A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIV. ÜLÉS. 149 Ugyanis, midőn a 60 millió hitel kérdése tárgyaltatott, azon alkalommal a bizottság előadója, a mi a teendőket és kívánalmakat illeti, Bosznia és Herczegovina elfoglalására vonatkozólag ezeket mondá : Nem lehet feltenni, „hogy a felajánlott hitel holmi mellékes czélokra vagy mondjuk ki magyarán — miután leginkább arról van szó — Bosznia és Herczegovina elfoglalására, vagy épen bekebelezésére volna fordítható.“ Kimondja továbbá, hogy lehetnek olyanok, a kik ezt, t. i. a bekebelezést óhajtják : „de a ktilügyminister határozott nyilatkozatai után lehetetlen feltenni, hogy ő e nézetben osztoznék.“ Ez volt azon nyilatkozat, mely a többség részéről tétetett, és erre megnyugtatókig felelt a t. ktilügyminister ur, mondván : „Szükség van ily készületekre akkor, ha a congressuson európai megállapodás nem talál létrejönni, hogy ez esetben is képesítve legyünk az eseményekkel szemben állást foglalni. A szóban forgó katonai intézkedések minőségéről a kormány csak átalános tájékozást nyújthat .... Ez intézkedések czélja, a cs. és kir. hadak hadilábra állítása ott, hol a békelábon mostani vagy lehető feladataiknak megfelelni nem bírnának, mint pl. Dalmátiában és Erdély országban, továbbá nehány hadcsapat mozgósítása oly czél- ból, hogy ott, hol a szükség megkívánná, azonnal rendelkezésre legyenek, végül — minthogy a monarchia határai kevesebb megerősített állással birnak, mint bármely más hatalom — némely védelmi pont megerősítése, valamint oly rendszabályok, melyeket fölállítás esetére közlekedési vonalaink biztosítása követel.“ Ezek után méltóztatik átlátni, t. bizottság, hogy nem az történt, mit az előbbi delegatio ' óhajtott, valamint nem az történt, mit a tisztelt ktilügyminister ur kitűzött czéljául felhozott. Ezt nem azért említem fel, mintha ebből azt következtetném, hogy a tisztelt kül ügy minister ur szándékosan félre akarta vezetni a delegatiót. Nem, ezt én ő róla nem teszem fel. Hanem a tények azt bizonyítják, hogy merőben ellenkező történt, mint a mit az ezt megelőző delegatio óhajtott és a mit a minister ur állitni méltóz- tatott. Az döbbeni delegatiók nem lehettek annyira informálva a helyzet felől, mint a jelenlegi, s azért igen helyesen mondta egy alkalommal a tisztelt külügyminister ur, midőn hivatalosan nyilatkozott, hogy a rosszul informált közönségtől a jobban informált delegatiókhoz fordul. Ezt igen helyesen cselekszi, mert én mondhatom, hogy a hazai közönség eddig igen rosszul volt informálva. Az osztrák parlamentről nem akarok beszélni, az nem ide tartozik, de a mi a magyar parlamentet illeti, mely hivatva lett volna arra, hogy helyesen informáltatván a dolgok tudása az egész hazai közönségre kiterjesztessék, kimondom, hogy e tekintetben a tisztelt külügyminister urnák tökéletes igazsága van, mert a magyar parlament igen rosszul volt informálva azon időben, midőn a keleti bonyodalmak keletkeztek. Mély aggodalom volt akkor mindenütt, és a legnagyobb nyugtalanság mutatkozott. Ennek következtében természetes volt, hogy a magyar kormányhoz számtalan kérdés idéztetett. Es a magyar kormány mit tett? Vagy halasztotta a feleletet, vagy midőn megadta, oly kétértelműleg tette ezt, hogy abból nem igazodhatott el senki. Vannak bizonyára kérdések, melyekre felvilágosítás nem adható. De ilyenkor nem az a kormány feladata, hogy kétértelmű választ adjon, hanem az, hogy mondja ki nyíltan és őszintén : az állam érdeke azt követeli, hogy e tekintetben felvilágosítást ne adjak. Ily feleletbe azt hiszem, minden hazafi bele fog nyugodni. De midőn a kérdésekre olyan feleletek adatnak, melyek által a fogalmak zavara még inkább növeltetik, ezek a nyugtalanságot csak fokozzák. Igen helyesen mondta a tisztelt külügyminister ur, hogy a jobban informált delegatiókhoz kíván folyamodni. Elismerem, helyes volt eljárása, mert nyíltan és őszintén mondta el álláspontját, és ez megnyugtató ; mert a bizonyos rósz nem nyugtalanítja annyira a kedélyeket, mint a bizonytalanság. Következtetve abból, mikép járt el a kormány a magyar parlament irányában, kimondom, hogy ha hasonlóképen értesítette a külügyminister urat Magyarország közvéleménye felől, mint a hogy értesítette a parlamentet a külügyminister tendentiái felől, akkor a tisztelt külügyminister ur igazán nagyon rosszul volt informálva az ország hangulatáról.
