLÉS. teljes egyenjogúsággal érvényre jusson. Hát azok a hosszú és udvariasságukban is makacs kérések, a melyeket itten évek hosszú során át felemlítettek, sohasem akartak egyebet, mint épen ezt. Itt-ott udvariasabban jelentkezve, mindig egyet akartak, azt az egyet, hogy egyenjogúak legyünk, hogy paritásunk kidomborittassék, hogy nemzetközi érintkezésünkben mint független, önálló Magyarország jelenjünk meg, hogy nemzetközi érintkezéseinkben nyilvánvaló legyen azon népek előtt is, a kik tőlünk geographiailag távol feküsznek, a kik a nemzetközi jogok ismeretében nem otthonosnak, hogy ebben a monarchiában kél egészen egyenjogú, két egészen egymás mellett álló nemzet van, a melyeknek egyike a magyar és a mely magyar nemzetnek mindenkor és minden körülmény közt mint egy független, két egyenjogú fél egyikének kell feltűnnie. Ennek az elvnek teljes érvényre juttatása a mi ellenőrködő kötelességünknek egyik leglényegesebb feladata. Hiszen az élet, t. országos bizottság, a maga változataiban kifürkészhetetlen. Nem lehet előre minden eshetőséggel számolnunk ; de merülnek fel jelenségek, a melyek azután — amennyiben nem felelnek meg ezen előbb előadott kivánalmaknak — e helyen, mint a legilletékesebb helyen hazandók fel, azokkal szemben orvoslás kérendő és keresendő. De igazságos akarok lenni, t. országos bizottság. Hiszen az elmúlt országos bizottságok többjén kérelmeket intéztek az igen tisztelt külügyi kormányhoz és kötelességszerüen nyugtáznom kell a t. külügyi kormánynak azt az előzékeny eljárását, a melylyel egyes kérelmeinkkel szemben viseltetett. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, hogy melyek voltak azok a kérelmek, a melyek már kielégítést nyertek, de mégis csak czélzok arra, hogy az a kérés, mely például két év előtt a feliratok kérdése körül felmerült, a bizottság óhajtásának megfelelő megoldást nyert. Ott van az a körülmény, hogy a consuli jelen tések évek előtt előlünk teljesen el voltak zárva és ismeretlenek voltak és azoknak népszerűsítése és szélesebb körű ismertetései érdekében a kellő intézkedéseket megtették. De még mindig vannak teljesítetlen óhajaink, még mindig vannak kérdések, a melyek megoldásra várnak és ezekről leszek bátor pár szóval megemlékezni. Mai külképv'seletünk, t. országos bizottság, a diplomatia és a consulatusok útján jelentkezik külföldön Ha ma mérlegelem ennek a két testületnek a jelentőségét és keresem a munkakört, a mely őkel a nemzetközi érintkezésben megilleti, akkor arra a meggyőződésre jutok, hogy mind a két testületnek-munkaköre és jelentősége mindinkább a kereskedelmi és ipari kérdés felkarolásában és hatalmas támogatásában kell. hogy nyilvánuljon. Hiszen ma a nemzetközi érintkezésben az anyagi érdekek mennél élén- kebb és mennél hathatósabb képviseletet igényelnek. Hiszen ha körültekintünk Európa államainak nemzetközi politikájában, akkor azt látjuk, hogy ott mindig kidomborodnak egyrészről az iparnak és kereskedelemnek, másrészről a közgazdaságnak nagy kérdései és ezen kérdések elintézésénél minden nemzet képviselete a maga nemzete népeinek érdekeit kell, hogy harczba vigye. Ez az a’apelv kell, hogy kiindulási pontját képezze annak a kötelezettségnek s annak a munkakörnek, a mely diplomatiai és consuli tevékenységünk fő határvonalát és irányát megszabja. És ha helyesen van felállítva ez a tétel, akkor azon férfiak kiképeztetésénél is, a kik ezen eszmének keresztülvitelére, megvalósítására az állam részéről, mint tevékenységi tényezők odaállittatnak, ezen kérdéseknek mennél élén- kebb, mennél czéltudatosabb és szakszerűbb megismertetésére kell törekedni. Ma a consuli akadémia az, a mely hivatva van a consuli pályára készülő fiatalságot nevelni ; a diplomatiai pályára lépő itjak egy kis része is ezen elméleti képzettségben részesült fiatalok közül választatik ki, jelentékeny része azonban nem ezen iskolát végzett, hanem más jogi ismeretékkel biró, de felvételi vizsgálatot telt ifjak közül soroztatik oda. Én ezt a kiválasztási rendszert nem helyeslem, ebben a mai napig talán helyesnek bizonyult, de a jövőben már gyakorlatilag nem alkalmazható, sőt helytelen felfogásban a magam részéről nem osztozom és kívánatosnak tartanám, hogy külügyi képviseletünk statusa egy egységes egészet képezzen, hogy egy egységes statusba osztva jelentkezzék mind a két testület és pedig olyanformán, hogy a consuli képzettség adja meg az alapot és lehetőséget arra, hogy egyes esetektől
