A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
168 V. ÜLÉS. heti és viselheti, erről méltóztatik meggyőződni a katonai névkönyvből, a melyből világosan kitűnik, hogy mellőzve senki sincs, a ki arra alkalmas, a magyar születésű épágy, mint más. Sajnos, kevesen vagyunk a magasabb rangú tisztek közt, kik a hadseregben szolgálunk, de ez igen természetesen véletlen; elvétve van egy-egy, a ki magasabb parancsnoksági rangot visel s ha méltóztatik a hadtestparancsnok urak közé is egy pillantást vetni, ott is fognak egypár magyar ajkút találni. A vita folyamán ismételve kifejezésre jutott az a kívánság, hogy a hadügyminister a maga terveiről esetleg fölvilágositást adjon Bocsánatot kérek, de ez igen nehezen teljesíthető. A hadügyminister úrnak nem lehetnek tervei, melyek pénzbe ne kerülnének. (Derültség.) Az ily terveket okvetlenül szükséges az illető kormányokkal megbeszélni és igy terveivel csak akkor állhat elő, mikor meg van győződve, hogy azok keresztülvitelére az eszközöket meg is kapja. Ha pedig a törvényhozó testületek neki az eszközöket megadják, a tárgyalás folyamán nemcsak a tervet, de annak legkisebb részletét is megismerteti a t. országos bizottsággal. Egy olyan ministeri tervezgetésnek a közlése, mely esetleg a következő 48 órában megdől, úgy hiszem, nem tenne az ügynek jó szolgálatot. Ebben a keretben leszek bátor a létszám- emelés kérdését is felemlíteni. A létszámemelést illetőleg, — akár a két-, akár a háromesztendei szolgálatról van szó, — a hadügyminister úrnak lehetnek tervei, de miután ezen kérdés tárgyalása a két ország törvényhozása elé tartozik, mig a törvényhozás e tekintetben nem határoz, a hadügyminister úr terve csak függő kérdés. Ha e tekintetben a törvényhozás határozott, tiszta képet fog a helyzetről adni ; hogy neki alkotmányos kötelessége ezen tárgyalásokba belefolynia, az tény, s ebből a kötelességből kifolyólag meg fog tenni mindent, a mi véderő koczkáztatása nélkül lehetséges, hogy a pénz- és véráldozatok, melyeket az ország hoz, arányosak legyenek. Erről legyenek a t. bizottsági tag urak előre is meggyőződve. A büntető eljárás igaz, tengeri kígyó ; de végre a hadügyminister úr kezéből kikerült, jelenleg a két honvédelmi miuisternél van s ott további eljárása a törvényhozó testületeket illeti. Miután már igen sok levélváltás és izenet történt, azt hiszem, igen rövid idő alatt fog a honvédelmi ministerektől is kikerülni és végre valahára törvény erejére emelkedni Az alapelvek, melyekre az eljárás fektetve van, gondolom teljesen megfelelnek az új nézeteknek. Jogász nem vagyok s igy ezeket az alapelve- ket fel fogom olvasni (olvassa): >Az új katonai büntető perrendtartásban érvényre emelendő eljárási elvek lényegileg megegyeznek a modern perek követelményeivel, még pedig úgy a főtárgyalás alatti eljárásban mint az illető bíróságok előtt. Ezen elvek a következők: a vádlói, a védői és bírói teendők különválasztása, a nyilvánosság, a szóbeliség, a közvetlenség, a bizonyítékok szabad mérlegelése, felebbezési és semmiségi jogorvoslat.« Berzeviczy Albert t. bizottsági tag úr egyik kérdésére kell válaszolnom, a mely a katonai alkalmazó orvosi tanfolyamot illeti, a melyik most Bécsben fel lett állítva és a melyre nézve azt a kérdést intézi, vájjon ez nem vezet-e majd annak idejében vissza a régi Josephinum rendszerére, s nem lenne-e esetleg egy másik ilyen tanfolyam a paritas kedvéért Budapesten felállítható. Az orvosi tiszti karnak mostani kiegészítése nem más, mint a nyilvános egyetemeken doctori diplomát nyert fiatal orvosok alkalmazása, kik egyrészt már tanulmányaik alalt katonai ösztöndíjben részesültek s magokat bizonyos ideig tényleges szolgálatra kötelezték, másrészt azonban előfordulnak olyan esetek is, hogy végzett orvosok felvétetik magokat az orvosi tiszti karba. Miután az egyetemen tanultak és az, a mit egy katonaorvosnak, tekintettel a mai fegyverek minéműségére, az összes egészségügyi berendezésekre stb. — a mik egy hadseregnél nélkülözhetetlen szükségletet képeznek, — hogy ezekben tájékozva legyenek, és főleg azért, mert teljesen polgári nevelésből léptek közvetlenül tiszti rendfokozatba, a hadsereg kötelé- lékébe, mert főorvosokká neveztetnek ki, de hogy ottani uj állásukban, a mely mégi^ bizonyos szokásokhoz van kötve és bizonyos más irányban élő társaságba lépnek be, hogy otthonosan találják magukat, mindjárt szolgáa-
