A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1882 - hiteles kiadás (Bécs, 1882)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
35 ív. 0 felleg, mely a boszniai politikát onnan fenyegeti, a szultán intésére nyugodtan viseli magát, az nem annyit jelent, hogy kedvező conjecturák közt onnan az occupált tartományok felé vihar ne jőjön. így cselekszik a valóságos török. A gróf Andrássy bosnyákja azt mondja: aki egyszer leveretett és a kivel hatalmát éreztette a másik, az annak megadja magát. De azok a bosuvákok és herczegovczok, a kik oda lent vannak, azok ismételve leverettek a töröktől és ismételve fellázadtak és ismételve le fosnak O veretni általunk és ismételve fel fognak lázadni ellenünk. {Úgy van!) És mi tehát ebből a következtetés ? A következtetés az, hogy ha mi megnyugvást akarunk magunknak szerezni, akkor nem a gróf Andrássy törökjei és nem a gróf Andrássy bosnyákjai azok, a kik vallomásaikkal meg tudnak bennünket nyugtatni, hanem a tények azok, és ezek azok, mezeknek vizsgálatára beszédem végén át akarok térni. {Halljuk!) A lázadás, t. országos bizottság, kétségtelenül keresztyén jellegű. És ez a tény, ha egyéb nem is, bizonyitja azt, hogy nekünk oda lent nem sikerült hatalmunknak semmi természetes alapjait megalkotni, hogy hiába küldték fel a hódoló feliratokat, hiába küldték fel a szép jelentéseket a hivatalos Boszniából : mikor a nem hivatalos Bosznia megmozdul, akkor tűnik fel az, a mit előre láttunk, és minthogy »pudor malus incurata vulnera celat«, látnunk kell, hogy hatalmunk nem alapszik egyében, mint a kard élén. És ha ez igy van az occupationalis politikának egyik eredménye, hogy ezen elemeknek úgy látszik legalább, ha a hírlapi tudósítások nem csalnak — meggyőződéséből még nem halt ki a hit, hogy a mi uralmunk ott változó és múló, hogy az egyik elem félszemmel Konstantinápolyba néz, a honnan a félhold fényeskedik neki, a másik elem pedig egy nagy nemzeti érzelem alapján, mely a külföldön nagy visszhangot nyer, egyenesen mint elnyomókat tekint bennünket, és hogy még az administrationak is azt a meggyőződést oltani ezen elemekbe, legalább az eg}Tik vagy a másikba, vagy mind a kettőbe, hogy jövőjüknek és nyugalmuknak egyéb biztositéka, nincs mint az osztrák uralom elfogadása, az csak nagyon kedvező körülLÉs. mények közt hosszú éveken át folytatott politikának eredménye lehet. Jókai Mór: Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy azt a bizonyos feliratot, a melyet örök időkre kötelezőnek állított az előttem szólt bizottsági tag úr, én nem irtani alá és annak létrehozatalában részt nem vehettem. És pedig azért, mert abban az időben nem voltam képviselő, minek okát — gondolom — Szilágyi Dezső igen t. barátom is tudja. {Élénk derültség.) Én tehát azon veszedelem nélkül állhatok elő, hogv nem fogja nekem praesentálni ezen általam nem girált aoS?ólyokat, hogy azoknak kamatait most rajtam behajtva, az aggályokat prolongáltassa. {Élénk derültség.) Iía arról volnék meggyőződve, hogy a kormány által a Balkán félszigeten folytatott s a mint nevezik : occupationalis politika, rósz Magyarországra és káros az egész monarchiára nézve, akkor nem azt mondanám, a mit Apponyi gróf és vele mérsékelt ellenzéki elvűeknek vallott társai mondanak, hogy rósz ugyan, de ha már benne vagyunk, hát a következményeihez való költségeket szavazzuk meg, hanem azt, a mît mondtak az angol liberálisok, hogy rósz volt bemenni Afganisthauba és daczára annak, hogy ottan az angol fegyvereket csorbázta, mi többet egy shillinget sem adunk arra, hogy e csorba kiköszörültessék, hanem ha rósz volt bemenni, gyerünk ki onnan. Ez logica, ez politikai következetesség. Hogy jó volt Boszniát és Herczegovinát occupé lni, hogy micsoda rósz származhatott abból, ha ezt nem teszszük s e tartományokat magukra hagyjuk ; ezt igen jól megvilágositotta tegnap gróf Andrássy Gyula, a mihez nekem hozzá tenni valóm nincsen. A ki még eddig nem tudta, megértette belőle, hogy ha mi ezeket a tartományokat megszállva nem tartjuk, ha ezeket a maguk sorsára bízzuk, mi nem tudjuk többé Dalmácziát megtartani a monarchia számára. A kérdés tehát pragmatice igy van feltéve : akarja-e a monarchia a maga számára megtartani Dalmácziát és mindazt, a mi körülötte van ; igen vagy nem ? {Helyeslés.) T. orsz. bizottság. A balkán- félszigeti, az úgynevezett occupationalis politika nem Andrássy gróf külügyministersége alatt kezdődik, nem is ott, a hol hadseregeink átlépték a bosnyák határt, vagy ahol SzilágyiD. t. barátom a*
