A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
12 III. ÜLÉS. bol indult ki, hogy az eddigi gyakorlaton módosítani nem akarunk s igy ezt a két szót: vehetnek részt, fel kellene cserélni ezzel a két szóval: lehetnek jelen. (Helyeslés.) Bátor vagyok ezen módosításomat elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Rakovszky István: T. országos bizottság! Én csak úgy nagyjában jegyezhettem fel az egyes szónokok megjegyzéseit és azért előre is bocsánatot kérek, ha akaratom ellenére hamisan czi- tálnám azokat és kérem helyreigazításukat. Mindenekelőtt Berzeviczy Albert igen tisztelt tagtársunk felszólalásából úgy vettem ki, mintha azt mondta volna, hogy a mi közjogunk szempontjából nem is szükséges ezen indítvány elé- tcrjesztése a nyilvánosságra nézve. Ugy-e helyesen mondtam? (Berzeviczy Albert iyenlöleg int.) Akkor mi köztünk és ő közte nincs nézeteltérés. Én azt hiszem, hogy a mi tételes közjogunk értelmében szükségtelen ezen indítvány eléter- jesztése, mert a mi közjogunkat a pusztaszeri gyűléstől kezdve egész 1608 ig a legszélesebb nyilvánosság jellemezte, tehát oly hosszú időn át, hogy egyetlen egy nemzetnél sem igazolható be, hogy a nyilvánosság századokon át, majdnem kilencz századon át, folyton a legszélesebb alapokra lett volna fektetve. Ha ebből következtetek, tiszta előttem, hogy csak abusus folytán szorultak ki e teremből a képviselők mint hallgatók. Az én t. tagtársam nem fogadja el Holló Lajos tagtársamnak indítványát, melyet magamévá teszek és a melyhez hozzájárulok, mert azt mondja, hogy hisz a képviselőházi bizottságokban sincsenek hírlapírók jelen. Tökéletesen igaza van. De a midőn itt Ernuszt Kelemen t. tagtársunk annyira megy, hogy kijelenti, hogy a mi ténykedésünk felett még az országgyűlés sem itélkezhetik, melynek mi csak emanatiója vagyunk és nem mondhatja meg, hogy miként járjunk el, holott én abban a nézetben vagyok, hogy a mint jogában áll minket kiküldeni, még jogában áll azon feltételeket is megszabni, — a törvényt mindig szem előtt tartva — a melyek szerint eljárhassunk, mondom, ha annyira megy a nézet a kormánypárton, hogy szerintük tökéletesen függetlenül a törvényhozási factoroktól, melyek minket kiküldtek, járhatunk el, akkor helyes csapáson megy Holló Lajos t. képviselő- társam, a ki be akarja hozni ide a hírlapírókat. Nagy visszaélés ez a képviselőházban is, nagyon megsínylette ezt az ellenzék a bizottsági tárgyalásoknál, miután nem lévén hivatalos tudósítás és nem tudván a mi hírlapíróinkat behozni, mindig ott volt egy kormánypárti képviselő, a ki tendentiosusan a pártlapokat dús fizetés mellett tudósította. Ezen szempontból igen üdvösnek látnám, ha nem hivatalos gyorsírók alkalmaztatnának, hanem mindegyik ellenzéki pártnak jogában lenne hírlapírót itt tartani. A mi Szentiványi Árpád t képviselőtársamnak azt az állítását illeti, hogy ö nem érti, hogv hogyan kívánkozhat ide mint hallgató egy párt, a mely különben a delegatiot perhorrescálja, bátor vagyok figyelmeztetni az én igen tisztelt tagtársamat, hogy in ultima ratione mégis csak azok a képviselők döntenek ezen határozatok felett, annyiban, hogy a budgetnek ezt a tételét vagy megszavazzák vagy megdönlik, tehát joguk van a legközvetlenebb informatiot is megszerezniük, hogy miképen tárgyalnak itt. De még azon esetben is, ha belépnének ide, nem léphetne be az egész párt, mert nincs annyi hely, még ha a kormánypárti képviselők lemondanának is az ő delegatusi tagságukról, a mire nincs kilátás. De azon kívül még arra is vagyok bátor figyelmeztetni t. tagtársamat, hogy nemcsak a függetlenségi párti képviselőkből áll az ellenzék ; a mi csekélységünk is egy más párthoz tartozik és nekünk is ép úgy jogunkban áll kívánni, hogy itt közvetlenül informálódjunk és megismerjük, miképeu intézteinek itt az ügyek. A mi a t. tagtársamnak azt az állítását illeti, hogy miért nem akarjuk mi azt, hogy csak a ministerek kivánatára rendeltessék el a nyilvánosság kizárása és vájjon nem mindegy-e az, ha két tag kívánja azt, hát ebben nagy különbség van, t. tagtársam. A különbség abban áll, hogy én azt hiszem, hogy a nyilvánosságot megőrizni a legszélesebb alapokon imminens érdeke nemcsak az ellenzéknek, hanem ezen testületnek magának is, hacsak nem akarja azt, hogy tökéletesen lejárja magát és hogy discreditálva legyen ; a másik dolog pedig az, hogy a nyilvánosság kizárását, nagyon ritka eseteket kivéve, a melyek alig fordulnak elő, csakis kormányzati szempontok indicálják. A felett ítélni pedig, vájjon a kormányzati szempont azt kívánja e, hogy a