A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1881 - hiteles kiadás (Bécs, 1881)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

126 X ÜLÉS. országgyűlési közös ügyi bizottságnak tárgyalá­sait bevégezetteknek nyilvánítsam. Ezt csele­kedve és egyszersmind visszatekintve munkás­ságunk folyamára, kétségkívül a t. bizottság szándékával találkozom, ha köszönetét mon­dok a bizottsági tiszti-karnak, névszerint t. el­nöktársamnak, az albizottságok elnökeinek, előadóinak, jegyzőinknek és háznagyunknak, azon bazafiui buzgóság szülte munkálódásért, melylyel mindegyik saját hatáskörében tárgya­lásainkat előbbre vinni igyekezett. S most már rajtam a sor, őszinte hálám adóját leróni az országos bizottság min­den tagjai iránt azon elnéző kegyességért, melyet a korban meghajlott, erejében meg­fogyott elnöknek gyarlóságai irányában tanú­sítani méltóztatott; rajtam a sor saját nevem­ben köszönetét mondani tisztelt tagtársaimnak azon támogatásért, mely egyedül képesite elnöki tisztem teendőit betölteni. S most már maga­sabb tárgyra áttérve, nemcsak az én nevemben, hanem maga a haza és a nemzet nevében, ha szabad a haza és a nemzet egyes fiának igy szólni, hálát mondok a t. bizottság tag­jainak azon buzgó kitartásért, melylyel le­hetővé tették aránylag rövid idő alatt ily nagy munkát végezni, bátran elvállalva azon nagy felelősséget, mely határozataikból reájok há­ramlik. Mert nem csekély ezen felelősség, szintúgy, mint határozatainknak jelentősége és fontossága, kitűnvén ez akkor, ha az általunk engedélyezett összegek nagyságát a hazának anyagi állapotával összehasonlítjuk. Nem hagyta emeztet a t. bizottság figyelmen kívül, valamint szem elöl nem tévesztette az ildomos háztar­tásnak a nemzetek életében is érvényesülni kellő azon nagy maximáját, hogy a kiadások tartassanak arányban a bevételekkel, nehogy az aránytalanul nagy kiadások által már a béké­nek nyugalmas idejében apasztassék a nemzet törzsvagyona, s szemben a jövőnek harczi esé­lyeivel ijesztöleg álljon elénk a nemzeti elsze­gényedésnek kisértete. Svaiéban nincs ezen t. bizottság tagjai közül egy is, a ki anyagilag is erősnek, hatalmasnak és gazdagnak ne kívánná országunkat és nemze­tünket, mert nincs senki közöttünk, ki nemze­tünk és magyar fajunknak szellemi emelkedé­sét, tudományos és mívelődési haladását nem kívánná; ki nem óhajtaná, hogy a czivilizált világ legmíveltebb nemzetei sorában dicső helyet foglaljon mívelődésének kitűnősége ál­tal és azt meg is tartsa, s ki épen ezek elérése tekintetéből az erre eszközül szol­gáló anyagi erőknek megőrzését, megkimé- lését nem kívánná. — De midőn mind ezt figyelmen kivül nem hagyta a t. bizottság, más tekintetben mégis hajlandó volt hazafiui áldozatkészséggel megszavazni az elkerülhe­tetleneknek mutatkozott nagy költségeket annak tudatában, hogy egy nemzetnek, egy hazának nincs biztosítandó nagyobb java, mint saját léte és hogy csak a biztosított létü nemzetben haladhatunk bátran előre a szellemi emelkedés ösvényén, a tudomány és művészet nagy ideál­jai után. Megszavazta a szükségeseket azon tapasztalásnál fogva, melyet körültekintve Európa államaiban tett, hogy t. i. a hatalmasságok, a nemzetek felfegyverezve , nagy seregekkel harcz- készen állnak a jövő esélyeivel szemben, a leghivőbbet sem engedvén bizton nyugodni a béke olajfáinak árnyékában;— hol tehát nem­zetünket és országunkat védtelenül hagyni : a haza és nemzet elleni bűn volna. Megszavazta a t. bizottság a szükségese­ket annak tudatában, hogy azon hazát, melyet az ősök véres munkával szereztek és létének viharos századai folyamán véres háborúkkal megvédtek, ha kell : véres munkával meg is tartani, és épen azért védképes állapotba he­lyezni: bazafiui szent kötelesség! És a midőn ezt megértvén, kötelességét teljesité a t. orszá­gos bizottság, nem rettent vissza a felelősség­től azok ellenében, kik; talán hazafiui körökben is hibáztatván őt, itélendnek eljárása felett. A legkedvezőtlenebb esetben ugyan kell, hogy beérje önmagával is a becsületes öntudat és alig van az emberiség, a haza és a nemzet nagy érdekeinek közvetlen szolgálatában álló férfiú, kinek az ily egyedüli vigasztalásra utaló perczei ne volnának. De természetes ösztönünknél fogva ezen bármennyire is megnyugtató öntudat mellett is van, a mi után kívánkozik önmagától a köte­lességét teljesített ember és ez : embertársai­nak elismerése, ez honfitársainak boldogító meg-

Next

/
Thumbnails
Contents