A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1875 - hiteles kiadás (Bécs, 1875)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
138 XVI. ÜLÉS. Most fel fognak olvastatni a legmagasabb szentesítéssel ellátott határozatok. Nagy György jegyző (<olvassa a határozatokat). Elnök: Az imént felolvasott határozatokat jegyzőkönyvileg kihirdetetteknek jelentem ki. T. országos bizottság ! A magyarországi közösügyi országos bizottságnak feladata a birodalmi tanácsban képviselt királyságok es országok bizottságával összhangzóan hozott, s ő cs. és apostoli királyi Felsége által szentesített határozatokkal, melyek épen most kihirdeti ettek, befejezve lévén, ha 25 napi mnnkálódásunkra visszapillantunk, a feldolgozandott ügyek halmazát és terjedelmét, de még inkább azoknak nagy fontosságát tekintve, iparkodásunk túlbecsülése nélkül elmondhatjuk, hogy e határozatoknak aránylag rövid idő alatti létrehozását, alaposságuk hátránya nélkül — lehetőleg elősegítettük. Ezen határozatok lényegét természetüknél fogva az ország által viselendő közterhek egy részének számszerinti kifejezése képezvén, nincs senki, a ki élénkebben óhajtotta volna, mint az összes országos bizottság, hogy e számok mennél kisebbek s különösen a múlt évekéinél csekélyebbek legyenek ; mert hazai pénzügyeink zilált állapotát s anyagi viszonyaink mostohasá- gát szem elől nem tévesztve, önmagunk legnagyobb megnyugtatására szolgált volna, ha a közösügyek 1876. évi szükségleteinek megállapítása akként sikerülhet vala, hogy azzal a honpolgárok erői nagyobb mérvben igénybe ne vétessenek, sőt ezen közterhek egy része, a menynyire lehet, alább szállíttassák. Ha ezt mindazáltal legkomolyabb törekvésünk mellett is elérni ezúttal szerencsések nem lehettünk, — azért nem lehettünk, mert mig az osztrák-magyar monarchia 1876. évi közösügyi rendes szükségletei a tavaly megszavazott összegeket vagy épen nem, vagy csak épen jelentéktelen emelkedéssel haladják túl, sőt több czímben és tételben tetemes apadásokat és megtakarításokat mutatnak, a közös hadügyi előirányzatban egy oly nagymérvű rendkívüli szükséglettel állottunk szemben, melynek indokoltságát és sürgősségét el nem ismerni nem lehetett, és melynek megszavazását a hadsereg harczképességé- nck veszélyeztetése s az állam biztonságát vérükkel oltalmazni hivatott honfiak életének gondatlan koczkáztatása nélkül, sem megtagadni, sem hosszabb időre eloldázni szabadságunkban nem állott. Igaz, hogy ezen kiadás is azok sorába tartozik, melyeket az álló hadseregek fölfegyverzé- sének a pusztítás, öldöklés és rombolás már-már legnagyobb s legkegyetlenebb tökélyére való emelése tesz szükségessé, és folyománya az európai szárazföldi államok ez időszerinti védrendsze- rének s az álló hadseregek óriási hadi létszámának, mely rendszer káros nemzetgazdászati visz- szahatásai miatt kell hogy előbb-utóbb európa- szerte egy helyesebb által felváltassék. Miután azonban a hadseregek harczképessége fölfegyve- rezésiik hatályosságának egyenlőségétől van lényegesen feltételezve, az ezen czélra fordított áldozat az állam külbiztonságának szilárdításában s a véderő ellentállási képességének fokozásában találja pótlását. Egyébiránt ezen nagyobb mérvű egyszeri kiadástól eltekintve, a hadsereg szükségletének előirányzata több megnyugtató mozzanatot tüntet fel, a mennyiben a rendes szükséglet az országos bizottságok ismételve kijelentett kivánatainak megfelelőleg, már-már egy normál béke-budget keretébe kezd szorulni, s a hadügyi szakmának erélyes, gondos és humanus vezetése nem csupán a nyers erő fokozását, hanem a hadsereg szellemi tényezőinek fejlesztését is tűzte ki magának egyik nemes czéljául, sőt nemzeti jogos igényeinknek több figyelemben részesítése is alaposan várható. így tehát ama régi, de mindig igaz mondatot : .ki békét akar, harezra készüljön“ szem előtt tartva, a hadügy szükségleteire megszavazott nagy összeget a legfőbb állami érdekek, a viszonyok kérlelhetlen hatalma s a béke áldásai élvezhetésének biztosítása által teljesen igazoltnak hiszszük. De az utóbbinak elérése a jól szervezett hadsereg mellett, még a nemzetközi viszonyok helyes kezelését, s a kiiliigyek tapintatos vezetését is feltételezvén : ezt ma ugyanazon teljesen kielégítő mérvben bírjuk, mint a múlt évi közös- ügyi tárgyalások alkalmával közmegnyugvással tapasztaltuk ; és ha ezekre nézve — úgy átalá- ban, mint a keletfelé felmerült újabb eseményekre
