A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1897 - hiteles kiadás (Bécs, 1897)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
46 IV. ULES. meg nem haladja. És én azt hiszem, hogy e tekintetben mindkét állam delegatiója évek során át e kötelességének a költségvetések megállapításánál meg is felelt. Ha én egy pillantást vetek arra a fejlődésre, melyet a monarchia a lefolyt alkotmányos korszak alatt a hadügyek terén hozott, áldozatok tekintetében megtett, akkor azt találom, hogy a monarchia, minden időben is szem előtt tartva saját erejét, aránylag épen úgy meghozta az áldozatokat a hadügy, illetőleg ^saját védelme érdekében, mint a többi államok megtették. Ha figyelembe veszszük, hogy mig 1869- ben, tehát az alkotmányos időszak kezdetén összes közösügyi szükségletünk mintegy 82 milliót tett rendeseket és rendkívülieket együttvéve, és ma az előttünk levő költségvetés mintegy 143 millióról szól, szintén rendes és rendkívüli együttvéve, tehát az emelkedés mintegy 60 milliónyi emelkedést tartalmaz, ha figyelembe veszszük, hogy a monarchia két állama a honvédség terén is rendkívüli erőfeszítéseket tett, akkor azt kell találnom, hogy közel jár 100 millióhoz azon összeg, a mennyit az alkotmányos korszak alatt a monarchia két állama saját véderejének felélesztésére áldozott. És ez annál figyelemreméltóbb, mert az erőfeszítések nagyobb és lényegesebb arányai az utóbbi években mutatkoztak, mióta 1889-ben a véd- erötörvényt megalkottuk. Ezen évtől kezdve, eleinte lassabban, később gyorsabb tempóban emelkedtek a kiadások és hozattak meg azon áldozatok, melyek végeredményként a mai napon előttünk allanak, mig 1888-ban tehát a véderötörvény megalkotása előtti utolsó évben a rendes költségvetés, a kiadások 98 milliót tettek. Közbevetőleg mondva, mértékül a rendes költségvetéseket vehetjük tel, mert ezek állandók, mig a többiek rendkívüli természettel bírnak, addig a folyó évben ezen kiadások 128 millió és közel kétszázezer torintot tesznek, tehát mintegy 29—30 millió az az összeg, a mely a rendes hadügyi kiadásokban a legutóbb lefolyt évek alatt a monarchia két állama részére mint teherfokozódás és mint a véderő érdekében hozott áldozatok előttünk vannak. És én, t. országos bizottság, ezt indokolbalónak és megfoghatónak is tartom, mert őszintén és nyíltan megvallom, hogy már a legutolsó alkalommal is a megalkotott véd- eiőtörvény rendelkezéseiben s e rendelkezések hátterében oly mozzanatokat láttam és látok ma is s ennek kellő helyen kifejezést is adtam, melyek bizonyos előkészületi actiót szükségessé tettek, ha azon czélt, melyre a véderötörvény megalkottatott, elérni is akartuk. A magyar törvény- hozásban és annak bizottságában is, akkor midőn a véderőtörvényt tárgyaltuk, én, mint egyszerű laikus, rámutattam mindazon fejleményekre, melyek előttem úgy a létszám fokozása, mint a költségek szaporítása tekintetében tisztán állottak, bár bizonyos oldalról azok akkor kétségbe vonattak. Én láttam e fejleményeket és egészen természetesnek tartom, hogy azon czélok érdekében, melyek a törvény megalkotása idejében azoknak, kik azt intendálták, szeme előtt lebegtek ezen dolgok és mintegy szükségszerűen következtek be. A kérdés tehát most csak az lehet, hogy vájjon azok az áldozatok, a hadi kiadásoknak azon fokozása, mely az utóbbi években felmerült, megfelelnek-e azon fejleményeknek, melyek a lefolyt évek alatt úgy a létszám tekinteteben, valamint a szervezet és a felszerelés tekintetében ma előttünk állanak? E tekintetben bizonyos mozzanatokra vagyok kénytelen utalni abból a czélból, hogy ezen mozzanatok felemlitéséből a consequentiákat levonhassam. 1888-ban, tehát a véderő-törvényt megelőző évben a havidíjasok léiszátna 16.000 kerek összegen nyugodott, ezzel szemben a jelenlegi költségvetés mintegy 21.000 havidíjas létszámon nyugszik, következőleg 1893-tól számítva. mintegy ötezeret tesz a havidíjasok létszámának emelése; nem számítva a boszniai czélokra külön számításba veendő létszámot. A legénység békeállománya is emelkedett, a mennyiben a századok megerősbittettek kilencz emberrel. Ámde ez nem létszámemelkedés ; hanem csakisazujonczcontingens használtatott ki czélsze- rübben azon szervezeti változtatásoknak meg- felelöleg, melyeket 1893/94-től fokozatosan életbe léptettek. így például a tüzérségnek legénységi létszáma is mintegy ötezerrel több, a mi folyománya a szervezeti változtatásoknak.
