A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1882 - hiteles kiadás (Bécs, 1882)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság irományai
2 II. SZÁM. 2. szóm. (il. ÜLÉS, G. JEGYZŐKÖNYVI PONT.) Az egyesült négyes albizottság jelentése a monarchia déli részében és a megszállott területen kitört mozgalom elnyomására szükséges 8 millió forintnyi rendkívüli hadi szükséglet tárgyában a közös kormány által benyújtott előterjesztésről. A helyzet és a feladat komolysága megkövetelte azt, hogy az albizottságban a czím- ben megjelölt előterjesztés felett folytatott tárgyalás közben az albizottság tagjai mindenekelőtt részben az előterjesztéshez csatolt »Emlékirat« bővebb magyarázata, részben annak kiegészítése és ekként a situatio lehetőleg alapos és részletes megvilágítása és megállapítása czéljából számos kérdést intézzenek a közös kormányhoz. A kormány által adott és nagyrészt bizalmas természetű válaszokból a négyes albizottság tudomást szerzett a következőkről : A mozgalom, mely eredetileg a herczegovina montenegrói és a dél-dalmátországi határ mentén jelentkezett, utóbb a bosznia-herczegovinai határ felé vonul és a biztonsági, valamint a kémlelő szolgálat segélyével szerzett adatok szerint már is nagyobb tömegek lépnek fel támadólag a különféle, kivált a természet által is erődített és nehezen megküzelilhető pontokon. A felkelők számát meghatározni nem lehet. Úgy látszik, hogy kivált az orthodox lakosság az, mely a lázadók törzsét képezi. Valamely különös jelszóról, kivált nemzetiségi jelszóról és czélzatról az eddigi jelentések nem szólallak; mert a kisebb rablóbandák fellépésében, melylyel a mozgalom tulajdonképen kezdődött, és a melyek főleg akkor vonták magukra a közfigyelmet, midőn már egy katonai postát támadtak meg, politikai czéloknak követését felismerni nem lehetett. A lázadás okának biztos megállapítása alig lehetséges. A kül-, különösen pedig a szomszédos államok fejedelmeinek és kormányainak teljes loyalitásáról a kormány meggyőző adatokat terjesztett elő azon határozott nézetének kifejezése mellett, hogy ha léteznék is kiilbefolyás, mely a mozgalom irányát megszabná, vagy segély, mely azt támogatná, mindez bizonyára az illető államok fejedelmei és kormányainak mlentiója és akarata ellen van és bárkinek megítélésére bocsátható azon kérdés, ha vájjon lehetséges-e, hogy az illető kormányok minden illetéktelen és kivált nemzetiségi czélokat követő ellenséges befolyást vagy hajtogatást meggátoljanak, kivált oly tartományokra vonat-
