A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1882 - hiteles kiadás (Bécs, 1882)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

IV. ÜLÉS. 47 előttem szólt t. képviselőtársam által elmondot­tak folytán néhány megjegyzést tennem átalában az egész törlésre. A törlés ellenében tegnap meglehetősen méltatlan vádak emeltettek a többség ellen és a kormány előteijesztése meglehetős méltat­lan védelemben részesittetett. Megvallom, a tel­jes szabadság daczára, melyet e tekintetben a t. ellenzéknek a magam részéről engedek, nem érteni ebbeli eljárását, de nem értem különösen azon deductiót, melyet Szilágyi Dezső t. kép­viselőtársam tett, midőn a jelentés ellen fel­lépett, Hegedűs t. barátom nyilatkozata és a jelen­tés közt ellentétet akarván kimutatni. A jelentésben az van, hogy a levonás után fenmaradó összeget olybá vegye a kormány, melyen túlterjeszkedni nem lehet, és t. tagtár­sunk a jelentés ezen pontjához szokásos iróniá­jával azon kérdést fűzte, van-e bizottsági tag, a ki ezen határozatot komolyan akarná venni és van-e, a ki komolyan venné azon kor­látot, melyet az országos bizottság a kormány elé szab ? Megmondom az okát, miért vettem fel ezen pontot. Azért, mert a négyes albizottság­ban a közös kormány egyik tagja részéről oly megjegyzés tétetett, melyet én correctnek nem tarthattam és mely arra inditott, hogy a határ­vonal itt tisztán és világosan kijelöltessék. En megengedem, hogy létezhetnek oly körülmé­nyek, melyek lehetetlenné teszik, hogy a parla­ment bármely komoly intézkedése megtartas­sák ; de mindenesetre a parlamentnek és ezen bizottságnak hatáskörébe tartozik megbirálni azt, hogy ezen körülményeknél fogva a túl­lépés indokolt volt-e ? De már a priori olyas­mit állítani, hogy a bizottság által megszabott határvonal túlléphető, nem correct, és nem in­dokolt, épen úgy nem indokolt, mint ha azt valaki gúny tárgyává teszi. A bizottságnak nemcsak joga, de a jelenlegi pénzügyi viszo­nyok között elutasithatlan kötelessége is meg­vonni a határvonalat és e tekintetben a had- ügyminister úr, ki iránt pártkülönbseg nélkül a legnagyobb bizalom nyilvánult, bizonyara érezni fogja a felelősség súlyát, mely reá hárul pénz­ügyi tekintetekben is. Annál inkább vonhatjuk pedig meg ezen határvonalat, mert azon levonás nem légből kapott indokokon, nem puszta eonibinatiokon alapszik, hanem alapos számításokon, melyek részleteit a tárgy természeténél fogva elő nem sorolhatom ; de azon adatok és nyert felvilágo­sítások is, melyek köztudomásra jutottak, és azon számtételek is, melyeket volt szerencsém kifejteni, azon meggyőződést értelhetik meg mindenkiben, hogy a levonás megtörténhetik, a nélkül, hogy bárminő risicóval járna a kifejtendő actióra nézve. Ezek előrebocsátása után áttérek Szécsen Antal ő nagyméltósága indítványára. Teljes meg­győződésem lévén, hogy a határozati javaslat, melyet a négyes albizottság elé terjesztett, a körül­ményeknek megfelel, távol volt tőlem a szán­dék tegnap, hogy ő excellentiáját oktatásban akarjam részesíteni. Ehhez magamban sem erőt, sem szellemi tehetséget nem érzek. De vállal­koztam vele szemben a czáfolatra azért, mert állítását olyannak tartottam, hogy azt még én is megczáfolhatom. Különben az ő nagy tekintélye mellett tőle az oktatást szívesen fogadom ; hanem ezen esetben engedje meg ő excellentiája, ha azon meggyőződésemet nyilvánitom, hogy azon szöveget, melyet az osztrák delegatio határoza­tából átvenni méltóztatott, — eltekintve teljesen az összegtől, — elfogadni nem lehet. A négyes albizottság világosan körvonalozta saját határo­zati javaslatában, mi tehető Dalmáczia déli részei­ben és tehető az occupált tartományokban. Az osztrák delegatio határozatában Dalmácziára is ki terjesztetnek oly építkezések, melyekre nézve e bizottság álláspontját nem egyszer világosan kijelentette. E mellett az 5.699,000 frt teljesen egy természetű a 18.034,000 frttal, csupán ren­deltetése más és igy e két összegnek elkülönítése nem czólszerű. Világosan meg kell továbbá mon­dani, hogy a megszavazandó összeg a már kért 8 millió rendkívüli hadi szükséglethez szavazta- tik meg. Szóval a négyes albizottság javaslata sokkal világosabb és határozottabb és félreérté­sekre nem ad okot, mi az osztrák delegatio által követett különválasztásról, melylyel ott a számok csoportosíttatnak, alig mondható. L mellett sokkal czélszerűbb a virementra nézve

Next

/
Thumbnails
Contents