A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1900 - hiteles kiadás (Bécs, 1900)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
56 IV. ÜLÉS, nak minden közösséget a mostariakkal, protestálnak az ő eljárásuk ellen és csak azt kérik, hogy az ő kerületökben 3—4 iskola állittassék fel. Ezt a kormány nemcsak megígérte, hanem meg is tette és ezek az iskolák az idén készen is lesznek. És most, mielőtt ezen deputatió elhagyta Boszniát és Budapestre jött, Travnikban mozgalom indult meg, a melynek élén a trav- niki mufti áll. Ezt nem tudhatják a t. országos bizottság tagjai, de méltóztassanak bárkit megkérdezni, a ki az országot egy kissé ismeri, a travniki mufti a legtiszteltebb mufti az egész országban. Ö majdnem szentnek a hírében áll az izlamban való mély tudománya, tiszta élete és nagy esze által. Az a hir és tisztelet, a melyben részesül, túlmegy az ország határain és mind jobban terjed az egész mohamedán világban. Ez a travniki mufti egy mozgalom élére állott és a travniki nagybirtokosokkal és más mohamedánokkal együtt Írásban kijelentette, hogy nemcsak megtagad minden közösséget az említett deputatióval, hanem elutasítja azt magától, mert nem tűrheti, hogy egyes egyének, Isten tudja miféle indokoktól vezérelve, magokat a mohamedánok vezetőivé és megbizottaivá tolják fel, holott erre semmiféle megbízást nem kaptak. Ezért megtagadnak minden közösséget a deputatióval, kijelentik, hogy nekik vallásuk miatt panaszuk nincs, és ha volna, meg tudnák ők azt magok is tenni — és azt én is állítom, mert ismerem a muftit, — nem szorultak közbenjárókra. Ilyen és még nehány hasonló éles kifejezés van ebben a beadványban, a melyben aztán felkérik a kormányt, hogy ne engedje meg az ilyen agitatió- kat és kijelentik, hogy ők a kormány eddigi magatartásával a mohamedánokkal szemben meg vannak elégedve. Ezt aztán elküldték hozzám; a kit érdekel, megmutathatom eredetiben is, az aláírásokkal együtt. Átalános elégedetlenségről tehát nincsen szó, még localis elégedetlenséget sem mondhatnék, hanem igenis, van nem tudom, van e reá magyar szó, de más szót nem tudok rá, ámbár nem igen szép, — van localis stréberség, (Derültség.) igen, a mely Keleten talán nagyobb mértékben található, mint bármely nyugati országban. Én nem tudom, hogy ez kielégiti-e a I. országos bizottság tagjait; én erről a kérdésről sokkal többet nem tudnék mondani. Már most legyen szabad még csak átalá- nosságban egy pár szót mondanom. Az igen tisztelt előttem szólott szerintem nagyon helyesen, azt mondta: ó a bosnyák kérdés mélyébe nem akar belebocsátkozni, ez a része a kérdésnek igen kényes és ebben a tekintetben teljesen osztozom nézetében, és én sem avatkozhatom bele, mert nem tőlem függ, de még az igeu tisztelt országos bizottságtól sem: más factorok vaunak hivatva ezt a kérdést véglegesen eldönteni és abban a felmerülő körülményekhez képest ítélni. Míg ez bekövetkezik, addig ránk nem marad egyéb feladat, mint tovább kormányozni ezen országokat vagy tartományokat úgy, hogy azok odalenn érezzék erősen a monarchiához való tartozandóságukat Érezzék azt, hogy tulajdonképen jóvoltukat, művelödésöket, védelmüket csakis ezen kapocsban kapják meg. És ezért szükséges ápolnunk az anyagi haladást és kell — mert ez is feladatunk, — előmozdítanunk a szellemi haladást is. Nem szabad megijednünk attól, ha az iskolák terjedése, ha a forgalom növekedése, ha a művelődés fejlődése következtében ott talán oly vágyak, nézetek, vélemények keletkeznek, a melyek talán némi kis alkalmatlanságot vagy kellemetlenséget okoznak. Én régen látom azt, hogy ott is kinyílik egyszer a szemök az embereknek; nos hát, nem erővel, — a hol nem rosszakarattal találkozik az ember, — hanem jó módjával azon kell lennünk, hogy mindinkább közeledjenek ezek az országok azon czél felé, a melynek elérése, mondom, a mi feladatunk. Ez a boszniai kormánynak a feladata ; erre törekedtem én annyi éven át és ha még tovább lennék erre hivatva, törekedni fogok erre még tovább is, még pedig — azt hiszem, — Magyar- országnak nem csekély előnyére. Mert ezek az országok fejlődésképesek és ha a magyar ipar és a magyar kereskedelem érti a maga szakmáját, akkor, igenis ott nem fog indiai aranybányákat és drágaköveket találni, hanem fog találni meglehetősen előnyös fogyasztási piaczot, a mint talán azon számokból is, a melyeket felhozni bátor voltam, megközelítőleg kitűnik, s a mit az az egy adat is bizonyíthat vagy
