A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1876 - hiteles kiadás (Bécs, 1876)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

78 IV. ÜLÉS. Gr. Szapáry Antal : A magaméra ér­tettem ! Ürményi Miksa : A többi szónokoktól igenis hallottunk igen fontos és nyomós érveket, melyeket sajnáltam volna, ha nem hallottam volna. Azt hiszem, az idei delegationális egész vitának ez a legélesebben kidomborodó pontja és talán nem fekszik ezen viták érdekében, hogy bizonyos rohamos menetben csak gyorsan vé­gezzünk vele. Ezzel elhatározásunk komolysága és súlya alig fogna valamit nyerni. Ezen szemponton kívül, melyet jelezni kí­vántam, a fölszólalásra indit, egy parlamentális felfogás iránt itt előadott, az enyimtől eltérő nézet. Márkus t. képviselő ur t. i. folytonosan összeköttetésbe hozta a jelen európai politikai helyzettel Wahrmann képviselő ur indítványát; holott az szerintem evvel semmi összeköttetés­ben nincs. Ez tisztán katonai, helyes vagy nem helyes, financziailag lehetséges vagy nem lehet­séges dolog. De, hogy minő összeköttetésben legyen a jelen acut európai helyzettel valamely tény, mely egyátalában csak egy év múlva lépne életbe, és ha egyátalában lennének káros hatá­sai, ezek csak 3 — 4 év múlva mutatkoznának: ezt felfogni képes nem vagyok. De a t. képviselő ur még tovább megy. Ö ebből egyenesen bizalmi kérdést csinál. Én egyátalában visszás szokásnak tartom azt, hogy a bizalmi kérdés minduntalan felvet­tessék ott is, a hol arra semminemű szükség nincs. Ha van bizalmunk a minister ur eljárása iránt — ezek voltak a t. képviselő ur szavai : — meg kell adni a szükséges eszközöket. Ez telje­sen az én nézetem is ; de talán ezen helyen nem volt szükséges a bizalmi kérdésre hivatkozni. Különösen pedig ott, hol megszavazásról, objec- tiv dolgok megszavazásáról van szó, és annak megítéléséről, vajon szakszerüleg szükséges e valamely összeg: ott nézetem szerint bizalmi kér­désről nem lehet szó. Bocsánatot kérve, hogy beszédembe sze­mélyes momentumot vagyok kénytelen bele ve­gyíteni, azokkal szemben, kikkel szerencsés vol­tam az előbbi delegatiókban együtt részt venni, a hol ugyané kérdés fölmerült : igazolni tarto­zom azt, hogy mai szavazatom akkori szavaza­tomtól eltér. Akkor elleneztem a mostani igen t. pénzügyminister ur indítványát és a mint talán méltóztatik emlékezni : fel is szólaltam a mellett, hogy az általa indítványozott törlés ne tétessék. Én őszintén megvallom, hogy a kato­nai okokat még ma is ép oly nyomósaknak ismerem el és ép úgy tudom, hogy azok Wahr- mann t. képviselőtársam indítványa ellen ma is fenállanak, mint fenállottak akkor. A pénzügyi helyzet azonban tetemesen változott azóta és sokkal roszabbá lett. Itt egy administrativ rend- I szabályról van szó, melynek ha vannak káros hatásai : azok, mint már emlitém, csak évek múlva következhetnek be és ezzel szemben áll egy financiális rendszabály, melynek káros ha­tásai azonnal beállnak s a veszélyt, mely ebből származhatik, én sokkal acutabbnak tartom, mintsemhogy ezzel szemben indíttatva ne érez- ném magamat előbbi nézetemet és szándéko­mat jobb időkre félre tenni. — Én pártolom Wahrmann t. képviselőtársam indítványát. Elnök : Szólásra senki feljegyezve nem lé­vén, a vitát bezárom. A kormány t. képviselője kivan még szólni. Benedek Sándor altábornagy: T. or­szágos bizottság! Én csak egy nehány meg- , jegyzést akarok tenni azokhoz, a mik előbb ! mondattak és nem terjeszkedem tovább, mint a kérdésnek épen csak szakbeli részére. Előbb hallottam, hogy a szakférfiak azt mondották, hogy igy meg amúgy lehetne a hadi szolgálatban levő katonák számát leszál­lítani. Én meghiszem, hogy vannak oly szak­férfiak is, kik ezt lehetőnek tartják ; hanem a szakférfiak is különbözők. (Derültség.) Vannak olyanok, kik sokat tanultak és so­kat tudnak is, de keveset tapasztaltak; vannak mások, kik nemcsak tudnak sokat, hanem ta­pasztaltak is, és kik nem csak a könyvből, hanem tapasztalatból is merítették tudományu­kat, és kik a katonával éltek, szokásait isme­rik, és kik tudják, hogy mily nehéz a katonát kiképezni. Ha valaki azt mondja, hogy erre kevés idő kell : akkor csak azt mondom, hogy tessék megpróbálni, (Derültség.) s akkor látni fogja, hogy mily nehéz ezen foglalatosság; ám­bár nincsen háladatosabb tanuló, mint a ka-

Next

/
Thumbnails
Contents