A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IT. ÜLÉS. 7 ványommal mely arra czéloz, hogy megállapit- tassék, vájjon a törvényhozásnak azon tagjai, a kik nem egyszersmind tagjai az országos bizottságnak is, az albizottság tárgyalásain megjelenhetnek-e. Erre nézve a gyakorlat sem tüntet fel semmi útmutatást. Mert, ámbár körülbelül 34 éve fungál már ez az intézmény, arra — egyetlen egy esetet kivéve — nem volt példa, hogy a törvényhozás valamely tagja valamelyik albizottságnak ülésén jelen akart volna lenni. Egyetlen egy eset volt, a mint említettem, de ezt az egy esetet jogformáló praecedensnek egyátalán nem tekinthetem. Minthogy azonban, t. országos bizottság, okvetlenül szükséges, hogy ebben a tekintetben intézkedés történjék, bátor vagyok erre nézve indítványomat előterjeszteni. Indítványom megtételénél két főelvböl indultam ki. Egyik főelv az, hogy — nézetem szerint — a méltányosság szempontjával nem igen volna összeegyeztető az, hogy a törvényhozás tagjai, tehát azok, a kik legutolsó sorban szavazatukkal kell, hogy megerősitsék az országos bizottság határozatait, bizonyos mértékig tájékozatlanságban legyenek az iránt, miként döntetnek el ezek a kérdések az albizottságokban. Ezért okvetlenül megengedendőnek tartanám azt, hogy a törvény- hozás tagjai az albizottsági üléseken is jelen lehessenek mint hallgatók. De másrészt, t. országos bizottság, az előtt sem lehet szemet hunyni, hogy az albizottság tárgyalásain sokszor igen kényes dolgok kerülnek szőnyegre, oly dolgok, a melyekre nézve óhajtandó és kívánatos, hogy azok nagyobb körökben ne ismertessenek, és igy bizonyos cautelák mellett meg lehet őrizni és meg kell őrizni azt is, hogy az albizottságok ülésein csakis a t. országos bizottság tagjai vehessenek részt. Ezt a két szempontot kell tehát összeegyeztetni, és ennek a két szempontnak összeegyeztetésével voltam bátor szö- vegezni indítványomat, a melyet ezennel azzal a kérelemmel terjesztek be, hogy méltóztassék azt kinyomtatni, szétosztatni és tárgyalás végeit rövid határidőn belöl napirendre kitűzni. Indítványom következőleg hangzik (olvassa) : »Indítvány az országos bizottság ügyrendjének módosítása iránt. Határozza el az országos bizottság, hogy ügyrendjének 66. §-a után egy új §-t mint 67. § beilleszt, mely igy hangzik: »A VI. fejezet 61—66. §§. nem vonatkoznak az albizottságok üléseire. Ezeken a törvényhozás tagjai mint hallgatók megjelenhetnek. Azonban az albizottságok zárt ülésein, melyek akár a ministerek, akár az albizottság elnökének vagy két tagjának kivánatára elren- delendők, csak az országos bizottság tagjai vehetnek részt.« Az eddigi 67. és 68. §§. egygyel nagyobb sorszámot nyernek.« Elnök: Miután a szabályok értelmében ez az indítvány ma nem tárgyalható, a mennyiben a tisztelt országos bizottság nem akarja az indítványt albizottsághoz utasítani, az indítvány tárgyalását a jövő kedden, f. hó 20-ikán délután 4 órakor tartandó ülés napirendjére tűzöm ki. (Helyeslés.) Münnich Aurél jegyző : Ernuszt Kelemen ! Ernuszt’ Kelemen : Nagyméltóságú elnök úr! Tisztelt országos bizottság! Én is, mint egyike az illető 8 tagnak, azok között vagyok, a kik felkérték a nagyméltóságú elnök urat, hogy kegyeskedjék a mai plenáris ülést összehívni. Engem is az indított erre, a mit tisztelt barátom már felhozott. Csak egyet teszek hozzá. Én is a hadügyi bizottság tagja vagyok. Az egész incidens ez előtt az albizottság előtt játszódott le. Nekünk tehát bizonyos fokig indokolnunk kell eljárásunkat, a melyet akkor az igen tisztelt elnök úr felhívására mi, az albizottság is követtünk. Eljárásunkat az a határozott meggyőződés vezérelte, hogy először a törvény értelmében, másodszor az ügyrend értelmében és harmadszor egy harmincz évet meghaladó gyakorlat értelmében jártunk el Felszólaltam annál inkább, mert bár én fel akarom tételezni mindenkitől mindig a legtiszteségesebb okokat, félreértések alapján eljárásunkat a nagy közönség előtt bizonyos nuance-okkal akarták bemutatni, mintha a nyilvánosság elöli elzárkózás vádja érhetne bennünket. Az egész albizottságnak minden tagja azt követelte, hogy ezt a kérdést ott szellőztessék, a hová való. Mert meggyőződésem, hogy sem a törvényhozás bármelyik házának, sem a kormánynak, sem senkinek nincs joga ebben az
