A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1881 - hiteles kiadás (Bécs, 1881)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
108 VI. ÜLÉS. is, hogy azoknak véleménye, kik az okok külön- félesége miatt magukban még elhatározva nem a vita következtében tisztán kifejlődött. És igy nem tagadom, bogy bármennyire elismerjem azon indokok súlyát és nyomatékát, melyet különösen Szilágyi t. bizottsági tag űr felhozott, épen azoknak súlya s nyomatéka némileg határozatlan véleményemet ezen kérdés tárgyalására nézve azon irányba terelte, melynek a közös pénzügy- minister úr felszólalásának végszavaiban kifejezést adott. Mindamellett megjegyzendőnek vélem, hogy azon kérdést, vájjon a boszniai viszonyok tárgyalása az alkotmányos jogok és elvek megszorításához vagy ignorálásához, és az absolut- t:sticus eszmék terjeszkedésére vezet-e, nézetem szer.nt, ily módon felállithatónak nem tekintem. Nem tekintem pedig azért, mert azt hiszem, hogy az alkotmányosság fogalmának valódi veleje abban áll, hogy a kérdések azok befolyásával döntessenek el, kiknek számára s kormányzására eldöntendők. Hogy tehát a mostani pillanatban, hol Bosznia ily alkotmányos befolyásáról szó nem lehet, egyedül a mi törvényhozó testüle- teink alkotmányos működése az alkotmányosság fogalmát ki nem meriti, az, úgy hiszem, minden kétségen kivül áll. A történet bizonyítja hogy épen e kérdés eltérő felfogás okozta az Anglia s amerikai coloniái közti összeütközést. Nem akarom ezen nagyobb mérvű összeütközést egy színvonalra helyezni Bosznia esetével, de elvileg csakugyan az volt az Angliában sokaknál uralkodó fölfogás, hogy a gyarmatok ellentállása igazolatlan oly intézkedések irányában, melyek Angliában alkotmányosan correct alakban létesültek, mig a coloniák nem akarták oly alkotmányossággal beérni, mely felettök nélkülük intézkedett. Ezen szempontból kiindulva azt hiszem, hogy nem felel meg a helyzetnek, ha ezen egész boszniai viszony csak saját alkotmányos jogaink megóvása szempontjából tekintetik. Nem tagadom, hogy a törvény, melye tárgyban hozatott, meggyőződésemnek nem felel meg egészen. Mindig azon véleményben voltam, hogy, miután ezen egész viszony nemzetközi alapon nyugszik: Bosznia kormányzata elvileg a külügyi ministerium hatáskörébe lett volna sorozandó, — természetesen azon felelősség terhe alatt, mely a külügyministeriumot minden intézkedésében és főleg ott illeti, hol terhek elvállalásáról szó van. De e tekintetben a törvény meg van alkotva, reánk nézve csak a törvény rendelete lehet mérvadó. A törvény magyarázatára nézve kétségen kivül vélemény különbségek foroghatnak fenn. Értem és tisztelem azoknak véleményét, kik e kérdést kizárólag a törvény- hozások competentiájához számitandónak vélik, de nem tagadhatom azon véleménynek súlyát sem, mely szerint ezen competentia nem oly kétségtelen. — De nem ezek a jogi tekintetek döntök reám nézve, hanem inkább a politikai okok, melyeket Szilágyi t. bizottsági tag kifejtett. Ha igaz, pedig igaz, hogy mindaz a nehézség fenforog, melyet a véderő kérdésében felhozott, ha igaz, hogy kétséges, kié túl.ijdonkép az a hadsereg és ki iránt lesz esküvel kötelezve, ha mindezen kérdések oly nyonratékkal birnak, mint az ő felszólalása után csakugyan birnak ; akkor megerősítve érzem magamat azon nézetben, hogy ha volt viszony, melyet a törvényhozó testületek disscusiójába belevonni nem kellett, ezen kérdés az. Mert ezen nehézségek oly kényes nemzetközi kérdéseket idézhetnek elő, melyek a védkötelezettség körén túl menve, a már úgyis complikált viszonyokat új meg új complicatiókkal növelhetik. E szempontból kiindulva, meg vagyok győződve arról, hogy azon kérdésnek hosszasabb feszegetése akár itt, akár másutt, a fen- forgó tényleges viszonyoknak meg nem felel és annál kevésbbé átallanám ezen kérdés további vitatását szűk keretek k zé szorítani, mert a kérdéses intézkedésben a monarchia mostani haderejének egyszerű szaporítását nem láthatom, a melyre majd később mehetőnek jeleztetett. Mert nem lehet figyelemmel mellőzni azt, hogy ha szaporittatik is a monarchia hadereje amaz intézkedés által, szaporittatik a védendő terület kiterjedése növekedésével oly viszonyokkal szemben, melyek közt a védelmi szükség lehetősége előbb állhat elő, mint rendszerint teljesen bevégzett viszonyok közt várandó. Ezen nézetekből indulva k:, s a kifejteit politikai tekintetektől vezéreltetve, részemről nem tartom a competentionális és jogi kérdést
