A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1882 - hiteles kiadás (Bécs, 1882)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
III. ÜLÉS. 25 látjuk, hogy az igen t. többség saját eljárásában \ s saját jelentésében garantiát nyújtana az iránt, hogy az inditvány, melyet előterjeszt, valóban komoly, mivel nem látjuk a javaslatban a komolyság biztosítékait, hatályosabb biztosítékokat kell követelnünk, és ez az oka — azokon kívül, a miket Szilágyi Dezső t. barátom kifejtett — a miért sem a kormány által kért, sem a négyes albizottság által javasolt összegeket meg nem szavazom. Hegedűs Sándor : Személyes kérdésben kívánok szólani. Az előttem szólt képviselő ur beszédjére nem reflektálok. Régi szokása már, hogy mások ellenmondásait keresi, hogy saját ellenmondásait leplezze. Két támadást intézett ellenem, a melyet kénytelen vagyok visszautasítani. Az egyik az, hogy máskép beszélek a bizottságban, mint a nyilvános ülésen. Sajnálom ugyan, hogy itt az albizottságban történtekre történik hivatkozás ; de ha már azokról beszélünk itt, akkor mindenki megkövetelheti az ily éles insinuatióval szemben, hogy mondja meg, mi az, a mi az albizottságban mondatott, de a nyilvános ülésben megtagadtatott. Én a tisztelt bizottsági tag urat ezennel provocálom. A másik az, hogy azt mondá, hogy azért szavazok a törlésre, hogy lefelé populáris és felfelé nem tudom, hogy mi legyek. Én azonban úgy tudom, hogy a ki t. tagtársunk legutolsó működését és az én igénytelen tevékenységemet figyelemre méltatja, tisztában van az iránt, hogy ki keresi s ki nem a popularis álláspontot. (Tetszés.) Bánify Béla gr. : Nem szólaltam volna fel, ha nem lettem volna rá provocálva. A t. képviselő úr bennünket a popularitásvadászat vádjával való megtiszteltetésre tartott érdemesnek. Igenis, t. bizottsági tag úr, mi vadászszuk azt a popularitást, a mely a nemzetnek üdvét és jólétét előmozdítja; de nem vadászszuk azt a popularitást, a mely elérhetetlen czélokat és reményeket tűz elénk. Azt talán a t. bizottsági tag úr is megengedi, hogy sokkal kevésbbé vadász- sza a popularitást az, a ki 2 milliónak a törlését ajánlja, mint az, a ki az egész budget elvetését indítványozza. (Derültség.) Minthogy felszólaltam, kötelességem, mivel a 2 milliónak törlése oly illogicatlaunak és a A közösügyi országos bizottság naplója. 1882. légből kapottnak tűnik fel, azt is indokolni, hogy miért óhajtjuk mi a 2 millió törlését. Nem bizalmatlanságból, hanem azért óhajtjuk a törlést, mert azt hiszszük, hogy a megmaradó összeggel is kijöhet a kormány. Minthogy pedig a kormány nyilatkozatai azt tartalmazzák, hogy a kért ősszeg csak feltevésen alapszik, mi jogosítva vagyunk a törlésre s mi inkább akarjuk a liadügy- ministert abba a helyzetbe hozni, hogy ne adjon ki, mert nincs, mint hogy kölcsön, mikor költeni való nincs. Mi a közös hadügyminister urnák hadi tudománya, hadvezéri tehetsége és hazafi- sága előtt meghajtunk ugyan, de engedjen meg, ő nem financier s ezért, minden tiszteletünk mellett, mi abban a meggyőződésben vagyunk, hogy megtakarításra irányzott törekvésünk jogosult. Minthogy a t. országos bizottság figyelmét az idő ily előrehaladt stádiumában továbbra igénybe venni nem kívánom, egyszerűen ajánlom a négyes albizottság határozati javaslatát elfogadásra. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök : Nem tartom feladatomnak polemisálni, bár felszólalási jogomat magamtól elvittatni, a mint ez néha történt, semmi viszonyok közt sem engedném. Nem szólanék most sem, ha oly kérdés nem hozatott volna fel, a mely rám is tartozik és ez a törvényesség kérdése. E szempontból kívánok 0gy pár rövid szotszolani. De mielőtt ezt tenném, arra kérem a t. bizottság azon tagjait, kiket az ellenzék többségnek nevezett: ne vegyék rósz néven, ha az ellenzék részéről szemükre vettetik, alappal vagy alap nélkül, mindegy, hogy nem mindnyájan vannak egy véleményen. Hisz nem minden párt oly szerencsés, annyira mindenben egy véleményen lenni. (Derültség.) Apponyi Albert gr. : Két év előtt is hallottuk ugyanezt. (Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök : A mi igaz, azt mindig lehet hallani. (Derültség.) Apponyi Albert gr. : A ki üvegházban lakik, ne dobáljon kővel! (Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök : Reményiem, hogy Apponyi bizottsági tag úr ezen észrevételét Pulszky bizottsági tag úr meg fogja jegyezni. (Halljuk! Halljuk! Mozgás.) Én a bizottsági tag urakat hosszú beszédeikben, háromszor egymásután megíorgatott tételeikkel minden 4
