A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1887 - hiteles kiadás (Bécs, 1887)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
52 V. ÜLÉS. jól megérteni : politikai szempontból — a magyar nyelvnek elsőbbségi igénye van a német nyelv felett is, mert a magyar nyelv a magyar állam nyelve, a melyet törvény emelt azzá, deő Felsége örökös tartományainak a német nyelv nem állami nyelve, ezt a törvény nem biztosítja. Végül még egy rövid consideratiót említek fel, azután befejezem szavaimat. Azok a mi őseink és elődeink, a kik bennünket a politikai pályán megelőztek, igen okos, érdemes emberek voltak. Nem hiába mondta róluk Deák Ferencz — most ő is ott van közöttük — hogy legyen áldott emlékezetük, ők megtartották a hazát. Ezeknek a régi magyar politikusoknak meg volt egy bizonyos specialis eljárások és tacticá- jok. hogy tudniillik mikora monarchia érdekében concessiókat tettek, viszont concessiókat kívántak a magyar államiság érdekében és e mellett az eljárás mellett mindkét fél nagyon jól prosperált; elég tétetett a monarchia nagyhatalmi igényeinek és a magyar államiság igényeinek, Magyarország önállásának is. Ezt ők nem azért tették, mintha nem bírtak volna kellő érzekkel a pragmatica sanctio követelményei iránt. Ha tették, azért tették, mert tudták, hogy a pragmatica sanctiónak van egy másik alapgondolata, egy másik föltétele : a magyar állam önállása. És ha az ember a magyar állam önállását erősiti, erősiti vele a monarchiát. Olyan felfogás ez, a mely, fájdalom, még most sem tudott magának mindenütt érvényt szerezni. Mi némi tekintetben analog helyzetben vagyunk. Jelentékeny nagy áldozatot kell hoznunk a monarchia nagyhatalmi állása érdekében. Azt hiszem, hogy talán tenni kellene valamit a magyar államiság érdekében is. Nem mondom, hogy ezt imperative, mint conditio sine que non-t állítsuk fel. Appelláljunk a kölcsönös méltányosságra és loyalitásra. De hogy ez iránt valami sikert elérni képesek legyünk, manifestálni kell óhajainkat, mert néma gyermeknek anyja sem érti a szavát. Ilyen manifestatiónak tekintem én t. barátom indítványát és kérem annak elfogadását. Horváth Gyula t. tagtárs ur azt mondta, hogy ennek hihetőleg nem lesz semmi látszatja, mert a másik delegatióban le fog szavaztatni. Jól tudom, hogy nagy reformot nem lehet egyszerre keresztül vinni, de azt is tudom, hogy azok mindig sikerültek, ha az ember következetesen ragaszkodott hozzá. Erre nézve az első lépést meg kell tenni, ez az első lépés, ám szavaztassák le, mi megtettük kötelességünket. (Helyeslések jobboldalon.) RakoYszky István előadó: T országos bizottság ! Ha senki sem kíván szólani, méltóz- tassék megengedni, hogy az albizottság álláspontját röviden védelmezzem a felhozottakkal szemben. Illetőleg védelmezni sem kívánom, mert ha Beöthy Ákos tagtársunk azt mondta Horváth Gyula bizottsági tag ur szavaira, hogy kelletlenül támadta meg Grünwald t. bizottsági tag ur álláspontját; én kijelentem, hogy kelletlenül sem támadom meg, hanem készséggel elismerem, hogy annak túlnyomó nagy része, a mit Grünwald t. bizottsági tag ur és a többi felszólalt bizottsági tagok felhoztak, mind olyan, a mit megtámadni nem kell, nem lehet ; minden magyar ember szivében élnek azon nemes aspiratiók, melyek őt vezették; és én csak sajnálhatom, hogy ezen helyen, melyről beszélek, nem követhetem őt az aspiratiók terén, hanem kénytelen vagyok meggondolni — hogy egy példabeszéddel szóljak — hogy a létrának, bármily magasan nyúlik is a felhőkbe, valahol mégis a földön kell támpontot lelnie. És igy, mint a hadügyi albizottság előadójának, tekintettel kell lennem arra, hogy bennünket nemcsak az aspiratiók vezetnek, hanem a tényleg létező viszonyok, a melyekkel számolnunk, a melyekhez működésűnket alkalmaznunk kell. Ennek következtében első sorban a delegatiónak gyakorlati eredményekre kell törekednie s e törekvés jellemzi az országos bizottságok eddigi működését. Ilyen gyakorlati eredmény jelét képezik azon sokszor megtámadott kimutatások is, a melyeket a hadügyi kormány előterjesztett. Méltóztassék elhinni, azon kimutatások nem azért vannak, mint Grünwald t. tagtárs ur kifejezte, hogy eltemettessék a kérdés, de ellenkezőleg azt jelentik, hogy nem akarjuk, nem engedjük eltemetni a kérdést, hanem folyton fentartjuk mindaddig, mig eljön ideje, hogy az megvalósítható legyen. És ezen kimutatások nem semmik, a mint mondatott, hanem tanúsítják azt is — méltóztassék visszatekinteni évről-évre — hogy az országos bizottságok e nem zajos, de kitartó munkája eredményekkel is járt ; és ha ez eredmény nem is annyi, mint a mennyi óhajtandó volna, mégis sok