A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1898 - hiteles kiadás (Bécs, 1898)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
56 IV. ÜLÉS. mutatja legjobban, hogy azóta azon nagy költ- ségszapcrulat, mely beállott évről-évre, nemcsak általában a delegatio helyeslésével találkozott, hanem legtöbb esetben helyeslésével találkoztak az egyes concrét intézkedések az igen tisztelt ellenzéki bizottsági tagoknak is ; tehát, hogy e tekintetben csakugyan külső kényszeritő szükség állott elő, nem oly politika, mely tisztán a hadügyi vezetés önkényétől tette volna függővé a hadsereg emelését és fejlesztését. E tekintetben igen természetes — a mint azt már régibb delegatiókban és az ország- gyűlési vitákban több alkalommal megjegyeztem — hogy most, mikor a tiz év, melyre a törvény megalkottatott, letelt; most mikor a küszöbén állunk annak, hogy ezen törvény újra megal- kottassék, számba véve az európai körülményeket, számba véve pénzügyi erőinket, számba véve mindazon tényezőket, a melyeket ily fontos kérdés eldöntésénél tekintetbe venni okvetlenül szükséges, haderőnk kifejlesztetett azon fokra, a melyre nem parancsolta, hanem megengedte az 1889-iki törvény és hogy most ezen fejlődésnek, hogy úgy mondjam, tetőpontján állunk. De itt jön azután az a következtetés, a melyen az igen tisztelt bizottsági tag úr levon az előzményekből, a melyet azután azokkal semmi összefüggésben sem levőnek és a valóságnak is meg nem felelőnek látok, az a következtelés, mintha ezen 30 milliónyi póthitel — vagy ha úgy akarja az igen tisztelt bizottsági tag úr a 37 és fél millió, — mely a tavalyi és az idei póthitel összegeit magában foglalja, — kapcsolatban volna vagy következménye volna a hadsereg keretei fejlesztésének vagy valamelyes új fejlődés előmozdításának Azon előterjesztésből is, a melyet az igen tisztelt hadügyminister úr a közösügyi bizottságok elé terjesztett, azon felvilágositásokból is, melyeket a hadügyi albizottságban nyertünk, az igen tisztelt képviselő úr épp úgy, mint én, — mert egyebeket senki sem nyert — és mindazok, kik ott részt vettek, tisztában lehettek azok természetével azon részekben is, a melyek nem voltak bizalmasaknak kijelentve és a melyek nem is lehettek olyanok, mert oly megrendelésre vonatkoznak, melyeket mindenki ismer és tud ; igen világosan kitűnt, hogy ezen költség semmi összefüggésben nincs a hadsereg kereteinek újabb tágításával, egyáltalában ki nem hat a költségvetés további fejlesztésére a jövő évekre, hanem hogy annak természete nem volt és nem lehetett egyéb, mint azon hadkészültségi fok elérése, mely szükségesnek látszott bárminő actió megindításánál alapjául és annak hadkészültségi fok elérése ma már minden államnak okvetlenül kötelessége, ha saját érdekét békében meg akarja óvni és nem akarja azt koczkáztatni, hogy egy kitörő complicatió esetén sokkal nagyobb áldozatokat legyen kénytelen oly pillanatban hozni, mikor azok az áldozatok kellő és teljes eredményüket egyáltalában meg nem hozzák. Mert hiszen az igen tisztelt bizottsági tag úr azt mondja, hogy semmiféle közvetlen kapcsolatban egy esetleges mozgósítással, — gondolom, helyesen adom vissza a kifejezést — ezen költségek nem állottak, a mint ez a hadügyminiszter úr előterjesztéséből is kitűnik. Bocsánatot kérek, de minő természetűek ma a mozgósitási költségek ? Részben olyanok, a melyek magára a haderőnek hadi létszámban való behívására, összpontosítására, a harcztérre való szállítására vonatkoznak. Természetesen ilyen természetű kiadásokról nem lehetett, nem is volt semmi körülmény között szó. De a másik része azon kiadásoknak, a melyek szükségesek és a melyeknek hiányát a háborúskodó felek közt tényleg ma és mindennap a hírlapi tudósításokból olvashatja az igen tisztelt képviselő úr, épen azok, melyek a hadi készenléthez, hogy úgy mondjam, állandóbb szükségletű kellékek megszerzésére vonatkoznak, a melyek vonatkoznak nemcsak azon puskák és ágyuk megszerzésére, a melyeket a tényleg szolgáló és első pillanatban elinduló hadsereg igényel, hanem azokra is, a melyek az első reservákra múlhatatlanul szükségesek; vonatkoznak oly természetű megrendelésekre és gondoskodásokra, a melyek nélkül akárminő háborút kezdeni könnyelmű koczkáz- tatás. Mert csakugyan bizonyos idő kell ily kellékek és szerelékek beszerzéséhez és azokról az utolsó pillanatban gondoskodni annyit jelent, mint azok birtokáról tényleg a szükség esetén is egyidőleg legalább lemondani . . . Horánszky Nándor: Ez igaz, de legalább a delegátió útján csinálják ! Ez a különbség !
