A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1871 - hiteles kiadás (Bécs, 1871)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

I. ÜLÉS (május 22-én 1871.)

Vay Ákos, Rudies József b., Falk Miksa, Pulszky Ferenci, Sie nietey Ödön, Lázár Mihály, Prileszky Tádé, Wodianer Albert i)., Szentpály Jenő, Földváry Miklós, Mihályi Péter, Bohns Zsigmond, Batagliárini Pál, Jancsó István, Pejacsevics László, Fodróczy Sándor.

Póttagokká: Barcsay Ákos, Högyészy Gyula, Szirmay Ödön, Térey Pál, Virkner, Lajos, Halassy j Gyula, Brogyányi Vincié, Stoll Károly, Vay Adóim gróf, Horváth Péter.

Zsedényi Kde : A névsort még egyszer föl kellene olvasni, a mely alkalommal a bizottság tagjai jelenlétüket tudathatnák. így azután, ki fog tűnni, jelen van-e a bizottság két harmada, mely szám az ügyrend értelmében szükséges a megalakuláshoz. ( Helyeslés.)

Appouyi Albert gr., körjegyző : (olvassa a

névsort, mely alkalommal a bizottság tagjai jelenlétüket jelentvén, kitűnik, hogy összesen 41 tag van jelen.)

Korelnök: A bizottság két harmada jelen lévén az ügyrend értelmében az alakuláshoz foghatunk. Először is elnök lévén választandó, méltóztassanak szavazati jegyeiket beadni.

Ipponyi Albert gr., körjegyző: (olvassa a bizottság tagjainak névsorát, kik egyenkint beadják s zavazati jegyeiket.)

Zsedényi Kde: Az ügyrend 6-ik §-a értelmében a beadott szavazatokat a körjegyző a gyűlés színe előtt számítja össze. Méltóztassék igy összeszámítani. ( Megtörténik)

Appouyi Albert gr., körjegyző: Beadatott 41 szavazat, az elnök nem szavazott, a szavazatok egyhangúlag Mailáth Antal grófra szólanak.

Elnök: Az ügyrend nem intézkedik arról, mi történjék, ha a korelnök választatik elnökké, minthogy azonban az ügyrend 6-ik §-a szerint a korelnök kimondja az eredményt — jelentem, hogy a bizottság 41 szavazattal elnökké Mailáth Antalt, csekély személyemet választotta meg. (Éljenzés.)

Korelnök: Most következik az alelnök és három jegyző választása. Az alelnök és a jegyzők külön külön választatnak ; de azért egyidejűleg beadathatnak a szavazatok. Méltóztassanak tehát ezekre szava- zati jegyeiket beadni. (Megtörténik.)

Apponyi Albert gr., körjegyző (összeszámítja az alelnökre beadott szavazatokat.) Összesen 41 szavazat adatott be, ezek közül Bittó István kapott 41 szavazatot. (Éljenzés.)

Klnök : E szerint Bittó István az országos bizottság alelnökévé választatott. (Éljenzés.)

Apponyi Albert gr., körjegyző : (összeszámítja a jegyzőkre beadott szavazatokat.) A beadott 42 szavazat közül Széli Kálmán kapott 41, Bujanovics Sándor 41, Miske Imre b. 29, Apponyi Albert gr. 14 és Szügyény László 2 szavazatot.

Kinők: Bujanovics Sándor Széli Kálmán, és Miske Imre b. a bizottság tollvivőivé választattak. (Éljenzés)

Bujanovics Sándor. Széli Kálmán és Miske Imre báró. tollvivők: (elfoglalják a jegyzői székeket.)

Klnök: Mélyen tisztelt országos bizottság! Engedjék meg nekem méltatlan választottjuknak, hogy midőn kegyes bizalmuk előtt meghajoltan először, mint ez intézmény működésének vezérletére választott elnök azonban, már másodszor állanék meg e diszes emelvényen, engedjék, hogy feladatom közös feladatunk roppant terhével saját igénytelen tehetségeimet arányba állítva, vallást tegyek kegyes színeik előtt. (Halljuk!) Már az 1869-ik évben kiküldött országos bizottság alakulásakor, midőn az elnöki székre választatám, bővebben előadám azon aggodalmakat, melyek e tisztnek elfogadásától visszatartóztatának. Azóta nagy idő járt le e roskadó tagokra nézve, mely elrabolta tőlem önmagával egy súlyos betegség alatt nagy részét azon tetterőnek, melyet jó végzetem, tán hanyatló éveim viszfényeül, tán hazám oltárára hozandó utolsó áldozatomul számomra még fennhagyott.

A hajdani tetterő és munkaképesség ez utolsó maradványával kell tehát elfoglalnom e széket, és pedig olyan férfiú után, ki törhetlen buzgalommal és valóban államférfiul bölcsességgel úgy tudta vezérelni a tanácskozmányokat, hogy midőn az egyidejű események nyomása alatt szorult lélekkel éreztük eresztékeiben inogni meg az állapotok rendszerét, a pragmatica sanctio történetileg képződött nagy elve, az ezt formákba foglaló 1868. XII. sark. t. ez. mély in- tentióju követelménye, a kölcsönös támogatásban keresett egység és erő elve úgy uralkodott önkényével az események hullámai felett, mint a Genesis vér bölcse szerint: „Az ur lelke a vizek színe felett.“

Azóta a nyugalom visszafoglaló helyét a birodalmak határain, hogy enyhet nyújtson a népek békés fejlődésére. De lehet-e a jövőre tekintve, figyelmer kívül hagynunk a legközelebb múlt tagadhatatlanul nagy eredményeit: és ez egy elemeire bomlott társadalom közepette a felháborult jogrend, a sarkaiból kifordult jogérzelem és az anarchia.

E nagy eseményekkel és viszonyokkal szemben bár nincs is a mának veszedelme, de mégis kit ne hatna át a legkomolyabb megfontolás, és a mélyen tisztelt bizottság tagjait, nagy és szent kötelesség ér-