A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
16 IV. ÜLÉS. szerződés megkötését követelik, mely Orosz- I országnak a berlini szerződésben megjelölt határidőn túl is átvonulási utat biztosítana a nevezett területen át? 3. Elfogadhatónak tartja-e a t. ktilügy- minister ur a berlini szerződésnek ezen vagy ehhez hasonló magyarázatát, mely az e szerződésben föltétlenül megállapított bármely kötelezettség teljesítését utólag bármely föltételtől függővé akarná tenni? E pontokra van szerencsém a következőket válaszolni : A kormány is kapott jelentést oly értelemben, hogy a bukuresti orosz képviselő Dobrudsa átadását megelőzőleg oly szerződést kívánt Rumániától, mely az orosz hadseregnek e területen állandó átvonulási jogot biztosított volna. Hogy ez az átadás feltételéül tüzetett-e ki s hogy átalában a rumán kormány csak aggodalmát fejezte-e ki Oroszország szándékai iránt vagy forma szerinti követeléssel állott-e szemben, az iránt nem vagyok kellőleg felvilágosítva. Ha az utóbbi eset forgott fenn, nézetünk szerint a rumán kormány feladata volt a berlini szerződés aláíróihoz fordulni, a mi azonban eddig nem történt. A mi véleményünk az, — s nem kétlem hogy senki sem adna a szerződésnek mfs magyarázatot, — hogy Bessarábia át lév.n adva, Dobrudsa megszállásának joga megilleti Rumániát. A mi az orosz hadak átvonulását illeti, a cs. és k. kormány felfogása az, hogy Dobrudsa a szerződés értelmében rumán területté vált, s úgy a Rumánia által elvállalt ebbeli kötelezettség Dobrudsára is kiterjed; — de hogy viszont a berlini szerződés 22-ik czikkének határozmánya, mely a rumán terület teljes kiürítésére egy évi határidőt tííz, természetszerűleg Dobrudsára is vonatkozik. Ezzel megfeleltem az interpellatio három első pontjára. A negyedik kérdés igy szól : 4. Megengedhetőnek tartja-e a külügy- minister ur, hogy kerülő utón kijátszassék a berlini szerződés 22-ik czikkének azon határozmánya, miszerint a szerződés r at i fi cati ój ától számítandó egy esztendő múlva a rumán terület teljes kiürítésének (évacuation complete de cette principauté) orosz részről befejezettnek kell lennie. Erre van szerencsém válaszolni, hogy a kormány nem tudna abba beleegyezni, hogy a berlini szerződés bármely pontja kerülő utón kijátszassék ; azonban nem hiszem, s nincs okom hinni, hogy ily szándék bármely oldalról fennforogna. E hitben megerősít egy körülmény, melyet már tegnap volt szerencsém az osztrák bizottságban kiemelni : hogy igen hiteles részről még legújabban biztosítást nyertem az iránt, hogy az orosz kormány, a mint a berlini béke keresztülvitelét mások részéről határozottan kívánja, úgy a maga részéről is el van határozva, annak minden pontját szorosan végrehajtani. Ez, t. bizottság, a válasz, melyet az inter- pellatiora adhatok; csak azt vagyok bátor még hozzá tenni, hogy az ügy állására nézve tüzetes felvilágosítást óhajtván adni és megjelölni azon stádiumot, melyben a kérdés most van, Buku- restbe kérdést intéztem és ottani követünktől azon tudósítást kaptam épen ma, hogy alapos remény van arra, hogy a rumán kormány és az ottaui orosz képviselő egy közös alapon, mely a berlini szerződésnek meg fogna felelni, a kérdés felett meg fognak egyezni és igy alkalmasint az elfoglalás is nemsokára megtörténhetik. Kénytelen vagyok azonban egyszersmind kijelenteni azt is, hogy másrészről ugyanazon időben ezzel nem egészen összhangzó nyilatkozatot kaptam, úgy, hogy én a dolog mostani stádiumára nézve határozott felvilágosítást nem adhatok, és igy csakis a magunk álláspontjának kifejtésére szorítkozom, a mint azt imént jelezni bátor voltam. (Helyeslés.) Fáik Miksa: T. országos bizottság! Köszönetét mondok a t. kiilügymiuister urnák azon szívességért, bogy tegnapelőtt beadott interpella- tiomra oly gyorsan válaszolni méltóztatott. Magától értetődik, hogy az interpellationak czélja nem volt és nem lehetett az általam megpendített kérdések körül discussio előidézése, a mi igy per tangentem, nem is történhetik. A mi a t. kiilügymiuister ur által adott felelet tartalmát illeti, én nagy örömmel veszem tudomásul azt, hogy a t. külügyminister ur nézetei majdnem szóról-szóra megegyeznek azokkal, a miket nekem ezen t. bizottság kebelében tegnapelőtt a berlini
