A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1898 - hiteles kiadás (Bécs, 1898)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

V. ÜLÉS.

77

megrendelések, ezen készülődések nem állanak arányban az indokokkal

A mi különösen ez utóbbit illeti, erről mindenek fölött a közös hadügyminister úr ítélhet. És én azt hiszem, hogy úgy a másik két közös minister, valamint a t. bizottsági tag urak sem vállalhatnák a halasztásért a felelősséget ma gokra, ha egyszer azon meggyőződésre jutnak, hogy itt gyorsan kell cselekedni és pedig azért, mert különben igen nagy veszély állhat elő és ha megkérdezve a competens ressort vezetőjét, hogy mire van szüksége, hogy azon veszélyt elháríthassa, az kijelenti, hogy arra absolut szüksége van. Mi nem mertük ezt a felelősséget magunkra venni, mert én legalább, és azt hiszem, kiilügyminister collegám is magunkat eléggé beavatottaknak nem tartottuk, hanem igenis elvállaltuk azért, a mit a hadügyminister úr absolute szükségesnek mondott, együttesen a felelősséget.

így állván a dolog, én azt hiszem, hogy arról tulajdonképen vitatkozni, hogy az akkori situatio alapján a melyből kifolyt ezen megrendeléseknek szükségessége, vájjon sok vagy kevés volt-e, azon vitatkozni nem lehet.

A másik kérdés az, hogy miért nem terjesztettük elé novemberben, és novemberben miért csak hét és fél milliót és nem az egész összeget? Hát a hadügyi albizottságban bizalmas módon erről is adtunk felvilágosítást.

De Apponyi Albert gróf bizottsági tag úr azt is mondta, hogy miért nem hívtuk egybe előbb a delegatiót, mert lehetett volna májusban és júniusban összehivni. Méltóztassanak megengedni, hogy erre csak egy megjegyzést tegyek. Akkor alig egy hónapja vala, hogy kiütött a török-görög háború, talán nem lett volna a legalkalmasabb időpont a delegátiót összehivni. És a viszonyok, mint ezt a közös kormány ki fejtette a hadügyi albizottságban, a legtávolabbról sem voltak olyanok, hogy ily nagyobb hitel kérése nagy nyugtalanságot ne idézett volna elő nemcsak nálunk, de a mi határainkon túl is. Azonban hogy megmutassuk épen a törvény- hozás iránt való őszinte tiszteletünket, egy részlettel, a melyről fel lehetett tenni, hogy az nagyobb nyugtalanságot néni idéz elő, azonnal előállottunk és őszintén beváltottuk, hogy ez

csak a kezdete és hogy még nagyobb összegek is fognak következni Égy hiszem tehát hogy a közös kormány eljárása megfelel az alkotmányosságnak, ha nem is felel meg a költségvetési jognak. És még megjegyzem Horánszky Nándor bizottsági tag úrnak egy tegnapi észrevételére, hogy a 30 és fél millióból Magyarországra nem 12 millió forint esik, hanem ennek még a fele sem, mert a 30 millióból 15 milliót a közös activákból veszünk.

Horánszky Nándor : Hát az nem Magyarországé ?

Kállay Béni közös pénziigyminister:

Ez közös alap ; mert a felett nem rendelkezhetik sem az egyik, sem a másik állam egyedül.

Még csak egy észrevételt teszek Apponyi Albert gróf bizottsági tag úr egy megjegyzésére. A t. bizottsági tag úr azt mondta, a haderő fejlesztésében bizonyos határokat nem szabad átlépni, és ezen határokat képezik a népesség és a közgazdasági erő. Ez igaz. de néha nemcsak az a kérdés, hogy mit akarunk elérni a haderő fejlesztésével, mert oly egyszerűen sem az egyéni, sem az állami életben nem folynak a dolgok, hogy előre megszabhatnók a költségeket, melyeket különböző czélokra fordítani óhajtunk. Ha van egy nemzetnek ereje, ha vannak vágyai és nagy czéljai, azokra igenis áldoznia kell és a nemzetek nagy többsége ilyenkor áldozott is sokszor a történél tanúsága szerint. És megesik, hogy nemcsak momentan kell nagy erőfeszítést kifejteni a haderő növelésére, hanem hosszabb időn át is oly erőfeszítésre van szükség, mely esetleg túlhaladta a népesség számát és az akkori financiális helyzet követelményeit. De a későbbi fejlemény; megmutatta sokszor, hogy bármennyire megviselték is ezek az áldozatok a nemzetet, azok később nagy mértékben pótoltattak És azt hiszem, a t. bizottsági tag úr könnyebben fog, mint tán sokan közülünk — mert sokkal többet foglalkozott ily dolgokkal — a történetben, sőt hazánk történetében is erre nem egy példát találni. Igaz, hogy ezt állandóan folytatni bajos, de bizonyos nagy czélok elérésére, habár évtizedeken át is, ily erőmegfeszités néha a nemzet megmentését, felvirágzását és nagyságát biztosítja.

Kérem a t. országos bizottságot, méltóztas-