A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1870 - hiteles kiadás (Bécs, 1870)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XIX. ÜLÉS. 205 tanácsos : T. országos bizottság ! Ciotta János s társai interpellatiójára a külügyér részéröl óhajtók válaszolni. A tisztelt interpelláló urak azon kérdést intézték a külligyérhez : vajon tett-e lépéseket az iránt, hogy a magán tulajdon a tengeren, háború esetében sérthetlen legyen? és ezen felszólítás két külön kérdést foglal magában. Az első kérdés igy szól : A bábom kitörésekor a kiiliigyér, mindkét miniszterelnök egyetértésével, párisi és berlini képviseltünkhöz utasítást intézett e tárgyra nézve. És ezt bátor leszek fordításban felolvasni, mert úgy hiszem, hogy az a tényállás felderítésének legjobban fog megfelelni. „Azonnal, a mint a háború Francziaország és az észak-német szövetség közt mint elkerülhetlen esemény tűnt fel, mindkét kereskedelmi minisztérium azt indítványozta : ajánltassék a két hadviselő félnek, hogy kövesse az 1866-ik évben egymás ellen hadakozó hatalmaknak példáját, és az 1856-ik évi párisi declaratio szabályainak kiterjesztése mellett fogadná el azon elvet, mely szerint a hadi-hajók nem kobozhatnak el kereskedelmi hajókat, vagy azoknak rakodmányát csak azon okból, mert azon hatalommal, melynek alattvalói közé e keresk. hajóknak tulajdonosai tartoznak : háborút viselnek ; ki- vévén azon esetet, ha e hajók hadi csempészet tárgyát képező czikkeket szállítanának, vagy pedig jogérvényes zárlaton akarnának áttörni. Mielőtt azonban a kormány ezen ajánlatot foganatosíthatta volna, mindkét hadviselő fél közzétette azon határozatát, mely szerint a nemzetközi jogot e háború alatt a tengeren gyakorolni fogja. Ezen rendeletek szerint a két hadviselő fél a tengeri jognak alkalmazására nézve, egymástól eltérő irányban nyilatkozik; a kormány tehát semleges állásánál fogva nem számolhat arra, hogy k rancziaországot utólagosan azon álláspont elfoglalására bírhassa, melyet az észak-német szövetség ideiglenesen elfoglalt, és melynél fogva a magán- tulajdon a tengeren feltétlenül biztosittatik. Ezen elvnek a franczia kormány általi elfogadása csak akkor lenne várható, ha azt neki valamennyi neutralis nagyhatalom, velünk együtt ajánlaná ; ezt pedig elérni annál nehezebb lenne, minthogy épen a nagyhatalmak közt többen eddig kevés hajlamot muttattak arra, hogy az 1856-ik évi párisi declaratio korlátái kiterjesztessenek. Mindazonáltal utasittatik a képviselő, hogy, ha e czél érvényesithetésére alkalom nyujtatnék, az imént kifejtett értelemben nyilatkozzék és járjon el.“ E lépéseknek eredménye nem volt, mert Francziaország, az általa eredetileg elfogadott s m. é. jul. 27-én közzétett rendeletéhez, az 1856. párisi declaratio értelmében ragaszkodott. Ennek következtében további levelezésre alkalom nem is volt. Az észak-német szövetség, mely a múlt évi julius 18-án kelt rendeletével eredetileg az 1866-iki egyezményt a jelen háborúra is alkalmazni elhatá- rozá, egy jegyzékben, mely f. hó 16-án a külügyminisztériumnak adatott át, azon elhatározását visz- szavonta. Erről f. hó 17-én a két minisztérium ér- tesittetett is. Ez a tényállás a múltra nézve, a mennyire az az interpellatio első kérdését illeti A második kérdés pedig ez : Szándékozik-e a külügyminiszter a legelső alkalmat megragadni, hogy az 1856. párisi tengeri jog-nyilatkozat megváltoztatására nézve végleges nemzetközi egyezmény létesüljön oly értelemben, miszerint a tengeren levő magántulajdon háború alkalmával való sérthetetlenségének elve és a zárlatnak erődített helyekre való korlátolása vétessék alapjául ? Erre nézve azt válaszolom : hogy a kormány teljes mérvben méltányolja azon fontos érdeket, mely egy ily nemzetközi egyezmény által megala- pittathatnék, s minden kedvező alkalmat szívesen meg fog ragadni arra, hogy azt érvényre is juttassa. Hogy pedig a tengeri jog elveinek szabályozását — annak idejében — minél praeoisebb alakban lehessen elfogadás alá terjeszteni : tárgyalások indíttattak meg mindkét igazságügyi minisztériumnál, azon czélból, hogy a részletes kérdéseknek, úgy, mint az 1866-iki egyezmény átalános elfogadhatásának, a hadi csempészet alá eső tárgyak szabatos megállapításának, a zárlatok korlátozásának stb. minél határozottabb fogalmazásai előkészíteni, s lia ezeknek érvényesítésére alkalom nyílnék, azoknak különböző magyarázását addig is tisztázni lehessen. Ezen tárgyalások még nem fejeztettek be.
