A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1881 - hiteles kiadás (Bécs, 1881)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

VI. ÜLÉS.

101

véleményt formálni, én azt a kérdést intézem a t. országos bizottság minden tagjához : mondják meg nekem, hogy az a hadsereg, a mely Boszniában felállittatni szándékoltatik és a melynek megítélésénél ne vezesse a t. országos bizottságot tévedésbe az, hogy a jövő évre ebből 12 —1,600 ember hivatik zászló alá, hanem a jövő évben történendőket úgy kell nézni, mint első lánczszemét annak, a mi folytonosan sza- porittatik a többi években és a mi, ha teljes fejlődését elérte — a hadügyministerium képviselője egyetért velem — béke idejében 12,000, hadi lábon pedig 35—40,000 embernyi hadsereg lesz, — tehát szem előtt tartja azt, hogy oly intézmény megvalósításáról van szó, melynek csak az első részlete 1,600 ember kíván, — feleljen magának mindenki a következő kérdésekre : kinek a hadserege lesz az a békelábon álló 12,000 főnyi, hadi lábon álló 35—40,000 főnyi hadsereg ?

Ivánka Imre (közbeszól) : Boszniáé !

Szilágyi Dezsői : Boszniáé ? De én úgy tudom, hogy Bosznia ma vagy a török souveraini- tása alatt áll, vagy a mienk alatt, de hogy Bosznia, mint ilyen, maga hadsereget tarthat, és hogy souverain állam volna, ezt Ivánka Imre t. bizottsági tag urat kivéve, sem itt, sem Európában senki nem állította. (Derültség.) Tovább megyek. Kinek hadserege lesz ez a hadsereg ? ki iránt tartozik hűséggel? ki iránt tartozik mindazon kötelezettséggel, melylyel a hadsereg egyátalá- ban tartozik? melyik zászló az,a melyet követni tartozik? ki vezérli, vezényli? ki tartja, ki fizeti, ki rendelkezik felette? melyik hadsereggel van constans együttműködésre hivatva? — Nincs egész Európában csak egy hadsereg, a melynek kötelességeiben e hadsereg, de teljes mértékben osztozik és ez : a monarchia hadserege.

A rendelet első szakaszában ki van az az elv mondva — most nem szólok annak materiális értékéről, hanem érvelek államjogi szempontból — hogy a védelmi kötelezettség közös hogy a mit a mi hadseredünk véd, azt amannak is védeni kell. A kötelezettség, a jog, az engedelmesség, vezérlet, a vezénylet, a hűség azonos.A tények ezen nyomása alatt és ezen világos jelentősége mellett feleljen magának kiki arra a kérdésre, hogy ez kinek hadserege?

És azt kérdem : ha a tények elkerülhetetlenül megfelelnek e kérdésre, csak az alkotmányos testületek ignorálják azt, midőn ebben az ő jogkörükről van szó ?

Nem akarok itt a kormánypolitika értékéről szólni, hanem szólok arról, vájjon e monarchia két állama törvényhozásának, midőn a tények által ily hadsereg teremtetik, nem kötelessége-e azt mondani: nekem jogom van azt kívánni, hogy akkor, mikor az egész megvalósításának kezdetéről van szó, nem szavak és kifejezések, hanem a tények természete alapján ítéltessék meg hatásköröm.

Politikailag érett nemzeteknél, melyek jogaikra súlyt helyeznek, az a jellemző, hogy a politikai szükség materialis kívánalmai előtt meghajolnak, de nagyon féltékenyen őrzik jogaikat, mert a jogban és hatáskörben — a mint Apponyi gr. bizottsági tag mondotta — nagy biztosítás rejlik, és nincs veszedelmesebb hanyatlása a közszellemnek, mint az ily jogok iránti közöny, vagy a legideiglenesebb állapot irányában is az ily jog ignorálása.'" ^

Ezért t. országos bizottság, ha az mondatik, hogy a jövő évben 1,200 ember állit- tatik fel, ha az mondatik, hogy hisz még nem hozatott kapcsolatba a mi hadseregünkkel, már t. i. kifejezetten ; midőn a tények ezen kapcsolat folytonos megvalósítását képezik ; midőn semminemű más megoldás nem lehetséges : ez engem meg nem nyugtat. De nem nyugtat meg az sem, hogy ha majd elkövetkezik az az időpont, melyre a t. közös pénz- ügyminister úr czélzott, hogy ha a tények oly kiáltók lesznek, hogy egy hangos szót fognak intézni pénz iránt a monarchia két államának zsebéhez, akkor a t. minister úr igenis a törvényhozásokhoz fog folyamódni. Ez nagyon természetes. De én azt tartom, hogyha egy tény szentesítéséhez utólag törvény szükséges, vájjon nem bizonyitja-e ez legjobban azt, hogy azon tény megalkotásához előre is törvényes alapra volt szükség? Én — mondom — tudom, hogy az államéletben jönnek elő esetek, mikor a kormányok oly helyzetbe hozatnak, hogy a szükség - állapot alapján kötelesek a formai jogkör átlépése által tényeket létesíteni, hanem ez nagy válságok, mozgalmak ideje alatt tői-