A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1879 - hiteles kiadás (Bécs, 1879)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

mint ezt az occupatio szószólói remélték és hogy ezt nevezetesen Szerbia részéröl a vasúti és kereskedelmi-szerződési kérdés megoldásánál minél előbb tapasztalhatni alkalmunk legyen.

Van aztán e kérdéseknek oly oldala is, mely a jelentésben csak igen gyöngéden van érintve és ez azon rész, mely e kérdések megoldásában a két országos kormánynak jut. Az albizottság keblében lefolyt vita ugyanis azon benyomást tette — kívánom, hogy csalódtunk legyen — de sokunkra azon benyomást tette, hogy a két kormány még nem tette meg mindazt, ami múlhat - lanul szükséges arra, hogy a külügyi kormány actiójának gyakorlati eredménye legyen és hogy a két kormány közti megállapodások, melyeknek a megoldás concret tartalmát kellene képezniük, nem azért tartatnak titokban, mert ezt az alkudozások jelen stádiuma igy kívánja, hanem mert nem léteznek. Ha mindazáltal e tárgy a jelentésben csak gyöngéden érintetik, ez abban találja okát, hogy a két orsz. kormány működése tulajdonképen nem is tartozik a delegatio illetékessége alá és hogy másfelől meg vagyunk győződve arról, hogy ama gyöngéd érintés is elegendő lesz arra, hogy a magyar kormány figyelmessé tétessék a felelősség azon rendkívüli mértékére, mely őt e tekintetben terheli és hogy ha eddig csakugyan történt volna mulasztás, ez rögtön és teljes mértékben helyre fog üttetni. (Helyeslés.)

Az utolsó tárgy, melylyel a jelentés foglalkozik, a monarchiánk és a német birodalom közti viszonyra vonatkozik. Úgy hiszem, csak a tartozó hála adóját rójuk le a lelépett küliigy- minÍ8ter iránt, midőn ez alkalommal is meleg elismeréssel emlékezünk meg azon érdemről, mely e viszony kedvezőbbre fordultáért a volt ministert megilleti. (Elénk éljenzés.) Tudjuk ugyan, hogy a kedvező fordulat már elődje alatt kezdemé- nyeztetett, de az is tény, hogy akkor Németország irányadó köreiben, a költő szavai szerint, a szót hallották ugyan, de hiányzott a hit. E hitet a volt külügyministernek sikerült megteremtenie és megerősitenie és utódjának e tekintetben ma alig marad egyéb teendője, mint e nagybecsű szövetséget fenntartani, ápolni, megszilárdítani. Erre egyik legbiztosabb, leghatásosabb eszköz, a mint összhangban vannak a két monarchia politikai érdekei, lehetőleg egymással összehangzásba hozni

azoknak anyagi érdekeit is. Hiszszük és reméljük, hogy ez már a legközelebbi időben sikerülni fog. Mondatott — vonatkozással Németországra — hogy nemzetgazdasági kérdések elintézésénél tekintettel kell lenni bizonyos áramlatokra, melyek erősebbek egyes államférfiak akaratánál. És ez bizonyos mértékben igaz is, de csak bizonyos mértékben, mert feltétlenül ez csak isolált államban lehetne igaz, mely a mai időben nem képzelhető. Ily áramlatnak — igaz — egyes államférfi nem parancsolhat, de természetszerű correctivumát találja az a szomszéd állam érdekeiben, ha ezen érdekek eszélyesen és erélyesen megvédetnek. Ha a németországi közvélemény azt fogja tapasztalni, hogy a vele folytatott alkudozásokban nem vagyunk hajlandók a vele egyenjogú tényező szerepéről lemondani ; ha tapasztalni fogja, hogy nem egyes kereseti osztályok privilégiuma, hanem a monarchia vitalis érdeke az, a mi mellett külügyi kormányunk küzd ; ha látni fogja, hogy ezen külügyi kormány mögött határozott czélok- kal és teljes egyetértéssel állnak a monarchia mindkét felének kormányai és népei, akkor higgadtan fogja meglatolni a küzdelem minden esélyét és akkor a méltányos kiegyezés bizonyosan létre fog jönni.

Ezek azon rövid megjegyzések, melyekkel az albizottsági jelentés átalános részét kisérni bátorkodtam és ha a t. orsz. bizottság az abban foglalt nézeteket helyesli, kérem méltóztassék e helyeslésének amaz átalános rész elfogadása által kifejezést adni. (Elénk helyeslés.)

Szilágyi Dezső: T. országos bizottság! Az előadó ur beszéde utolsó részében ezélzott arra a felhívásra, a mely a jelentésben foglaltatik és ez úgy hangzik, hogy kéri a t. bizottság helyeslését arra az esetre, ha a jelentésben kifejtett nézeteket az itt érintett kérdésekben elfogadják. Ez az, t. országos bizottság, ami engem és talán többeket a bizottság körében arra indíthat, hogy ezen felhívással szemben nézetünket a fennforgó kérdésre röviden, a mennyire a szükség kívánja, előterjesz8zük.

Ez a jelentés, t. országos bizottság, az átalános politikai helyzetre kevéssé vonatkozik. Átalában azt merném mondani, hogy a berlini szerződés végrehajtására vonatkozólag és azonfelül még a csak Németországgal való barát4*