A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1879 - hiteles kiadás (Bécs, 1879)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

chiának nemcsak klllsö fényét, hanem benuső erejét is.

Ezek folytán kijelentem, hogy a kérdésben forgó előterjesztést elfogadom. (Helyeslés.)

Szilágyi Dezső : T. orsz. bizottság ! Nem hizelgek magamnak azzal, hogy ezen előirányzat megbirálásánál azon széles keretben fogok mozogni, melyben az előttem szólott t. tagtársam mozgott; de beszéde után nem hallgathatom el azon meggyőződésemet, hogy az egész úgy tűnik fel előttem, mint a kiábrándulásnak — és fájdalom bizonyos pontig késő kiábrándulásnak — utólagos hangja; mert t. tagtársamnak előadott fejtegetése az occupatio problematicus értékéről és annak reánk nézve mindinkább előállható káros következményeiről, — midőn még nyiltan kijelenti azt is, hogy ha az ottani nép sympathiáit nem vagyunk képesek monarchiánkhoz erős kapcsokkal fűzni ; akkor Bosznia reánk nézve a gyönge- ség és nem az erő forrása lesz, öukénytelenűl azon kérdésre indít, vájjon ezen aggodalmak gyakorlati érvényesítésének ideje nem akkor lett volna-e, midőn a keleti politika iráuyát és következményeit a képviselő-testületek legalább bizo nyos pontig befolyásolhatták; és ha az előttem szólott t. tagtársam fejtegetéseinek előzményeiből, — melyek egy részének helyességét elismerem, de bírálatába nem bocsátkozom, — gyakorlati következtetést akarnék vonni, ezen gyakorlati következtetés nem lehetne más, mint az, hogy siessünk onnan mielőbb kivonulni.

Mert mig egyrészről kijelenti azt, hogy a keresztyének, tehát a népesség legnagyobb részének sympathiáit örökre elvesztettük, a másik töredék sympathiáit pedig még nem nyertük meg, és, igy a rokouszenv erőssége dolgában minden esetre problematicus állást foglalunk el, e nélkül pedig nemcsak értéke nincs az egésznek, de határozottan veszedelmes is reánk nézve : gyakorlatilag csak egy politikát lehet sürgetni : a kivonulás mielőbbi eszközlését. Hogy t. tagtársam ezt a következtetést nem húzta, azt nem indokolhatom, hanem magunk részéről ki kell jelentenem, hogy mi, sem akkor, midőn azon politikát elleneztük, mely az occupatiora vezetett, sem most nem ringattuk magunkat azon téves feltevésben, mintha az occupatio költségei és terhei még hadügyi kormányzatunkon is talán hosszú ideig meglátszani nem fognának, és ennek akkor is kifejezést adtunk, fájdalom, hogy szavaink akkor sokakra oly meggyőző hatással nem birtak, mint a minő most úgy látszik a tények alapján előállni kezd.

Áttérve magának a költségvetésnek bírálatára: én t. bizottság, azon nézetben vagyok, hogy miután a berlini szerződésnek azon pontja, melynél fogva monarchiánk két állama e tartományok megszállását és kormányzatát nemzetközi jogi kötelességgel átvette, a monarchia két államának törvényhozása által elfogadtatott és igy államjogi érvényre emelkedett: a közösekor- mány azon kivánatának, hogy az occupatio hadügyi költségei a delegátio által megszavaztassanak, törvényes alapja van és mi részünkről annak alapján köteleseknek érezzük magunkat eljárni, bármi legyen is jelenleg véleményünk az occupátióról magáról.

De ez alapon való eljárásnál a^delegatió iák nézetem szerint két szempontot törhetetlenül figyelemben kell tartania. Az egyik az, hogy a delegátio határozottan követelje a polgári és katonai igazgatás éles szétválasztását, még pedig ezen alapon, mert alkotmányunk jelen állapota mellett, — a mig t. i. netalán új törvény nem alkottatik a boszniai viszonyokra gyakorlandó befolyásra nézve, — tisztán és kizárólag csak a hadügyi költségek megszavazására van jogosítva.

A másik szempont, melyet a delegátiónak ellenőrzési jogánál fogva figyelemben kell tartania, részben az előttem szólott t. tagtársam által is kiemeltetett: t. i. a kezében lévő eszközök által oda kell hatnia, hogy a hadügyi kormányzat azon terhei, melyek a megszállásból erednek, részint az azon tartományokban folytatott politika, részint a hadügyi kormány igyekezete által mindinkább csökkentessenek, hogy mind közelebb jussunk azon állapothoz, midőn e terhek megszűnnek.

E két szempont az, melyből a költségvetést jelenleg némi bírálat alá venni óhajtom. Átlátom azt, hogy a hadügyi albizottság — mint a jelentésben kifejeztetett, — ezen előirányzattal szemben nem volt azon helyzetben, hogy rendes és alapos költségvetési eritieát gyakorolhatott volna; nem volt e helyzetben azért, mert a valószínűségi számításnak nagyon kezdetleges alapjai léteznek a boszniai szükségletre nézve és igy elfogadhatónak tartom azt, hogy bár az ellenőrzés szempontjából czímekhez és tételekhez