A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XXII. ÜLÉS. 251 T. országos bizottság ! Az imént felolvasott határozatok, egyetemben azokkal, melyek a múlt év végnapjaiban hirdettettek ki, képezik az országgyűlés jelen ülésszakára a közösügyek tárgyalása végett választott országos bizottság munkálkodásának eredményét. Nagy számokban nyilatkozik az; és az azoknak megfelelő pénzösszegek előteremtése nehéz bár, de kötelességszerü feladata lesz immár a monarchia két felének. Folyományai ezen pénzösszegek nagy részben, különösen pedig az imént felolvasott határozatok által engedélyezettek, azon kötelezettségeknek, melyeket monarchiánk a sokat említett berlini szerződés következtében déli határainkon túl magára vállalt. Tárgyaltatott ezen szerződés itt is, az országgyűlés két házában is ; és nem csoda, ha szemben a vállalt súlyos terhekkel, szemben azon kérdésekkel, melyek monarchiánk belsejében két új tartománynak megszállása által felmerülnek, és azon átalakulásokkal, melyek a balkánfélszigeten végbe mentek, s a mint látszik, még mindig nem tekinthetők befejezetteknek, — nem csoda, ha ezen szerződés és a kormány külpolitikája átalában, különbözőképen Ítéltetett meg. A feltétlen helyesléstől, az elkerülhetlenség meggyőződéséből merített megnyugváson, a következmények fölötti aggodalmakon át, a határozott roszszalásig nyilvánultak a vélemények különböző árnyalatai. De bármi eltérők lettek légyen és legyenek talán még most is a követett politika fölötti nézetek : a meghazudtoltatás félelme nélkül merem állitani, hogy a t. orsz. bizottság tagjai, ha nem is mindnyájan a meggyőződésben, de bizonyosan kivétel nélkül megegyeznek az óhajtásban, hogy a követett politika, hogy a hozott vér- és pénzáldozatok üdvös gyümölcsöket teremjenek monarchiánknak, hogy alaptalanoknak bizonyuljanak a felmerült aggodalmak, téveseknek a helytelenítő ítéletek, hogy közös monarchiánk s abban szeretett hazánk fejlődése beuusejében biztosítva, kifelé pedig legyen erős, hatalmas, szava tekintélyes, tanácsában az európai népeknek, melyek épen most, midőn a Tisza áradásai oly súlyos csapást mértek hazánkra, oly fényes jeleit adják irántunk való rokonszenvöknek. (Elénk tetszés.) Nemcsak a velünk egy uralkodó alatt élő osztrák népekben, melyeket közelebbről érint minden csapás, mely bennünket ér, de Nyugot- és Dél-Európa minden népénél nyilvánul az, nyilvánul nemcsak szavakban, de napról napra tetemesebb anyagi segélyben. [Tetszés.) Nem lépem talán túl a korlátokat, melyek között e helyen mozognom szabad, ha innen is hangot adok ezen hála-érzetnek, melylyel mindegyikünk a részvét ezen nyilatkozatait fogadja; [Élénk helyeslés.) és talán nem tévedek az ábrándok országába, ha ezen nyilatkozatokban is egyikét vélem láthatni azon időnként fel-feltünő jeleknek, melyek arra mutatnak, hogy a mívelt és szabad népek valódi érdekeinek solidaritása mindinkább erősebb kötelékekkel fűzi azokat egymáshoz. [Tetszés.) Ezen solidaritás, mely nem engedheti meg az európai népcsalád egyik tagjának túlságos elhatalmasodását, a másiknak elnyomatását, talán elégséges súlylyal birand, hogy a berlini szerződés alapján megkezdett mű békés utón való befejezését biztosítsa ; biztosítsa számunkra is a békét hosszabb időre, melyre annyira szükségünk van, hogy szárnyai alatt megkettőztetett erővel láthassunk belső bajaink orvoslásához, szellemi és anyagi erőnk fejlesztéséhez. [Tetszés.) Erős támaszt és igyekezetünk hűséges előmozdítóját fogjuk találni mindenkor felséges uralkodónkban, kit a szegedi rémuapok — ha lehet — még erősebb kötelékkel fűztek szivünkhöz, kiben nem csak törvényes urunkat, királyunkat tiszteljük, hanem hazánk valódi atyját szeretjük, kit az ur isten hű népének javára éltessen! [A bizottság tagjai élénk éljenzéssel felállónak.) Schlauch Ló'rincz szatmári püspök : Nehéz időkben s nem csekély aggodalmak közt ült egybe a múlt év utolsó szaka felé a közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság. Rendkívüli eseményekkel szemben, a magas trónt s a nemzetet mélyen érintő súlyos áldozatok követelményei előtt, a hazafiui lelkiismeretnek habozásai közepette, nem egyszer a feladat meg- oldhatlannak tetszett; de épen a magas trón iránti tántorithatlan hűség és odaadás, a monarchiának nagyhatalmi tekintélye s azon öntudat, hogy a világeseményekben valamint az államok utait és sorsát egy magasabb erő szokta kijelölni, úgy 32*
