A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

IV. ÜLÉS.

101

a külügyministerium csak azt mondhatja: Tessék megmondani, ki a hibás és azt meg fogja büntetni ; hanem átalánosságban az egész külképviseleti testületet, a melyről valóban mondhatom, hogy feladatának teljesen megfelel, vádolni nem tartanám helyesnek.

A másik irányban a consulok és egyátalá- ban a külképviselet ellen merültek fel vádak, a melyek kifejezésre jutnak Holló Lajos t. bizottsági tag úr határozati javaslatában, a melyre későbben fogok rátérni, abban, hogy a külképviseletben a magyarság egyátalában és a magyar állam önállósága és paritása nem jut kellőkép érvényre.

A mint már volt alkalmam a bizottságban előadni, a magyar hivatalnokok száma a közös képviseletben körülbelül 30°/o. Hogy ez igy van, sajnáljuk, de ez nem a külügyministerium hibája, hanem annak tudandó be, hogy nem lépnek be magyarok elegendő számmal és a külügyministerium kénytelen azokkal beérni, a kik jelentkeznek és a szolgálat érdekeinek megfelelnek. Szívesen látnók, ha többen lépnének be és ez irányban mindig a legnagyobb előzékenységgel iparkodtunk eljárni. Hanem én, bármennyire értem azt az óhajtást és bármennyire osztozom benne, hogy a magyarok lehető nagy számmal legyenek képviselve a diplomatiai karban, mégis azt hiszem, hogy gyakorlati szempontból a dolog nem bir oly nagy jelentőséggel, mint a hogy némelyek hiszik, mert ne méltóztassanak elfelejteni, hogy a külügyministerium hivatalnokai közös hivatalnokok, a kik az egyik államnak épúgy szolgálatában állanak, mint a másiknak és hogy egy osztrák születésű consuli hivatalnoknak kötelessége a magyar álattvalók érdé kében épügy eljárni, mint az osztrákok érdekében; és viszont. És én, meglehetős sok évi tapasztalat után mondhatom, hogy sohasem láttam azt, hogy egy nem magyar hivatalnok azért járt volna el kevesebb szorgalommal és iparkodással valamely ügyben, mert véletlenül magyar alattvaló ügyéről volt szó, hanem mindig iparkodtak egyenlőképen eleget tenni kötelességüknek mind a magyarok, mind az osztrákok s reményiem, hogy ez továbbra is igy fog maradni. (Helyeslés.)

És ezzel áttérek Holló Lajos t. bizottsági

tag úr határozati javaslatára. Előbb legyen még szabad — ámbár, úgy látom, a t. bizottsági tag úr nincsen jelen — egy kis megjegyzésre re- flectálnom, a melyet Apponyi Albert gróf úr már szives volt helyreigazítani. Csodálkozom, hogy erre a részletre emlékezett. Az eset az volt, hogy engem Holló Lajos t. bizottsági tag úr azzal vádolt, hogy azért ajánlom a magyar nyelvről való lemondást, mert a német nyelv jobban el van terjedve Én ilyen badarságot nem mondtam; hanem — s örveudek, hogy ezt Apponyi Albert gróf úr már igen helyesen •megjegyezte — mikor arról volt szó, hogy a tiszteletbeli consulatusokra nem találunk olyan embert, a ki a magyar nyelvet birja, megjegyeztem, hogy annak daczára, hogy a német nyelv sokkal jobban el van terjedve, gyakran még olyat sem találunk, a ki németül tudjon.

Áttérve a mellékes megjegj zés után magára a határozati javaslatra, kénytelen leszek olyan dolgokat ismételni, a melyek itt már többször elmondattak. A h atározati javaslat azt mondja, hogy a diplomatiai és consuli hatóságoknál Ausztria czímere és zászlaja mellett Magyar- ország czímere és zászlaja is kitüzessék.

A mi a z.ászlókérdést illeti, ei re nézve megjegyzem, hogy ez rendezve van, még pedig úgy, hogy azzal Magyarországon is mindenki meg lehet elégedve. A consulatusok tudniillik — hogy ismert dolgokat ismételjek — a közös kereskedelmi zászlót használják, a melyet a hajók is használnak s a melyen úgy az osztrák, mint a magyar czímer is rajta van és a mely a vám- és kereskedelmi szerződés alapján el van fogadva. A követségeknél pedig úgy a magyar, mint a sárgafekete zászló tűzetik ki

Hogy a magyarság egyátalában ne jutna kifejezésre a consulatusoknál, a mint az Holló Lajos t. képviselő úr indokolásában felhozta, azt is kétségbe merném vonni, mert a magyar qualitas a cousulatusoknak már a nevében érvényre jut, mert minden consulatus közös hivatal, császári és királyi, osztrák-magyar. Hogy mennyiben van itt elnyomva vagy elsikkasztva a magyarság, azt nem látom. A consulatusoknál levő magyar feliratok dolgában különben, ha jól emlékszem Pap Géza képviselő úr két év előtt felszólalt és felhívta azokra a külügy-