A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1882 - hiteles kiadás (Bécs, 1882)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 31 kormány nem fog azon módhoz folyamodni, I h°gy ílz összegeket kiadja és utólagos felmentést kérjen, hanem ezen testülettől az illető összegeket idejében kérni fogja, T. orsz. bizottság! A 8 milliónak csekély áthágásáról nincs szó, de a hol előre láthatólag majd egy pár millióra menő áthágás lesz, ott én nyíltan és őszintén megvallom, kötelességszerűbbnek tartottam volna ezen belátás alapján teuni meg az előirányzatot és azon összegek megszavazását már most kérni az országos bizottságtól. Ez az egyik. A másik észrevétel, melyet az összeghez fűzni akarok, abban áll, hogy miután a lázadás, a melynek elnyomatására ez összeg szükséges» Dalmáczia egy ítészében is áll, de miután a Iler- czegovinában és Dalmácziában lévő ezen mozga- jom egy egészszé olvadt össze, ezt a mozgalmat úgy tekintem, mint egy egészet — s nem is lehet másként tekinteni — és mert azon biztosítást nyertük, hogy azon összegek, a melyek itt kéretnek, ezen mozgalom katonai elnyomására fognak fordittatni, én ezek megszavazására nézve abban akadályt nem találtam, hogy netán oly intézkedések, a melyek Dalmácziában is szükségesek, de a melyek nem a katonai intézkedés rovata alá tartoznak — mondom, abban — akadályt nem találtam, hogy attól tartsunk, hogy ily intézkedések ezen összegből fognak megtörténni, azon határozott biztosítással szemben, a melyet részben a közös kormánytól nyertünk. Ez az, t. országos bizottság, a mit magára az összegre nézve megjegyezni akartam. És most engedjék meg nekem, hogy ezen mozgalommal kapcsolatosan nemcsak a felelősség szempontjából, melyre különben még később vissza fogok térni, hanem abból a szempontból is, hogy egy veszélyes illusiótól megőrizzük magunkat, a mozgalom okaira térjek át. Az az illusio pedig, a mely bennünket elfoghatna, abban áll, ha úgy tekintenék ezt a mozgalmat, mint a mely abnormis, kivételes körülmény által van előidézve és ha azon tény előtt önkényt elzárnék szemeinket, hogy ezen mozgalom okainak nagyon fontos, merem mondani túlnyomó része az occupatio természetében fekszik, a miből aztán önkényt következik, hogy mint az erdő lombja a kedvező időjárás és napsugarak mellett kihajt, úgy ezen maradandó okokbol és tőből rajuk nézve kedvező körülmények mellett ezen mozgalom ismétlésére számítani lehet. Tegnap, azon felfogás ellenében, melyet az albizottságokban is kifejtettünk, hogy t. i. ezen mozgalom okai részben — még pedig túlnyomó részben az occupatio természetében rejlenek, a bizottságnak egyik t. tagja, Andrássy Gyula gróf téves felfogást látott és ezen felfogás ellenében azt igyekezett — kétség kívül elmésen, mint mindig — kimutatni, hogy az occupatio által állásunk sokkal kedvezőbb, mint volna akkor, ha az occupatio ténye nélkül kellene e mozgalommal szembe államink. De mielőtt azon bizonyítékokra reátérnék, a melyekkel ezt a nemes gróf igazolni akarta, engedjék meg, hogy arra a kérdésre, a melyre ő triumphálólag hivatkozott és a melyet beszédében — gondolom — ő is a leglényegesebbnek — ha nem egyedül lényegesnek — tekint, én megfeleljek. (Halljuk!) A t. gróf nem is az előtte szólottát, hanem az egész ellenzéket megtámadva, azon kérdést veti az ellenzék elé, hogy mondják meg most, midőn az eljárásnak már gyümölcseit ismerik — szorítkozva pusztán az occupatio tányéré — hogy mit kellett volna az occupatio helyett tenni ? T. országos bizottság ! Én a kérdésnek ily felállítását — megengedi a t. gróf e kifejezést — tévesnek és hamisnak tartom, még pedig azért, mert ha valami ellen, úgy a kérdésnek ezen felfogása ellen áll az, a mit a t. ministerelnök úr helytelennek állított és megint sajnálom, hogy oly ellentétbe hozom Andrássy grófot a minister- elnökkel, mikor annyit fáradoznak az egyetértés külső bebizonyításán; (Derültség.) nagyon sajnálom — mondom, de Andrássy gróf felfogása ellenében ez ellenvetést teljes mértékben lehet tenni. Ha tehát megengedi a nemes gróf, megkísérlem én a kérdést felállítani. Ha az occupationalis politikáról akarunk ítélni — még pedig alkalmazva azt a jelenlegi eseményekre — többfélekép lehet a kérdést felállítani. Én kész vagyok a felett a vitát minden formában elfogadni. \ agy úgy, hogy az occupatio tényét tekintjük, mint befejező episodját és lánczszemét egy politikának, a mely Gasteinban, vagy talán sokkal régebben kezdetett a három császár-szövetséggel, számos episodok után szanitalanszoi okozva izga
