A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1870 - hiteles kiadás (Bécs, 1870)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XXI. Clés. 221 Továbbá pedig van szerencsém kijelenteni, hogy a hadügyér ur a hadsereg állandó clhclyez- tetésének alkalmával, minthogy ez amúgy is a liarezrendre (Ordre de bataille) van alapítva, intézkedni fog, hogy a Magyarországban (elhelyeztetett) létező hadosztályokból háború esetén képezendő hadtestek a szervezet szerint megfelelő tüzérséggel akadály nélkül ellátva legyenek. Éber Nándor : Tökéletesen ki vagyok elégítve az által, a mit a hadügyminiszter ur képviselője mondott : minthogy az én szándékom főkép az volt, hogy a hadügyminisztérium figyelmét ezen dologra felhívjam és azon anomáliákat kimutassam, melyek épen e tekintetben a tüzérséget illetőleg léteznek. Minthogy tehát a hadügyminiszter ur erre már kiterjesztette figyelmét, nekem további észrevételem nincs. Elnök : Méltóztatnak tudomásul venni a feleletet? {Igen) Tudomásul vétetik. Benedek Sándor tábornok, a hadügyminiszter képviselője: A magyar oszágos bizottság 1870-ik évi deczember 14-én tartott ülésében Ernustb Kelemen ur bizottsági tag részéről ,,a katonaság szolgálaton kiviili fegyverhordása tárgyában“ a közös hadügyér úrhoz intézett interpellatióra van szerencsém ő nagyméltósága megbízásából a következő választ adni : A közös hadügyérség már az 1868-ik évben a birodalmi tanács egy tagja részéről a katonaság- szolgálaton kiviili fegyvei hordása irányában tett interpellatio alkalmával — illetőleg a Pest királyi szabad városa e végett benyújtott folyamodványa következtében — a cs. és k. honvédelmi minisztériumnak. valamint a magyar királyi miniszterelnökségnek nézeteit fejezte ki. melyeket kivonatban bátor vagyok ezennel ismételni. A fegyver a katonának nemcsak teljesítendő hivatási czélja eszközeid szolgál, hanem állapotának jelképeid is, melylyel császára és királya, valamint hazája iránt követendő kötelességeire szüntelen emlékeztetnie kell. A fegyvert elejétől fogva legszebb díszének tartotta a fegyverrel biró ember. A vigyázat alatt nem álló katonát polgártársai biztonságának átalánosan veszedelmes embernek nyilatkoztatni és ezen okból szolgálaton kivid fegyverétől megfosztani annyit tesz, mint megsemmisíteni azon önbizodalmát, melyből nehéz kötelességeinek teljesítésére bátorságot és erőt merítenie kellene. A fönálló törvények szerint a magyar királyi korona országaiban, Galicziában és Dalmátország- ban a polgárrendíí személyek külön engedély nélkül is, az ott szokásban levő országos öltözeti tartozékul a fegyverhordásra jogositvák ; a mi pedig az országos öltönyt illeti, annálinkább alkalmazható hasonló mérvben a katonára, kinek fegyvere egyszersmind díszjelül szolgál. Világos ellenzőinek tekinthető, azon országok fiainak, kik polgári foglalatosságukban fegyverhordásra felhatalmazván e jogot a katonaságliozi belépésük pillanatában megszorítani. A mint valamely szabály vagy törvény el nem törölhető, mert egyes közegek ezt veszedelmes czéljokra felhasználják : annál kevésbé mutatkozik megengedhetőnek a katonaság szolgálatán kiviili fegyverhordását azon okból megsziintettetni, mert egyes kihágók szolgálaton kiviili alkalommal fegyverüket roszra fordíthatják. Eszerint tehát a cs. és k. hadsereg nagy egészének tett, nem érdemelt sértés és bizalmatlanság jele volna, ha egyesek kihágásai végett a szolgálaton kiviili fegyverhordás a katonának átalánosan megtiltatnék. . A polgári és katonai személyek közt történt összeütközések fölött elintézett nyomozások eredményei kitüntették, hogy igen sok esetben nem a katonaság a kihívó rész. A hol pedig a szenvedély egy bizonyos foka felingereltetik ; ott az erőszakos kitöréshez a szabályszerű oldalfegyver már nem szükséges, — oly esetben a legközönségesebb eszköz, minden alkalmas tárgy veszedelmes fegyverré válhatik. Ezen mondat biztosítékául szolgáljanak a sok, majdnem mindennap a nyilvános lapokban olvasható és sokszor igen veszedelmes kimenettel végződő összeütközései a polgárrendű személyeknek egymás között. Egyátalában nem várható, hogy a szolgálaton kívüli fegyverhordás tilalmazása után az összeütközések egyes katonai személyek részéről keves- bittetnének, sőt inkább az ellenkező áll kilátásban; mert a verekedésre hajlandó katona fegyver nélkül is a támadásra és védelemre alkalmas eszközöket és utakat találhat. Hogy ezen okoknak más államokban is törekedtek megfelelni, bizonyítja azon körülmény, hogy csak Augolhonban, melynek hadserege eddig fogadott csapatokból áll, egyedül a főtiszteknek
