A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1880 - hiteles kiadás (Bécs, 1880)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
82 IV. ÜLÉS. Szilágyi Dezső (közbeszól) : Az administratio kezelése. Szlávy József közös pénzügyminister : Distinguáljunk kissé. Ha az ottani bevételek és kiadások az országos bizottságok ellenőrzése alá helyeztetnek, ha az ottani lakosok arról győződnek meg, hogy a tisztelt országos bizottságnak van joga arra, hogy ellenőrizze, hogy a közös ministerium, illetőleg a minister, a ki legfőbb fokban a kormányzással meg van bizva, el ne pré- dálja az ő pénzöket, hogy a Törökországgal kötött conventió azon czikke , mely szerint a jövedelmek az ország kiadásaira, administratiójára és a mennyiben erre szükségesek nem volnának^ investitiókra fordittassanak, — ha az ottani lakosok meggyőződnek arról, hogy ezt ellenőrzi az országos bizottság, akkor azt hiszem, hogy ez rósz vért nem fogna csinálni. De azt hiszem, Andrássy Gyula gr. ő excellentiája is és én is azon suppositióból indultunk ki, hogy az országos bizottság egyes tételeket vellicálni akar, engedélyezni vagy nem engedélyezni, és ha az orsz. kormány például nevezetes összeget akar forditani iskolákra vagy útépítésre, az országos bizottság azt fogja mondani, erre nem szavazunk meg semmit, mert hát nem telik; vagy ha a közös kormány azt a mondaná, itt elégséges, ha az adót ily mennyiségben, például a jövedelmi adót 3 százalékban szabjuk meg, és az országos bizottság azt mondaná, hiszen mi fizetünk 10-et, miért ne fizethetnének azok legalább 5-öt, hogy az ilyen discussió, midőn ő róluk nélkülük tétetik intézkedés, nem a legjobb benyomást tenné reá- jok, méltóztassanak megengedni, miután már több hónapja, hogy azon, gr. Apponyi Albert szerint rósz társaságba jutottam, annyira már ismerem az ottani népek szellemét és hangulatát, hogy merem állítani, hogy ez reájok valami különösen jó hatással nem volna. Ismétlem, a mit mondtam, ha a t. országos bizottság kivánja az ellenőrzési jogot gyakorolni, mely alól magamat egy át alán kivonni nem akarom és nem akarhatom, elismerve felelősségemet, melylyel minden tettemért tartozom a t. országos bizottság irányában, ha ily szempontból kívánják e kimutatásokat, én, a menn}Tire a körülmények engedik, — hozzáteszem, hogy a legszívesebben arra fogok működni, hogy ez megtörténhessék — és a lehető legteljesebb kimutatásokat, és minthogy visszatetszésre talált ezen szó szívesen, tehát nem szívesen, hanem ha tetszik, kötelességszerűleg fogom a t. országos bizottságnak előterjeszteni. (Helyeslés.) Lett volna még több észrevételem Apponyi Albert gr. t. barátom beszédére, de ezen észrevételek legnagyobb része alól felmentett Andrássy Gyula gróf és a ministerelnök válasza, a kik sokkal szebben és jobban czáfolták azokat, a miket én akartam czáfolni. Akartam pl. a rósz társaságról beszélni, s megvallom, hogy itt is talán egy kissé tompa felfogásom az oka, hogy én is úgy értelmeztem azt, mint Andrássy Gyula gr., hogy nekem sem jutott eszembe, hogy rósz társaság alatt Apponyi Albert gr. a VI. t. cz.-ket értette. (Derültség.) Biztosíthatom, hogy nem szoktam vele sokat társalogni és nem is gyakorolhat rám oly rósz hatást. Azt állítja Apponyi Albert gr. és Szilágyi Dezső t. bizottsági tag ur, hogy ezen törvénynél, a melyet én compromissumnak állítottam a három vélemény közt, a compromissumban nekik semmi részök. Hogy akartak-e ők benne részt venni, azt nem tudom, nem is állítom, de hogy ezen compromissumban reájok volt tekintet, az kétséget nem szenved. Mert hogyha azon vélemény győzött volna, mely azt tartotta, hogy a fennálló közös ügyi törvények szelleméből foly, hogy Bosznia közigazgatása közös ügy, akkor — ez volt az osztrák felfogás — semmi törvény sem jött volna létre, mert az állíttatott, hogy új törvényre nincs szükség, mert ez magából foly. — Az a második felfogás — a mint méltóztatnak tudni, çn akkor szerencsés voltam a ház elnöke lenni, tehát nekem hivatalomnál fogva akkor a nyilvánosság elé tartozó véleményem nem volt, most tartózkodás nélkül a magaménak vallhatom, — mondom a második felfogás az volt, hogy a közös ügyi törvényekből ugyan egyátalában nem következik az, hogy Bosznia admiuistratiója közös ügynek tekintessék, de igenis hajlandók vagyunk czélszerűség szempontjából azt közös ügynek declarálni. Ha ez a nézet fogadtatott volna el, a törvény ismét igen egyszerű lett volna, mert csak azt mondotta volna, hogy a közös ügyi törvények értelmében Bosznia és Herczegovina a közös ministerium alá helyeztetik, azaz a közös ügyi törvény rájok is kiterjesztetik.
