A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1881 - hiteles kiadás (Bécs, 1881)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
40 V. ULES. követelésétől mit sem tagit, mintha volna valami | githet, azonban még mindig nem annyi, a mennyi a jövőre készülőben, melytől sok függ, melytől a magyar korona országait a dualisrnus folytán félni kell, mely olyan bitet látszik kelteni, hogy méltán megilleti. a népek harcza mégis csak a jövő rettentő Észlelhetők még mindig bizonyos előítéletek, melyek minden, bár még oly correct törekvésben hátgondolatot keresnek és az egész intézmény felbontásától félnek. Nem fogom itt a katonai akadémia Magyarország területén leendő felállításának ügyét fejtegetni, de hivatkoznom kell arra, hogy másutt, kivált a sajtó egy részében oly színben tűntettetik fel a hadügyi albizottság ismert határozati javaslata, hogy e tekintetben a felvilágosítás felettébb szükséges. Az mondatik ugyanis, hogy a hadügyi albizottság hat. javaslatának czélja nem annyira a katonai képzés ügyének méltán igényelt kiterjesztése, mint inkább az a messzemenő gondolat, hogy a magyar nyelvvel a hadsereg egységes nyelve: a német nyelv megdöntessék stb. T. orsz. bizottság! Ezen felfogás ellen tiltakoznom kell, (Helyeslés.) mert alaptalan, mert gyűlöletessé akarja tenni törekvésünket egy más factor előtt, melynek hozzájárulását óhajtjuk. A hadsereg megosztása, vagy mondjuk ki magyarán, a magyar hadseregnek felállítása és e tekintetben a közösség felbontása Magyar- ország parlamenti többségének nem képezi törekvését és ha képezné, ezen eszmével nem kellene ilyen határozati javaslatok mögé bújni, van a törvény által biztosítva azon parlamenti eszköz, melylyel ez irányban nyiltan meg lehetne a küzdelmet kezdeni. De minderről szó sincs ; a közös hadsereg fentartását ma szükségesnek és czélszerűnek ismerjük fel, loyalisan hatunk és áldozunk a közös czélra, loyalitást kell követelnünk minden oldalról. Ama határozati javaslatnak is épen az a tenderdíjjá" hogy a hadsereg elláttamsék magyar tisztekkel is, problémája, és mig saját monarchiánk és benne édes hazánk is kiválóan arra lesz utalva, hogy a maga biztossága érdekében ne hanyagolja el azt, mit más államok annyira cultiválnak, t. i. hadseregét, — mondom, mindaddig, mig a hadseregek létének szükséges volta európai dogmát képez, melyen a civilisatio terjedése eddig vajmi keveset változtatott: addig a financiális szempont feltétlenül döntő befolyást gyakorolni aligha fog, a népek áldozat- készségének határai aligha lesznek megállapíthatók, a nélkül, hogy már a legközelebbi perczben meg ne szegessenek. Lehet az intézményen, annak alapjain változtatni, lehet pénzügyi szempontokból re- ductióról beszélni, de azon perczben, a melyben egy katonai szervezet meghonosul és annak haladása óhajtandó, az eleinte takarékosságra alapított intézmény mindig és mindig többet fog igényelni. Különben ezen reflexio után nem fogom ismételni, s mit a jelentésben bőven kifejeztem, hogy a hadsereg költségvetésének emelkedése miben találja más irányban indokait, csakis átalánosságban jegyzem meg, hogy szerény nézetem szerint már maga azon törekvés is, mely szerint az eddig megszavazott összegek kárba ne veszszenek, hogy az intézmény meg- inditott fejlődésében meg ne akasztassák, áldozatot kíván, (Igaz! ügy van!) Engedje meg a t. országos bizottság, hogy e mellett még két dologra hívhassam fel röviden nagybecsű figyelmét. (Halljuk !) A hadügyi albizottság, miként bizonyára méltóztattak észre venni, az idén tán nagyobb figyelemmel _szól a ^hadsereg nevelés ügyéről és_ ezzel kapcsolatban a magyar nyelv érdekeinek, törvényes igényeinek kielégítéséről, mint más években. Ennek megvan a maga oka. Meg kell ugyan jegyeznem, hogy ez irányban haladást tapasztaltunk a hadügyi igazgatás körében. És ezért csak őszinte elismeréssel említhetem itt a jelenlegi hadügyminister urat. Mert . tekintik ezen intézményt. Nem titkos ter csakugyan sok történi, a mi bennünket kielé^hogy a képzettséget ifjaijatj hazájuk^ határain beltil megszerezhessek, hogy ékként a hadsereg legyen Igazán' osztrák-magyar hadsereg, hogy lelkesültebb szellem uralkodjék soraiban azok részéről, kik ma még idegennek tervek kieléforralásáról beszélünk, nem is hiúságunk
