A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1879 - hiteles kiadás (Bécs, 1879)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
114 XXII. ZÁRÜLÉS. Tettleg jóváhagyta igy és támogatta azon külügyi politikát, melyet hazánk nagynevű fia, a volt külügyér, ismert genialitásával inaugurált, melyet utóda elfogadott s követ, és mely politikának a delegatio kebelében a mostani külügyér által szerencsésen proclamált elvei , a művelt Európa mérvadó nemzeteinek közvéleményében már eddig is élénk és kedvező visszhangra találtak. Miért is remélni lehet, hogy a politikai nézeteinkben osztozó európai hatalmasságok magatartásának erkölcsi hatása, egyesülve a monarchiának általunk lehetővé tett védelmi és hatalmi készültségével, képes leend magában véve is biztosítani azon békét, melyre oly nagy szükségünk van, mely a nemzet belső fejlődésének, szellemi emelkedésének, gazdászati elhaladásának, anyagi gyarapodásának főfeltétele, és hinni akarjuk, előkészítője egy kedvezőbb jövőnek, mely a legutolsó idő politikai kényszer- helyzete következtében a birodalom létérdekében hozott, mert sztikségkép hozni kellett roppant áldozatoknak következményeit elviselhetőbbekké tegye, sőt az ország belfelvirágzásában kárpótlást nyújtson a nemzetnek. Ide irányult a t. országos bizottság szándéka, ide irányult működése; de ezzel még munkálkodásának, mint átalában a még mindig sok támadást szenvedő delegationalis intézménynek jelentősége a nemzet alkotmányos életére nézve nincsen kimerítve. Nagyfontosságú más mozzanatot is képez az a nemzet életében. Mód nyujtatott, mint mindenkor, úgy most is a tisztelt országos bizottságnak működése által az országnak arra, hogy törvényhozó testületének választott képviselői által hiteles tudomást szerezzen magának az európai politikai viszonyok állásáról és azoknak monarchiánkra való vonatkozásáról ; mód nyujtatott tüzetesen megvizsgálni és megítélni azon eszközöknek egész terjedelmét, terheit és költségeit, melyeket a monarchia stabilitása, érdekeinek megőrzése és esetleg védelme szükségesekké tesz; mód nyujtatott pedig és ez ismét egy mozzanat a monarchia alkotmányos életében, ezt tenni szoros érintkezésben és teljes egyetértésben a monarchia többi részeinek megbízottjaival, a végre, hogy mindazoknak alkotmányszerű hozzájárulásával határoztassanak el a monarchia főbb érdekei védelmének eszközei, kikkel közösek a megvédendő érdekek, kikkel közös a védelem szüksége, közös a védelem terhei hordozásának kötelessége is. így tehát, midőn a t. országos bizottság magasztos feladatát teljesítve, a jelenlegi szükségekről és ezeknek fedezéséről gondoskodott, egyszersmind megerősítette azon kötelékeket, melyek minket a monarchia többi népeihez kötnek ; szorosabbra fűzte azon kapcsot, mely- lyel az apáknak bölcsessége és áldásos gondossága a mi érdekeinkhez sok tekintetben hasonló érdekekkel biró szomszéd országnak sorsához kötötte az európai szomszéd nagyhatalmasságokkal sem területre, sem népszámarányra, sem talán a virágzó ipar nyújtotta vagyonos- ságra nézve semmikép sem versenyezhető országunknak sorsát ; szorosabbra fűzte a t. bizottság eljárásával azt a kapcsot, melynek jelentőségét és szükségességét maga egy tekintet a nyelvi és nemzetiségi attractio és csoportosulás utján támadt újabbkori politikai alakulásokra, a hatalmasan, sőt majdnem megdöbbentőleg kiszélesedett, homogen nemzetiségű nagy birodalmakra, de egy tekintet magára hazánk nyelvi és nemzetiségi viszonyaira is, kellően kideríti; szorosabbra fűzte azon kapcsot, mely, midőn a monarchia mindkét államának egyaránt támaszt, erősséget, biztosságot, védelmet nyújt ; mindegyiknek egyszersmind a birodalom keretében önállóságát és önmagáról való szabad rendelkezését biztosítja, inkább, mint azt hasonterületű, hason nép- számú és népvegyülékű, sőt hasonló hatalmú államok, önmagukban állva, valósággal kiküzdeni képesek lennének. Azon öntudattal lehetünk tehát, t. országos bizottság, hogy midőn munkásságunk által ama kapcsot szorosabbra fűztük, a történelmi múltból nyert okulásunknál fogva féltékenyen őrzött országos önállóságunkat és fiiggetlensegünket semmikép sem gyengítettük és az egykori „de nobis sine nobis“-féle gyakorlatnak újabb felélesztésére nem tért, de még rést sem nyitottunk. Mert a történelem tanúsága szerint szabadabb alkotmányos formák közt — rendezett és állandó viszonyokat értve — nem mozgott soha nemzetünk politikai élete, önállóbban soha nem rendelkezett az ország politikai létéről, külügyi
