A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
14 III. ÜLÉS. nem volna ezért, mert a törvényhozás tagjainak megjelenhetése a delegatio albizottságának ülésein amúgy is közjogunk folyamánya, mintha ez a jog amúgy is megvolna, tehát erre a módosításra azért nem volt szükség. Ellenkezőleg, az én felfogásom szerint ez a jog nem volt meg és éppen azért, ha ezt a jogot meg akarjuk adni, ezen indítvány elfogadására tényleg szűk ség van. Mülinicll Aurél jegyző: Ernuszt Kelemen! Ernuszt Kelemen: Nagyméltóságú elnök úr, t. országos bizottság! Rakovszky István igen tisztelt barátom egyenesen reám hivatkozott és állított olyant, a mit, bocsánatot kérek, én nem mondottam. Meglehet, én fejeztem ki magamat rosszul — ezt hiedelemből mondom — és ő aztán szavaimat úgy értette, hogy én tagadtam az országyülés inézkedési jogát egyátalában. Éu nem ezt mondtam. Én azt mondtam, hogy a törvényhozás valamelyik házának — ismétlem — éppoly kevéssé van joga intézkedni abban az esetben, a melyet mi ide hoztunk, mint a kormánynak, mert ez a kérdés kizárólag a t. országos bizottság elé tartozik. Mert a törvény határozottan e mellett szól és e mellett szól az ügyrend is. Ha majd a törvényhozás két háza uj törvényt fog hozni, a melyben a delegatio hatáskörét máskép szabályozza, akkor lehet arról szó. Engedelmet kérek, tessék a törvényt megnézni! Még az 1848-iki törvény is mit mond a két házról? Azt mondja 10. §-ban, bogy ezután mindkét hét ház tárgyalásai nyilványosak lesznek ; de többet nem mond, csak azt, hogy a tárgyalások, a mint eddig, nyilvánosak lesznek és mindjárt ezután belebocsátkozik abba, hogy a rend és csend érdekében a legszigorúbb szabályokkal jön és van gondja arra, hogy a nyilvánosság el ne fajuljon. A mig tehát egv- felöl tekintetbe veszi minden állampolgárnak jogos követelését a nyilvánosságra, addig másfelől nem engedi meg, hogy a nyilvánosság elfajuljon, hogy a nyilvánosságai visszaélhessenek, mert e tekintetben a legszigorúbb a leg- drákóibb intézkedéseket bocsátja az elnök rendelkezésére. Ha még a pusztaszeri országgyűlést vészük is, a mint első hallomásra kivettem t. barátom szavaiból, talán arról is hallott valamit, hogy midőn kényes tárgyak tárgyaltattak az országgyűlésen, mikor ujonczok megszavazásáról volt szó, mikor nem akarták ezek terhét az országra megindokolás nélkül ráróni, akkor azt tették, hogy kiküldöttek egy bizottságot, a mely nem tárgyalt nyilvánosan. De menjünk tovább és nézzük, micsoda törvényt hozott az országgyűlés? Meghozta az 1867. évi XII törvényczikket, a melynek egész sereg paragraphusa határozottan azt mutatja, hogy ez a bizottság egészen más természetű, mint a a többi, mert egyenesen kimondja, hogy ez a bizottság képviseli az országgyűlést a törvény által kijelölt ügyekben a másik állammal szemben. A törvény egész odáig megy, hogy azt is mondja, hogy ha nem ül együtt az országgyűlés, akkor ezen bizottság tagjainak immunitása fölött maga ez a bizottság határoz. A törvény kimondja továbbá azt is, hogy ennek a bizottságnak a másikkal együtt joga van perbe idézni és perbe fogni a ministereket. Engedelmet kérek, ezeknél fogva nem lehet ezt a bizottságot a többivel összehasonlítani De méltóztassék e mellett megnézni még a házszabályokat. Mindkét háznak házszabályaiban elő vannak sorolva a bizottságok. Mutassa meg nekem bárki is, akár a képviselőházi, akár a főrendiházi szabályokban azt a paragraphusl, a mely erről a bizottságról szól. Pedig van ott szó közös bizottságról is, arról, a mely a közös államadóságokat ellenőrzi. Ámde mit mond azután a törvény? Mert az a döntő, a mit a törvény mond, Azt mondja a 45. §. : »A bizottság ülései nyilvánosak lesznek ; a kivételes szabályok az ügyrend útján fognak meg- állapittatni. « Ennek alapján tehát joggal csinált az országos bizottság ügyrendet. Ha már most ezt az ügyrendet alaposan meg méltóztatnak nézni, akkor fogják tapasztalni, hogy az szól bizottságról és szól albizottságokról. Az ügyrend nagy distinctiót tesz e tekintetben és ezt a kettőt élesen megkülönbözteti egymástól, a mennyiben igen helyesen kimondja a 2. §-ban, hogy az albizottságok csak elökészitök és hogy az albizottságok csak véleményt adnak, mig egy másik paragraphus azt mondja, hogy az országos bizottság semmi kérdésben nem hozhat másképen határozatot, csak nyilvánosan. De men-
