A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1882 - hiteles kiadás (Bécs, 1882)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
m. ülés. 15 nélkül történhetik, csak azok részéről lehetséges, a kik a politikának minden szálait ismerik. Nem a közjogi álláspont tisztázását értem én, mikor arról szólok, hogy bizonyos dolgokat az országnak határozottan kell látnia, hanem azt, hogy midőn oly oty vállalattal áll az ország szemben, a mely tetemes áldozatot követel s a midőn ezen áldozatok a jövőben is ismétlődhetnek. Kétségtelen joga van tehát mindenkinek kérdeni a kormánytól, hogy mikép véli azokat a feladatokat, a melyek a közjogi kérdés megoldása előtt eldöntendők, megoldandók- nak ; és mi módon hiszi a szükséges eszközöket, a melyek ezekre a feladatokra megkívántatok, a monarchia financiális viszonyaival egyensúlyba hozhatóknak. Annak kijelentésével, hogy én e kérdést nem ma és nem jelenleg intézem a kormányhoz, nem tagadom, óhajtottam volna, hogy e tekintetben a kormány ezen alkalmat bővebb felvilágositások megadására, administrativ és financiális rendszerének előadására használja fel. Miután ez nem történt meg, a jövőre utalva, azon reményemnek adok kifejezést, hogy ezt kellő időben és módon köztudomásra fogja hozni. Ha az administratióról van szó, nem vonom kétségbe annak igazságát, hogy az administratio magában nem oka a felkelésnek. Maga a bizottságban felemlített azon tény, hogy csak nyolcz kerületben mutatkozik mozgalom, holott a kerületek száma 48, biztosítékot nyújt a tekintetben, hogy azon ellenvetés, mely szerint a lázadás főindoka az administratio, túlhajtott. De midőn ez alkalommal ismételten megemlíteni hallom, hogy a leliangoltság, az ellenszenv és elégedetlenség nagyrészt annak is tulajdonítható, mert műveletlen s durva néppel van dolgunk, melyet könnyen félre lehet vezetni, a mely a felvilágosodás kellő eszközeit nem bírja, nem titkolhatom el meggyőződésemet, hogy a kormánynak, a mely egy országot vezet, a népesség szellemi állapotával kell számolnia és az, hogy a nép durva és félrevezethető, nem meglepetés arra nézve, ki figyelmét arra is kiterjesztette, hogy intézkedéseit azon népnek és az ottani viszonyoknak kellő felfogására építette. Azon szempontból indulva ki, hogy oly kormányrendszer fogna a czélnak teljesen megfelelni, a mely a helybeli közvetlen személyes I behatás kifejezése. Nem ismerem ugyan keletet, de a mennyire értesültem, mindig arra a meggyőződésre jutottam, hogy a keleti népre mindig a személyes tekintély és befolyás a döntő, hogy minden intézkedés, mely a személyes hatást megszorítja, a népre hatását elveszti, vagy ellenkezőjét idézi elő annak, a mit előidézni kellett. A mi a pénzügyi kérdést illeti, teljesen mél- tánylom az arra adandó felelet nehézségét. Ha nem akarunk öncsalódásban élni, tisztába kell jönni az iránt, hogy az elérendő czél mindenesetre nagy pénzáldozatokba kerül. Ha szükséges, hogy a Boszniában megkezdett működés tovább foly- tattassék, és ha másrészről a monarchia pénzereje kímélendő, akkor comprehensiv rendszert kell követni, melyben mindkét tekintet kellő méltánylást találhasson. Megengedem, hogy rendes viszonyok között helyes azon elv, hogy az ily tartományok saját költségeiket saját jövedelmeikkel fedezzék. De nézetem szerint határozottan öncsalódás azt hinni, hogy Boszniában és Herczegovinában legközelebb békés viszonyok fognak beállani. A viszonyok ama tartományokban még jó hosszú ideig olyanok lesznek, hogy ott a rendetlenség lesz a rendes állapot, és viszont a rendes állapotok lesznek a kivételek. Nézetem szerint ezen sajátságos helyzetet a kormánynak meg kell fontolni s a szerint kell teendőit intéznie, ha nem akarja, hogy az oly actio, mely kétségtelenül nagy politikai cselekmény volt, teljesen meghiúsuljon. Ezen szempontokból kiindulva, részemről azon feltevésben, hogy a kormány az általa lett előterjesztésekhez ragaszkodik, a négyes albizottság javaslatát nem fogadom el, s ezt csak azon esetben fogadhatnám el, mit ürömmel tennék, ha a kormány kijelentené, hogy a négyes albizottság által javaslatba hozott összeggel is képes a kitűzött czólt elérni. A magam részéről kívánatosnak tartom, hogy a közös kormány azon testületekkel, melyek a törvény értelmében a boszniai kérdés administrativ és pénzügyi oldalának rendezésére com- petensek, a jövőre néz ve szándékait és terveit közölje. Én mindig azon nézetben voltam, hogy mindaddig, mig Bosznia rendes jövedelmei a rendes költségekre elégségesek, rendes budget ne
