A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 35 legyen abban, hogy az 1871-iki területi vívmányok Németország részére biztosittassanak. Mérhetetlen ellenszenvet, csaknem elkeseredést lehet találoi az egész nemzetben az oktalanul és ösz- szes erőforrásainkat megtámadó katonai terhek ellen. Mérhetetlen ellenszenvet lehet találni az ellen, hogy azokat az áldozatokat, a melyeket mi erőnkhöz mérten hozhatunk, nem a nemzeti védelemnek nemzeti alapokon való szervezésére fordítjuk, hanem a német katonai hatalomnak czéltalan, sikertelen és nemzetietlen voltára pazaroljuk el. Egyszóval uraim nincs semmi kétség, hogy a nemzet legszélesebb rétegeiben él az a meggyőződés, hogy mi nem akarunk német katonai állam lenni és még kevésbé akarunk ennek erőltetése okából anyagilag tönkremenni. Lehet erőltetni a dolgot Ez folyik itt 25 év óta. Lehet az észszerü- ségre, lehet a nemzetnek itt-amott felszabaduló és megnyilatkozó akaratára nem hallgatni. A hatalom mindent elnyomhat, még az alkotmányos intézmények functióit is, de a nemzeti lelkületet el nem nyomhatja, lent a szivek mélyén rejlő érzelme két ki nem irthatja és ha azt várjuk be, mig azok egyszer onnan előtörnek, ki tudja, a békés és alkotmányos utón való orvoslás nem késett-e már el. De legyen szabad, l. országos bizottság, ide vonatkozólag még egy utolsó szempontot felhoznom. és ez a mi viszonyaink és érdekeink a Balkánon. Magyarország mindig egy törő pontján állott Európának, a melyen ezek a nagy áramlatok, a germán és szláv áramlat, régebben pedig az ozmán áramlat megtörött. Sajátságos szívósságával egy nemzeti ösztönnek, a melylyel a magyar faj bir, sem egyik, sem másik áramlatba magát oda nem dobva, kizárólag egyéniségének, kizárólag állami önállóságának fentartá- sára fektette, fordilotta minden gondját és minden idejét. És ebben Európa keleten a kicsiny nemzeteknél azt a bizalmat merítette évszázadok hosszú munkáján keresztül, hogy Magyarország népe nem ezen kicsiny nemzeteknek eltörlésére, jogainak csorbítására, hanem ellenkezőleg, mint segítőtárs azok önállóságának és azok egyediségének védelmére kelt. Egy nagy rokonszenv keletkezett századokon keresztül Magyarország és a Balkán népe között, a mely rokonszenvnek maradványait lent a kedélyeknek rejtekében még talán ma is feltalálhatjuk, ha kutatni akarjuk, és a melyre ma nagy szükség volna, hogy folytassuk a béke korszakának azt a munkáját, a melyet megszakítottunk századokkal ezelőtt, hogy felvegyük a kereskedelmi szálakat és összeköttetéseket, átvegyük a közvetítő szerepet Europa nyugati és keleti népei között és ebben a Balkán népeknek nem elnyomásával, de azok élén haladjunk. hogy igy Magyarország a Balkán népek felvirágozásával együtt a saját felvirágzását is biztosítsa. Ebben a munkában, t. uraim, — hivatkozom akárkire, a ki talán tett keleti utazásokat, vagy olvasott ilyenekről, — azt a sajátságos ellenszenvet, azt a aversiot találjuk, a midőn megjelenik a monarchia német szövetség kebelében, mint a német hegemónia egyik úttörője, vagy ahhoz hozzálánczolva, mondom, azt az aversiot találjuk meg a kelet népeinél, hogy ők inkább igénybe veszik, — és talán jogosultan — más nagy államnak és hatalomnak támogatását és védelmét, mintsem hogy magokaL a német hegemónia által, a mely világhatalmi praetensiot táplál kelet felé is, befolyásoltatni és független- ségökben elnyomatni engednék. Ha mi ebből kibontakozhatnánk, ha megjelenhetnénk a magunk egyéniségében, ha nem volnánk mi is egyszerűen a német hegemouia úttörői, mint a hogy a bosnyák kormányzás is megmutatja, a melyet nem neveznek egyébnek, mint sváb térfoglalásnak, ha mondom, ezektől a kötelékektől megszabadulnánk és az osztrák-magyar monarchia és Magyarország megjelennék a maga egyéniségében, hogy kifejtse egész erejét és tevékenységét és felvegye — ismétlem — azokat a szálakat, a melyek a múltban megszakadtak: akkor az egész Balkán rokonszenvét, az egész Balkán kereskedelmét és más viszonylataink iránt való érdeklődését magunkhoz tudnék lán- czolni. És vájjon mit nyerünk ezzel szemben a német szövetségben? Miféle recompensatioban részesít bennünket szövetséges társunk? Hiszen mindenki constatálja ma már, hogy Németország gazdasági téren jobban sújt bennünket, mintha vele nem is szövetséges, hanem ellenséges viszonyban élnénk. És ez a szövetség abban 5*
