A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1897 - hiteles kiadás (Bécs, 1897)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

az európai concertben alacsonyabb hangon legyen kénytelen szólni és kisebb súlyt legyen kénytelen repraesentálni a többi államokhoz viszonylag, mint bármikor a múltban. És ha e szempontot veszszük irányadóul, úgy azt hiszem, hogy az utolsó tiz év eredményei nagyon megnyugtatók nem csak a nemzetközi politikának azon sikerei miatt, melyek iránt a közösügyi bizottság csak múlt ülésében is teljes elismerését nyilvánította, nem csak azon politikai belátás miatt, melylyel a reá bízott feladatokat monar chiánk Boszniában elvégezte, hanem egyszersmind azon tényleges erő miatt, melylyel ma Európá ban rendelkezünk és a mi mindenütt el van ismerve és melynek folytán hadseregünk azt hiszem semmi esetre sem kisebb tényező az európai hadseregek közt, mint a minő volt az osztrák-magyar, vagy akár régente az osztrák hadsereg bármely időben, sőt melynél fogva mondhatjuk, hogy hadseregünk ez idő szerint kétségtelenül közelismerés szerint elfoglalja az európai hadseregek közt azt a méltó helyet, mely traditióinak, mely múltjának és egyszersmind feladatának és hivatásának is megfelel. És ha kérdezzük, hogy mily áldozatok árán, a hadügyi administratio és a hadügyi politikának minő megfontolása és kezelése alapján értük el ezt az eredményt, úgy arra a következtelésre jutunk, mely bizonyos ellentétben áll azokkal, miket t. barátom mondott. Mert azt hiszem, constatálható ellenkezőleg azzal, a mi szerintem igazságtalanságot involvál, hogy mi igenis nem csak hogy — úgy a mint t. barátom említette — nem tartoznánk az olcsóbban kezelt hadseregek és hadügyi administratio közé, hanem ellenkezőleg épen az az állam vagyunk, mely talán egész Európában — Töiökország kivételével, melynek viszonyaival nem hiszem, hogy t. barátom is parifikálni akarná hadseregünk viszonyait, ámbár a török hadsereg jelességeit kétségbevonni nem akarom — mondom Török- ói szágon kivül egész Európában a legolcsóbban kezelt hadsereg a mienk és nem csak, hogy fejszám szerint és adó és az összes költségvetés arányában, hanem abhoz a haderőhöz képest, melylyel rendelkezünk, legkevesebbet költünk valamennyi európai állam közt A mi azt jelenti, hogy legjobban kíméljük valamennyi

európai hadügyi administratio közt az adóképességet, a gazdasági tényezőket és hogy a lehető legkisebb áldozatok árán iparkodunk a lehető legnagyobb eredményt biztosítani. Ez különben a hadügyi administratio kötelessége.

Itt csak azon adatokat akarom constatálni, a melyek folytán, azt hiszem, elismerhetjük, hogy a kötelességet a hadügyi administratio híven teljesitetle és a melyek folytán nemcsak, hogy elfogadhatjuk egyszerűen az elénk terjesztett költségvetést, hanem megnyugvásunkat és elismerésünket fejezhetjük ki azon eredményekért, a melyeket a költségvetés rendén elértünk. Nincsen érdekesebb, mint megfigyelni az utolsó húsz év folyamán azon párhuzamos menetet, a mely pénzügyi helyzetünkben és hadseregünk szervezetében előfordult. Igen nehéz és súlyos viszonyok voltak azok, a melyek közt a hadsereg reorganisatiója után oly időbe esett, a melyben a pénzügyi situatiónk a lehető legszigorúbb és legnagyobb takarékosságot követelte meg. Azon időben a rendkívüli érdem két oldalon van meg, még pedig egy oldalon egy férfiú részéről, a kinek a delegatio szintén igen gyakran fejezte ki elismerését és kinek emlékét mindig kegyelettel megőrzi, gróf Bylandt-Rheidt akkori had- ügymiuister részéről és másfelől az akkori magyar pénzügyminister részéről. Súlyos feladat volt a hadsereg követelményeit az országos költségvetés mulhatlan exigeutníival összhangzásba hozni és mindenki, a ki tanulmánya tárgyává tette és megfigyelte az akkori fejleményeket, érezhette és láthatta, hogy minő küzdelembe és öulegyözésbe került a hadsereg vezetői részéről a hadsereg szükségletei ellátásában azon szigorú mértéket megtartani, a melyet az akkori pénzügyihelyzet múlhatatlanul megszabott, úgy, hogy elmondhatjuk, hogy habár nem is történt ez minden súrlódás és nehézség nélkül, azon időben a mi hadseregünk legkevésbbé dotált és legszűkebben ellátott hadsereg volt, de egyszersmind a legnehezebb feladatok elé volt helyezve, mert mind a tüzérségi anyagot, mind később a lovassági fegyvert át kellett alakítani, mind a füsttelen lőpor beszerzéseinek költségeit, fedezni és egyszersmind vigyázni arra, nehogy a hadsereg költségei a deficiteket neveljék, a melyeknek elhárítása pedig ep Magyarország biztossága, ha