A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1878 - hiteles kiadás (Bécs, 1878)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
III. ÜLÉS. 13 Beérkezett továbbá a közös hadügyminister urnák átirata, melyben tudatja, hogy az átalakított Werudl - fegyverekkel lőkisérletek fognak tartatni az Ullői-ut melletti összekötő-vasút közelében ma délután két órakor, a kik részt kívánnak venni, ezennel meghivatnak. Egy interpellatio jelentetett be. Fáik Miksa: T. országos bizottság! Van szerencsém a t. külügyminister úrhoz egy inter- pellatiot intézni. (Halljuk!) Az igen t. külügyminister urnák még nem volt alkalma ezen bizottság körében a berlini szerződés érdemére nézve nyilatkozni ; de talán nem tévedek, ha felteszem a t. külügyminister úrról, hogy ő ezen szerződést sikerült műnek és monarchiánkra nézve nagy eredménynek tekinti. Andrássy Gyula gróf közös külügyminister (közbeszól): Igenis! Fáik Miksa: Ezen felfogásra nézve később lesz alkalmam nyilatkozni; de azt hiszem, hogy van egy pont, a melyre nézve ma már mindnyájan egyetértünk a t. külügyminister úrral, és ez az, hogy bármilyen legyen ezen berlini szerződésnek absolut értéke, mindenesetre meg van azon relativ becse, hogy egy bizonyos szilárd pontot képez a keleti mozgalomban, egy bizonyos alapot szolgáltat a reconstructiok megkísérlésére. Ha erre nézve velünk egyetérteni méltóz- tatik : akkor tán szabad abból azon további következtetést levonni, hogy méltóztatik egyszersmind osztozni azon nézetben is, hogy ezen berlini szerződésnek, — mint az alegmagasabb trónbeszédben is kilátásba helyeztetett, — minden pontjában keresztül kell vitetnie ; keresztül kell vitetnie annyival inkább, miután az osztrák-magyar monarchia, ámbár tán ő rá hárította a legnagyobb terheket ezen szerződés, eddig a legnagyobb lelkiismeretességgel és igen sok áldozattal látott hozzá a szerződés teljesítéséhez. Nem lehet, — legalább úgy látszik, nem lehet hasonlót mondani más hatalmasságokról. Méltóztattak olvasni a hírlapokban, hogy nem egy tekintetben panasz van, nevezetesen Oroszország azon törekvése ellen, mely a berlini szerződés egyes pontjainak meghiúsítására van irányozva. Tegnap, a mint tudjuk, az osztrák delegatioban ezen irányban interpellatio is tététett. En hasonló tárgyra bátorkodom a t. külügyminister ur figyelmét felhívni. Teszem ezt annál inkább, mert értesüléseimet nem kizárólag a hírlapokból merítettem, melyek nincsenek mindig azon helyzetben, hogy híreik hitelességét ellenőrizhessék, hanem más, nézetem szerint i<>en megbízható forrásokból; nevezetesen hivatkozom arra, hogy e napokban itt járt, — nem tudom, hogy itt van-e még, — Balaceano, Rumániának bécsi diplomatiai képviselője, ki mindenkinek mondta, hogy ő főleg ezen ügy miatt jött ide, mások pedig hozzáteszik, hogy Schmvaloff gróf utolsó itt időzése alkalmával ugyanezen tárgyat hozta szóba a külügyministerrel szemben. Az ügy a következő : A berlini szerződés XLV. és XLVI. pontja így szól : „XLV. Arumániai fejedelemség visszaruházza az orosz császárra a bessarábiai terület azon részét, mely az 1856-iki párisi szerződés következtében Oroszországtól elszakittatott. XLVI. A dunai Deltát képező szigetek, úgymint a kigyósziget, a tnldsai szaudsák, mely áll a ..............kerületekből, Romániával egyesittetik (sont réunis à la Roumanie) ; azonkívül kapja még e fejedelemség a Dobrudsától délfelé fekvő területet.“ Méltóztatnak látni, hogy ezen két czikk egészen feltétlenül és apodictice szól. Rumánia köteles átadni Oroszországnak Bessarabiát minden feltétel nélkül s Oroszország köteles a Dobrudsát átadni Rumániának. Oroszország azonban a maga részéről foly- ! ionosán vonakodik a Dobrudsát és megjelölt területeit Rumániának átadni, daczára annak, hogy minden feltétel nélkül ki van mondva, hogy . sont réunis à la Roumanie,“ mi felfogásom szerint annyit tesz, hogy azon pillanatban, a mint ezen szerződés ratificálva van, az illető területek legalább jogilag, az egyik Rumániához, a másik pedig Oroszországhoz tartozik. Ezen eljárás által tehát bármily feltételhez kösse is Oroszország ezen Dobrudsa átengedését, az én felfogásom szerint a berlini szerződéssel homlok- egyenest ellenkező eljárást követ. Súlyosítja ezen eljárást még azon körülmény is, hogy annak a feltételnek természete ellenkezik ismét a berlini szerződésnek egy másik §-ával. Én úgy értesültem, hogy az oroszok ezen terület átengedését