A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1882 - hiteles kiadás (Bécs, 1882)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

28

III. ÜLÉS.

magvát képezi, hogy t. i. a kétségtelenül fennálló szükséggel egyrészt, másrészt az élénk terjesztett és erre vonatkozó előterjesztések számos hiányaival szemben politikai szempontból minő eljárás követendő.

Annak megfelelőleg, a mint a kormány egészen másképen jellemzi előterjesztésében a mai helyzetet, egészen más eljárást látok követendőnek ma, mint a minőt helyesnek láttam, midőn a 8 millió kéretett.

Midőn a 8 millió rendkivüli hitel követelte- tett, kitört volt a lázadás, — mert ilyennek ismertetett és neveztetett a kormány által is, — s az mondatott, hogy azon erő, mely a megszállott tartományokban akkor el volt helyezve, a lázadás elfojtására elégtelen. Kétség volt a szomszéd államoknak magatartása iránt és a mire visszatérek és a mi a fő, oly állapot létezett ott, melylyel szemben én és a kik velem egy politikai nézeten voltak, félretettünk minden egyéb, akár a múltra, akár a jövőre vonatkozható politikai consideratiókat s hozzájárultunk szavazatunkkal ahhoz,ami az egyedüli és főczél lehetett: a lázadás gyors elnyomásához.

Ma, t. bizottság, a kermány előterjesztése a helyzet jellemzését azon kezdi, hogy lázadás már nincs, hanem van olyan állapot, melyet politikai brigantaggiónak lehet nevezni; a lázadás meg van erejében törve s csak arról van szó, hogy a rend teljesen helyreállittassék.

Két oly momentum áll tehát előttünk, mely a mi magatartásunkra nézve mérvadó : az egyik az, hogy ma már nem annyira és nem kizárólag a repressio, hanem egyszersmind, sőt talán prae. dominanter a pacificatio stádiumába lépett a helyzet a megszállott tartományokban, mindig feltéve azt, mit feltenni kell, hogy az előterjesztés correcte jellemzi a tényállást.

A másik momentum az, hogy politikai brigan- taggio létezik, t. i. oly állapot, melynek kisebb, nagyobb mértékben való időnkinti megújulásától és minden legkisebb kívülről ható impulsusnál újabban való kitörésétől, ha ugyan nem állandóságától, folyton tartanunk kell.

Mi már most az, a mi e két momentumból reánk nézve következik ? S engedjék meg, hogy mintegy hangosan gondolkozzam önök előtt, hogy azon indokokat, melyek azon elhatározásunkra

vezettek bennünket, hogy a kért hitelt teljesen megtagadjuk, nyíltan és egész őszinteséggel lehetőleg kimeritőleg önök előtt elmondjam. (Halljuk !)

Minthogy most a pacificationak követelménye lép előtérbe, szavazatunknak indokait nem pusztán és nem is főleg a repressióra irányuló katonai rendszabályok czélszerűségéből, hanem a pacificatio előkészítésére való alkalmas voltukból merítjük és ebből előáll azon kérdés a t. kormánynyal szemben, mi voltaképen az ő pacifica- tiónális politikája azon tartományokban ; melyik azon politikai rendszer, mely által ott azon állapotoknak véget akar vetni, melyek abban állanak, hogy ott uralmunknak jó formán semmi erkölcsi támasza nincs, hogy minden kívülről jövő izgatás, bármily csekély anyagi és erkölcsi forrásokból tápláltassék, kész talajra talál, hogy a monarchiánk ezen újonnan felfogadott mostoha gyermekét fellázítsa. Az, a mit mi ebből következtetünk, az nem a logica és politika törvényei ellenére hajánál fogva ide rántott politikai követelmény, hanem azon helyzet követelménye, melyet a kormány a maga előterjesztésében elénk tár. Mielőtt megszavaznék a kért költségeket, jogos azon kérdésünk: méltóztassék a t. kormány megmondani, melyik azon politika, melyet követni szándékozik a pacificatio terén ?

Annál természetesebb és annál jogosultabb azon kérdés, mert ha oly állapotokkal állunk szemben, melyeknek ismétlődése a valószínűségek sorába tartozik, valóban teljes erkölcsi, politikai, pénzügyi, sőt anyagi lehetetlenség, hogy ily állapotokra egy évben 40 — 50 milliót legyünk kénytelenek költeni. E tekintetben is kimondom egész nyíltan azon következtetést, melyre jutnunk kell. Ily anyagi áldozatot e monarchia népei el nem viselhetnek. Ma, a berlini szerződésben mint adott mandatum elfogadása után, melynek — mindenki tudja, leghatározottabb ellenzői közé tartoztam, ma, azon politika után, mely ezen internationalis helyzetet megteremtette, mely az occupatiora vezetett, nem állhatok többé azon állásponton, melyet a magyar országgyűlésnek egy tekintélyes pártja ma is elfoglal, hogy a leghelyesebb politika onnan egyszerűen kimenni.

De, ha ugv állittatik fel előttünk a kér-