A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
26 IV. ÜLÉS. hűség, másrészről a monarchia nagyhatalmi jövője iránt érzett hazafias aggodalom. Még csak két megjegyzést óhajtanék tenni, t. országos bizottság. Az egyik a AVashingtonban felállítandó nagykövetségre, a másik pedig a chinai követségre vonatkozik. Én nekem a washingtoni követségnek nagykövetséggé való átalakítása ellen elvileg tulajdonképen semmi kifogásom nem lehet, habár a magam részéről nem tudom felfogni azt, hogy ezen körülmény, hogy egy ilyen diplomatiai állomásból nagykövetség alkottatik, milyen mértékben fogja fokozni az ő munkaerejét és hogy ez tulajdonképen arányban áll-e azon költségekkel, a mely ezzel a körülménynyel kapcsolatos; másrészt pedig a magam részéről nem tudom felfogni azt sem. miért szükséges Chilében követséget felállítani és vájjon nem volna-e elegendő egy consulatus, vagy pedig egy diplomatiai agentura ezen ügyek intézé-ére, a mennyiben az előttünk fekvő jelentésből tulajdonképen az tűnik ki, hogy ott sokkal inkább kereskedelmi és közgazdasági dolgokkal lesz elfoglalva monarchiánk képviselője, mintsem diplomatiai teendőkkel, kizárólag olyan teendőkkel, a melyek a consulok hatáskörébe vágnak Ismétlem, hogy a mi anyagi viszonyaink oly nyomasztók és oly kedvezőtlenek, hogy a takarékosság elvét minden körülmény között és minden esetben, tehát még itt is szem előtt tartani kötelességünk. T. országos bizottság! Én a monarchia külpolitikájának részletes bírálatába ebben a pillanatban belemenni a magam részéről sem helyesnek, sem szükségesnek nem tartom. De egy dolgot hangsúlyoznom kell, egy dolgot, a melyet itt már többször ismétellek és a melyet eléggé hangsúlyozni és ismételni nem lehet, és ez az, hogy diplomatiánk az egész vonalon mindenütt legyen magyar, magyar abban az értelemben, a melyben a küliigy közös és magyar abban az értelemben is, hogy diplomatiánk tagjai és diplomatiai képviselőink igyekezzenek a magyar nyelvet lehetőleg bírni, igyekezzenek belemélyedni viszonyainkba, ismerjék meg azokat, hogy azután magyar viszonyaink és magyar érdekeink épp úgy legyenek képviselve és épp úgy jusson kifejezésre a magyar államiság külügyi képviseletünkben, mint a hogy kifejezésre jut az osztrák államiság az osztrák érdekek mindig megfelelő képviselete által. Ez alkalommal itt a plenumban is hangsúlyozni akarom azt, a mit Pap Géza t. képviselőtársam az albizottságban felemlíteni jónak tartott, — talán nem von le semmit annak az értékéből, ha azt magamévá teszem, — hogy tudniillik, ha már arról van szó, hogy a consularis akadémia Bécsben megtoldassék, méltóz- tassék a külügyminister úr odahatni, hogy lehetőleg Magyarországon álliltassék fel egy consularis akadémia, nem ugyan kiilönállólag, azzal szerves összefüggésben és azzal egységes vezetés alatt, még pedig abból a szempontból, a mint Pap Géza igen tisztelt tagtársam helyesen mondotta, hogy a mi consularis növendékeink ne csak osztrák atmospherában, hanem magyar légkörben is nevelkedjenek, a mi által mindenesetre tágabb látkört fognak nyerni. Egy szóval, t. országos bizottság, jusson kifejezésre, az én felfogásom szerint, a paritas teljes mérvben a mi külügyi képviseletünkben, illetőleg diplomatiánk keretén belül és képviselje diplomatiánk az egész vonalon a magyar érdekeket és legyen a magyar államiságnak határozott kifejezője, tekintetbe véve azon anyagi erőinket majdnem túlhaladó közös költségeknek nagy terheit, melyeket elviselni már alig bírunk. A midőn kijelentem, hogy a külügyi albizottság jelentését az ahhoz hozzákapcsolt bizalmi nyilatkozattal együtt magamévá nem tehetem, a külügyi költségvetést elfogadom átalános tárgyalás alapjául. Kristóffy József jegyző: Berzeviczy Albert! Berzeviczy Albert: T. országos bizottság! Én a külügyi albizottság jelentését, mint mindig, úgy ezentúl is olyképen megszerkesztett- nek találom, hogy valóban hü tükre annak a felfogásnak, melyet külügyi kérdéseinkre nézve az albizottságnak és talán mondhalom, ennek az országos bizottságnak a többsége is táplál. Igen szerencsésen mérlegeli és egyezteti össze a különböző szempontokat és valóban plasticu- san domborítja ki a követendő külügyi politikánknak képét. Én tehát azt a jelentést a magamévá teszem és helyeslem mindazt, a mit a hármasszövetségről, továbbá az Oroszországhoz
