A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1875 - hiteles kiadás (Bécs, 1875)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
X. ÜLÉS. 97 melyeket az illető ministerek vagy megtartanak, vagy nem tartanak meg : méltóztassanak meggondolni, hogy vájjon akkor a delegatió intézménye, vagy az összes monarchia alkotmányossága milyen alapon feküdnék. (Helyeslés.) Ezen felfogás ellen én tehát határozottan tiltakozom. {Helyeslés) Nem is hiszem, hogy úgy van a dolog. Mert engedelmet kérek, van igenis mód, a mi határozatainknak foganatot szerezni ; a legegyszerűbb mód az, a mely most is kínálkozik a zárszámadásoknál, hogy ha a delegatió többsége meg fog győződni az egyik vagy másik tételnél arról, hogy a túlkiadások csakugyan nem igazoltak, a tisztelt delegatio a felmentést egyszerűen meg fogja tagadni, a minek következménye azután magából a törvényből folyik. És itt már most bátor vagyok beszédem fonalán érinteni, hogy mi tulajdonkép most az albizottságnak határozati javaslata felett vitatkozván, oly valami felett vitatkozunk, a mit mindaddig nem tárgyalhatunk, mig a zárszámadásokat részleteikben nem ismerjük. Mi most még nem tudhatjuk, vájjon az országos bizottság igazoltaknak fogja-e tartani az egyes túlkiadásokat vagy sem, és ettől függ, hogy elfogadjuk-e aztán az elénk terjesztett határozati javaslatot egy- átalában vagy sem, vagy hogy talán egy egészen más határozatot fogunk kimondani, mint a mely itt ajánltatik. Az albizottság, nézetem szerint, igen helyesen két szempontból indult ki; először azon szempontból, hogy e túlkiadások igazolhatók-e átalá- nosságban: vájjon helyesen járt-e el lényegileg, anyagilag az illető ministerium, midőn e túlkiadásokat tette. A mint látom, az albizottság meggyőződött arról, hogy igenis igazolhatók. Itt azt mondja Várady Gábor, hogy az albizottság ügyvédjévé szegődött a ministereknek, ezeket védvén és pártolván. Én azt hiszem, hogy ha ezt az egyes tételeknél teszi, csak kötelességét teljesiti, mert kötelessége feltüntetni, hogy mikép tekinti ő a túlkiadásokat. Ha tehát a t. országos bizottság a tárgyalások folyamában meg fog győződni arról, hogy az egyes túlkiadások igazoltak, hogy ezek legnagyobb része a dolog természetéből folyik és hogy a ministerek kénytelenek voltak ezeket megtenni, akkor előáll azon másik kérdés, hogy vájjon formailag helyesen jártak-e el a ministerek, hogy elégséges volt-e egyszerűen a zárszámadásokban igazolni a túlkiadásokat, vagy a mit tulajdonkép a törvény szerint tenni kell, hogy a delegatiótól póthitelt kérjenek annak idejében Es ha csak ezen hibát találja a t. bizottság, ha csak a formára nézve talál hibát, akkor azt hiszem, hogy nem cselekszik roszul, ha megadja a felmentést és elfogadja azon határozati javaslatot, mely elénk terjesztetett és mely nem a dolog lényegére, hanem alakjára vonatkozik. Ezeket előrebocsátva, azt hiszem, hogy a határozati javaslatról tovább beszélni, mielőtt végig mentünk volna a zárszámadásokon, időelőtti dolog. Majd a zárszámadások átvizsgálása után mindnyájan egy bizonyos meggyőződést fogunk magunknak képezni, vájjon elfogadjuk-e ezen határozati javaslatot, vagy pedig helyébe szigorúbb vagy enyhébbet fogadjunk el. Várady Gábor: Részemről tökéletesen helyeslem azt, a mit Szlávy József tagtársunk az eljárásra nézve mondott, hogy t. i. csak akkor vegyük bírálat alá a határozati javaslatot, a midőn a zárszámadások egyes tételeit megbíráltuk és midőn ezt egyszerűen kijelentettem, csak örömmel constatálom, hogy az én nézetem a dolog érdemére nézve, előttem szólott tisztelt barátom nézetével tökéletesen megegyezik, és csodálkozom, hogy ő a mint látszik, nekem válaszol. Az alkotmányos jogra nézve — melyet ő hangsúlyozott — nem lehet köztünk nézeteltérés. Igenis van, kétségtelen jogunk e tekintetben megvonni a felmentést akár az egyes tételekre, akár az egészre nézve. Ezt nem is vontam kétségbe; én, midőn a nehézségre rámutattam, más indokot nem hoztam fel, mint azt, hogy egy terjedelmes munkával állunk szemben, melynek alapos megbirálása a t. albizottságnak tökéletesen hatalmában állott és előtte lehetővé vált, nekünk pedig 24 óra alatt hasonló tüzetes megbirálásra alkalmunk nincs. Ez az egyetlen ok, a melyet ama megjegyzésem alkalmából hangsúlyoztam, és ha nem fejeztem ki magamat első előadásomban eléggé határozottan, most világosan minden utógondolat nélkül kimondom, hogy én szívesen megragadtam volna az alkalmat, a melyet az albizottság nyújtott, egyik vagy másik tételnél a 13 A krJzüsügyi országos bizottság naplója. l<$7ó.
