A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

V. ÜLÉS.

törvényhozás vagy a delegátio elé jönni előterjesztésével, ha a tanulmányok befejezve lesznek.

Még Ugrón Gábor t. képviselő úrnak egy kérdésére maradtam adós a válaszszal a bronzkérdésre nézve. Méltóztatott azt mondani, hogy ne járjunk a magunk feje után, hanem kövessük azt az utat, melyet a többi államok követtek és maradjunk az aczél mellett. Bocsánatot kérek, nincs semmi szükség, hogy másokat kö vessünk, a hadsereg áll ennyire a maga lábán. Bebizonyította azt ismételten a tudományos téren, hogy tud olyant feltalálni, és csinálni, a mit Európa szívesen utánzott volna, de nem volt arra módja, hogy utánozhassa, a bronzL nem lehet oly határozottan elvetni csak azért, mert más elvetette. De méltóztassanak megnyugodni abban, hogy ezt a kérdést a teljes szakértelem igénybevételével mérlegeljük és kísérleteket teszünk, és csak azután fogunk határozni a bronz vagy az aczél mellett. Hasard eljárást semmi esetre sem fog a kormány követni.

A nyugdíjasok számára vonatkozólag tett észrevételre nem tudok egyebet mondani, mint azt, hogy a mai szolgálati viszonyok, azon követelmények mellett, melyeket a szolgálat a tisztektől ma igényel, bizonyosan nem csoda, ha a nyugdíjasok száma szaporodik. Egy ezrednél három-négyezer póttartalékos van, azután jönnek az ujonczok, úgy, hogy a tiszteknek az ebéden kívül szabad idejök alig marad. Nem csoda tehát, ha 15-20 évi szolgálat után a physicum lassanként felmondja a szolgálatot. A kik pedig, mondjuk 40 évi szolgálat után, 60 éves korukat elérték, azoknak a törvény biztosítja, hogy minden indokolás nélkül kiléphetnek a szolgálatból. A tiszteknek tekintélyes része azért megy nyugdíjba, mert physicuma már nem egészen alkalmas a szolgálat teljesítésére; oly physicai hibákat kapnak, melyek miatt nem bírnak tovább szolgálni. Más része elér egy bizonyos fokot a katonai pályán, de tovább nem haladhat, — részletesen nem fejtegetem ezeket az indokokat, — szóval pályá- jokon tovább nem haladhatnak és azért azt mondják : köszönöm. Alig van ember 30 éves korán túl, alig van olyan ember, a kiről az orvos, ha megvizsgálja, azt mondhatná, hogy physicai- lag olyan, mint azt a védkötelesnek a besorozáskor a törvény megszabja. Ha akar okot keresni, hogy elmenjen, minden szigorúság mellett sem lehet ezt meggátolni, mert lehet példáúl ütérlágulás, mely nem feszélyezi, de ha azt mondja, hogy feszélyezi, hát el kell bocsátani.

A mit Holló t. képviselő úrnak válaszolhatnék, a nyugdíjazások valamint a párbajok kérdésére vonatkozólag, azt már az eddigiekben elmondottam. Csak még a czéllövészetre vonatkozólag akarok megjegyzést tenni. Minden esetre a katonai kiképzésnek egyik legfontosabb ága a czéllövészet, hogy ezt megkönnyítsük, bocsánatot kérek, 1872-ben és 73-ban a honvédelmi minister úr Magyarországon már megpróbálta. Kiadott egyes városokban puskákat, ingyen töltényeket és buzdította a közönséget a czéllövészetre. Akadt is erre minden városban két-három ember. Volt ott kantinos is, az illetők ott elbeszélgettek, elmulattak, mindent tettek, csak czélba nem lőttek Nyolcz-tiz év után számon kérte a honvédelmi minister úr a puskákat, azokat rozsdásan, használhatatlan állapotban küldték be és a kísérletnek nem volt eredménye.

Felhozatott az albizottság ülésén, hogy a töltények mennyisége, melyet a katona kap a czéllövésben való oktatásra, nem elegendő. Bocsánatot kérek, ez nem áll. Nem mondom, hogy nem volna jobb, ha több töltény volna, de gondos és lelkiismeretes eljárás mellett a mostani töltények számával a legügyetlenebb kezű ember is megtanulhatja a puskával való bánást úgy, hogy közepes lövész legyen belőle. Mert a fenálló rendszer szerint, mielőtt a katona a czéllövésre kivezényeltetik, szobapuskával a szobában sok lövést tesz és a lőtérre csak akkor viszik ki, mikor félig-meddig megvau a biztosíték, hogy nem a levegőbe fogja puskáját elsütni, hanem öntudatosan a czél felé. Golyós töltény tehát a lövészetben való oktatásra elég van, ha nem lehet több. Ez ismét anyagi kérdés, mert a töltények sok pénzbe kerülnek, hogy a töltények számát szaporítsuk. A hadügy- ministerium, ha nem méltányolta volna a pénzügyi helyzetet, a melyet nem akart túlságosan megterhelni, talán több költséget kért volna e czélra.

Végezetül a mi Ugrón Gábor t. képviselő úr határozati javaslatát illeti, erre vonatkozóan*