A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1875 - hiteles kiadás (Bécs, 1875)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság irományai
Erre nézve a hadügyminister valamint közegei nyilatkozataiból és fejtegetéseiből azon meggyőződést nyerte a kiküldött választmány, hogy csakugyan nem mulasztatott el semminemű lépés, a mely ez ügyben bárminő felmerülő aggály eloszlatására vezethetett, s hogy a hadügyminister kérelme a legrészletesebben foganatosított kísérletek eredményei, s minden előkészítő s óvó rendszabályok alkalmazása után megállapított tényálladék következtében az összes szakférfiak által múlhatatlannak jelzett követelményül tekintendő. — Ismételve kifejtette a hadügyminister azon indokok sorozatát, a melyek folytán az 1863 óta fennálló jelenlegi rendszert teljesen elégtelennek kénytelen elismerni, s a melyekkel szemben a tervezett új rendszer jóságának elméleti és gyakorlati segédeszközökkel történt bizonyítása, - az ágyúesövekre nézve nagyobb számnak egyöntetű gyártása és összesen 14,000-et, csövenként 2,400-at meghaladó lövések alkalmával tett tapasztalatok, — elfogadását szerinte okvetlenül szükségessé teszi. Az új rendszer behozatala pedig nemcsak az ágyúcsövek átalakítását, hanem az összes szereléknek a megfelelő talpaknak, lőszer- és ágyúkocsiknak, valamint a lüvegeknek magoknak is iijonan beszerzését igényli, minthogy az egyik tényező változása kapcsolatosan maga után vonja a többiekét. Mindezekre nézve hason alapon áll a hadügyminister követelésével, mint az ágyukra magukra nézve, minek folytán ennek teljesítése elvileg a monarchia védképessége szempontjából elutasithatlannak látszik. A kiküldött választmány ennek folytán azon további kérdés felderítésébe bocsátkozott: vájjon az igy elfogadott új rendszer behozatala valóban két év alatt eszközlendő-e, s vájjon nem lehetne-e erre hosszabb időtartamot megszabni, a minek folytán az igényelt pénzáldozatok kevésbé nyomasztóknak volnának netalán tekintendők. Pusztán pénzügyi szempontból ily eljárás csakugyan némi könnyítéssel járna. De ezzel épen e kérdésben is merev ellentétben állanak a hadi, illetőleg harczkészültségi és a közgazdasági érdekek. Az előbbieket illetőleg szembetűnő : hogy az átalakítás ideje mindig számos bonyodalmakkal jár, melyeken mielőbb túlesni felette kívánatos. Az időszak, a melyben az egyik rendszer már elhagyatott, mig a másik még teljesen be nem hozatott, több rendbeli veszedelmet rejt — A legénység betanításának nehézségei szaporodnak, a szokatlan új fegyverekkel való bánás még a kellő pontosságot nélkülözi ; mindenekfelett pedig azon körülmény, hogy ez idő alatt egy s ugyanazon fegyvernemhez tartozó csapatoknál két különféle rendszerű, s különböző lőszert igénylő fegyver van használatban, háború esetén azon veszélyt idézi elő, hogy valahányszor egy e fegyvernemhez tartozó csapat az egyik hadosztályból másba, vagy egy hareztérről másikra talál jutni, pedig ez gyakran szokott történni, ott nem talál fegyverének megfelelő s kellő lőszerkeszletet, s az ott- levőt nem használhatja. A legkisebb tévedésből vagy eltérésből az előre megállapított rendtől, a mi sokszor el nem kerülhető, tehát vészteljes zavar köveikezhetik. Annyira érezhetők a gyakorlatban rendszerint ez átmenetek ilyetén hatásai, hogy azok szakai minden államban lehetőleg megiö\i- dittetnek; s habár a hadügyminister hadtestenként szándékozik a régi anyagot az ujjal kicseréltetni, nálunk is óhajtandó, hogy ez minél gyorsabban történjék. De közgazdasági szempontból sem tanácsos az átalakítást több mint két esztendőre telosztani. Valamint ugyanis a gyártásnak igen rövid idő alatt való eszközlése költséges, mivel ez esetben tágasabb helyiségek, nagyobb s igy drágább egyszerű beszerzések, s általában aránytalan tőkealap szükségesek, úgy másrészt a lassú eljárás is kelleténél többe kerül, ha a munkaerők nem nyernek teljes foglalkoztatást, s a meglevő szerek és anyagok ki nem használtatnak. S ha ezen elv az állam saját kezelésére s az e melletti előállításra nézve elismerendő, fokozott mérvben érezhetők következményei ott, a hol a külső ipar vétetik igénybe. A túlcsekély megrendelés épen oly aránytalanul költséges, mint a túlnagy, ha ez csak egyszer történik; mert az egyik, valamint a másik esetben a befektetési szükséglet túlságos. Már pedig a rendszer átalakítása következtében egyáltalán nem oly igen nagy a körülbelül 12 millió pénzbeli értéknek megfelelő készlet, melynek előállítására a külső ipar veendő igénybe; s ha azoknak nagy száma vétetik tekintetbe, a kik e munkában
