A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
144 XIV. ÜLÉS. a t. bosnyákok a hozott áldozatokat meg fogják hálálni, s állandóan a monarchiának őszinte híí fiai lesznek, ez szerintem a legnagyobb illusio. Meggyőződésem az, hogy mennél inkább ki fognak ők pallérozódni a mi pénzünkön és a mi rovásunkra, annál inkább meg fognak ismerkedni a nemzetiségi propagandával, eszmékkel és tanokkal, kivetkőzni a vallási türelmetlenség, féltékenység és előítélet békóiból, úgy, hogy successive azon szívélyes viszonyba jutunk velők, a mely viszonyban voltak Ausztria népei annak idejében Lombardia és Velencze lakosaival. Midőn Ausztria Lombard-Velenczében épített és inves- tiált és költekezett, minden elfogulatlan halandó azt mondta neki : sic vos, non vobis. Midőn Ausztria-Magyarország Boszniában fog investiálni, építeni, költekezni, civilisálni, culturmissiót teljesíteni, szintén méltán fogja érni az a szemrehányás : sic vos, non vobis, akár maradjon Bosznia állandóan a monarchia kötelékében, akár nem. Az igen t. külügyminister mondta, — gondolom nem régiben — hogy az eltemetett Lom- bard-velenczei kérdés és a jelenlegi bosnyák kérdés közt nincs analogia. Nem akarom állítani, hogy az analogia teljes, de annyi áll. hogy meglepő hasonlatosságot mutat. így pl. az occupatio következtében még a leghiggadtabb emberekben is aggodalom támadt, hogy a monarchia nagy terhet vállalt magára, s hogy az occupatio veszedelmes a monarchiára ; valóságos calamitasnak tekinthető, mert megrontja mind a két állam pénzügyeit; közjogi complicatiót idéz fel és válsággal fenyeget. Nem egyedül az én csekélységem véleménye, hogy Bosznia állandóan fogja gyengíteni a monarchiát és folytonosan súlyos áldozatokat követelhet a már is túlterhelt népeitől ; s valóban különös és meglepő, hogy a közelmúltban kormány- férfiak részéről nyilatkozatokban rejtélyes czélza- tok tétettek, a central-parlament emlegettetett és jóslatszeríi kijelentések bocsáttattak közzé, oly jóslatszerű kijelentések, melyek a létező alkotmányos intézményekhez szívósan ragaszkodók keblében méltán szülhetnek aggodalmakat. Eny- nyiben azt hiszem, az analogia megvan. Drágábban vagy olcsóbban íog-e megszabadulni a monarchia Boszniától, mint a hogy megszabadult Lombardia és Velenczétől, vagy hogy egyátalá- ban meg fog-e szabadulni e két tartománytól, az a jövő titka, azonban az lenne mindenesetre a legnagyobb baj, ha e két tartomány végleg a monarchia nyakába szakadna, minek lehetősége, fájdalom, kizárva nincs. T. országos bizottság ! Egyátalában nem szándékom az úgynevezett legmagasabb politika labyrintjaiba tévedni és a legmagasabb elvi álláspontok vitatásába vagy jelzésébe belemerülni; röviden azonban mégis a következőket óhajtom megjegyezni a folytatott külpolitika kiindulási pontjára és állítólagos irányára nézve. (Hnlljuk!) Azt hiszem, az iránt nincs nézetkülönbség, hogy a török birodalom integritásának fenntartása monarchiánk érdekében feküdt. Hogy lehetett volna-e a török birodalmat az orosz hatalom támadása ellen sikeresen megvédeni s hogv czél- szerű lett volna-e Oroszországnak hadat üzenni vagy nem : ennek vitatásába bocsátkozni nem fogok, mert az ezen irányban megindulandó s folytatandó discussio szerintem sok tekintetben academicus jellegű volna, a mennyiben ugyan tisztázhatná még inkább az eszméket, de a helyzeten már mit sem változtatna, a fényes porta sorsán nem segítene és egyátalában gyakorlati értékkel nem birna. En e kérdést ez alkalommal nyílt kérdésnek tekintem, sőt tovább megyek. Én megengedem, hogy az esetben, ha a török birodalom csakugyan összeroskadna, a monarchia nem nézhetné közömbösen összefont kezekkel a szomszédjában véghez menő világeseményeket, az enyészetből származó új organismusok keletkezését, fejlődését és államokká való alakulását egyátalában nem érheti be a monarchia soha azzal, hogy a török birodalom romjain keseregjen, mint egykor kesergett Marius Karthago romjain. Megengedem, hogy a monarchia nem viheti azon szerepet az európai eon- certben, melyet visz Sváj ez, Belgium vagy Svédország; tudom igen jól, hogy okmányokkal, di- plomatiai jegyzékekkel és vezérczikkekkel a keleti népeknek nem lehet imponálni, azoknak csak a nyers erő, az ágyú és szurony imponál, ezért meg kell engednem, hogy a monarchia esetleg azon kényszerűséggel is állhat szemben, hogy saját léte biztosításának és fenntartásának érdekében fegyveres kézzel kell belcmarkolnia a keleti
