A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
178 XV. ÜLÉS. melyet julius 12-én a felsőházban mondott, liol kíméletlen ünbirálatot gyakorolván az angol kormány addigi politikája felett, azt mondotta, bogy az orosz - török háború megakadályozására elég lett volna az, ha Anglia komolyan és határozottan akarta volna azt megakadályozni. Talán azt fogják mondani a bizottság t. tagjai közül sokan, hogy ez épen az ö felfogásuk mellett szól ; azoké mellett, kik a dolgok ily fejlődéséért nem minket, hanem más tényezőket akarnak okozni. Én ezt nem hiszem, t. országos bizottság, mert ha azon indokokat kutatom, melyek Angliát gátolták ily erélyes fellépésében, mely a háború megakadályozására alkalmas lett volna: lehetetlen a hármas császári szövetségre vissza nem mennem. És itt a dátumok igen nagy fontosságúak. Mikor külügyministerünk a berlini memorandumot aláírta, akkor, lehet mondani, hogy a hármas császári szövetség in floribus volt, akkor történt annak első hivatalos ténye, első együttes actiója. És ezen memorandumtól tagadta meg Anglia hozzájárulását, s a hozzájárulás ezen megtagadása volt a mozzanat, melyből mindenki Angliának újabb ébredését következtette. Tehát mi már benne voltunk a három császári szövetségben és még nem állott be az az idő, melyben Anglia akarata gyengült, hanem épen akkor történt az, minek folytán mindenki Angliától erélyes lépést várt. Nem lehet tehát mondani, hogy Anglia magatartása űzött volna be minket a három császári szövetségbe, mint egyetlen lehetséges expediensbe, hanem igenis azon következtetésre kell jutnunk, hogy a hármas császári szövetséghez való ragaszkodásunk isolálta és tette actiókép- telenné Angliát. De ezt mellékesen mondom és másra fektetem a fősúlyt. Megvallom, hogy az eredmények kedvezőtlenségének constatálása után is imponálna nekem, ha a történtekben egy öntudatos tervet, egy alapeszmének következetes keresztülvitelét és az eszközök megválasztásábau egy bizonyos határozottságot és czélszerűséget tudnék tapasztalni. 11a ezt látnám, akkor kénytelen volnék újabban recon- siderálni a kérdést, nem tévedek-e, midőn egy nagy erélylyel és nagy eszélylyel vitt politikának resultatumait oly nagyon rosznak tartom. De a mit az eljárásokban, a mit az eszközök megválasztásában constatálnom kell, az sajnosán csak megerősít azon Ítéletben, melyet az önnönmaguk- ban tekintett eredményekről mondanom kell. Megint csak a tények legvastagabb contourjait veszem, és előáll ismét a három császári szövetség, mert ez jellege külpolitikánknak, ez alapja. Midőn mi a három császári viszonyba léptünk, tudtuk-e vagy nem tudtuk, hogy Oroszország a keleti kérdésnek felvetésére tendál, hogy annak egész sorozatát a világ előtt feltárni akarja, hogy romboló háborút akar vinni Törökország ellen? Ha nem tudtuk, akkor oly mértékben dupiroztat- tunk, akkor annyira akaratunk ellenére szolgáltunk eszközül oly czéloknak, melyeket nem ismertünk, hogy akkor elállók minden további szótól, és magam kérem a t. országos bizottságot, méltóztassék bizalmat szavazni egy oly külügyi vezetésnek, mely politikájának főtényére nézve a legvastagabb tévedésnek volt áldozata. De ha tudtuk, — mily sajátságos helyzet állott elő ! A külügyminister ur előbb hivatok nyilatkozatában előadja nekünk, és bizonyítgatja, a hogy bizonyítani tudja, hogy az ő politikájának czélja a keleten létezett közjogi és nemzetközi állapotoknak, a mennyire lehet, fenntartása volt, hogy ő mindenben óhajtotta a bomlást megakadályozni, a mennyire csak lehetett. Már most kérem micsoda viszony az, melyben egy oly állam, mely a bomlást és rombolást meg akarja akasztani, lép oly államhoz, im lyről tudja, hogy az épen ellenkezőleg a bomlást és rombolást elő akarja idézni ? E viszonynak más alapja, mint a legnagyobb kétértelműség, nem lehet. így tehát azon alternativa előtt állunk, hogy külpolitikai actiónk alapja vagy vastag tévedés, vagy durva kétértelműség. S ez megtermetté a maga gyümölcseit. Hogy mi csakugyan tényleg, — bogy a kalocsai érsek ő excellentiájának elmés kifejezésével éljek — belekapaszkodtunk egy úgynevezett szövetségesnek karjaiba, hogy vele mendegélvén, haladását megakaszszuk, azzal elértük azt, hogy ezen úgynevezett szövetséges czél- jainak legnagyobb részét mégis elérte, de azon kelletlen segítséget, melyet neki nyújtottunk, meg nem köszöni, hanem viszont azon részleges alkalmatlanságért, melyet neki okoztunk, nagy mértékben neheztel, hogy viszont mindazok, kik a dolgok ilyetén menetét megakadályozui óhajtották
