A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1870 - hiteles kiadás (Bécs, 1870)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
XVI. ÜLÉS. 161 cziaországban hadsereg hadsereget követ, hogy Paris önállóan egész kétségbeesetten védi magát; | a mit bámulok, és bámulok különösen mint ezen ország polgára, az, hogy ily 6 hónapi háború után : ! milyen ezen két ország hitele, és milyen financzialis állapota ! Ha visszaemlékszem, hogy azon perczben, ! melyben Olmütz előtt szó volt arról, hogy Porosz- országgal háborúnk lesz : az agio nálunk 60%-re , szökött fel ; ha visszaemlékszem, hogy azon reggelen, melyen tudva lön 1866-ban, hogy síkra kell szállni Poroszország ellen, 4°/0-ről 40°/0-re emel- kedett az agio s minden ember eldugdosta a rósz hatosokat, melyeknek nem is volt értékük, pénzünk nem volt, hitelünk nem volt, s azon perczben bankjegyeket kellett nyomatni, mit nem is lettünk volna 1 talán képesek folytatni, ha tovább tartott volna a j háború. Irigyelni kell ehhez képest ezen két nemzetet, mely egymás ellenében áll s mely most a szükség pillanatában milliardokat képes teremteni, és ma Poroszországban ágio nincsen és Francziaország- ban legfólebb 4—5% különbség állittatik a bankjegy és arany közt. a mi különben nem is bizonyos dolog. Ez ad erősséget, ez ad támaszt ; ezzel képes az ember síkra szállani, ezzel képes az ember küzdeni. Már Montecuculi is azt mondotta, a háborúra 3 dolog szükséges : pénz, pénz, és ismét pénz. Ha ; háborúra kerül a dolog, tekintettel kell lennünk arra, hogy pénzünk legyen. Attól tartok, hogy ha ) az első pénz meglesz is, a második, a harmadik ily előzmények után nem lesz szerezhető számunkra. Egy példaszó használtatott mindezeknek támogatására; s ez azon római mondás: „si vis pacem, para bellum“. En is felelek egy római példabeszéddel: „Videant quid humeri valeant, quid ferre recusent“, A mi okvetlenül szükséges, azt szívesen megszavazom ; de az itt uralkodó enthusiasmus ellenében mérsékletet vagyok bátor ajánlani. I rményi Miksa: T. országos bizottság! Igen röviden fogok szólni, nem fogom sokáig igénybe venni a t. országos bizottság idejét hosszú beszéddel, mert az igen t. előadó ur szerintem már mindent elmondott, a mit ezen tárgyhoz valót elmondani lehetett. Elmondott mindent részletesen, teljesen ; hallottunk későbbi szónokoktól is sok érdekest s azért én szorosan a tárgyhoz tartozó újat mondani képes nem lévén, kérem az előttem szólót, engedje meg, hogy csak egy-két eszméjére véleményemet elmondjam. Igen t. barátom Wahrmann Mór ur azt hiszem úgy látszik legalább az utolsó észrevételéből — azt mondja: „Dass die Zahlen nicht nur zeigen wie die Welt regirt wird, sondern die Welt auch wirklich regieren.“ Bocsánatot kérek, az a német philosophus csak azt mondta : „Die Zahlen zeigen wie man die Welt regiert.“ Hacsak a pénztől és ismét a pénztől függne minden a háborúban, mint Montecucculi mondja: akkor a gazdagabb Francziaországnak kellett volna győzni, mely annyi vereség után is oly gazdag segédforrásokkal rendelkezik, hogy uj meg uj hadseregeket képes kiállítani. Ennélfogva ezen nézetéhez nem csatlakozhatom és az ellen már azért is fel kell szólalnom, mert úgy látszik, ő azon enthusiasmusra czélzott, melylyel én talán e napokban szólottám. [Halljuk!) T. barátom azt mondja, hogy igen nehéz meghatározni, mi a szükségesnek és a feleslegesnek határa, és szólott az észről, a melylyel kénytelen a szív ellen plaidirozni. — Én azt tartom, hogy ezen két utóbbi dolognak határa is igen nehezen szabható meg ; mert ugyan hol kezdődik az ész, és hol kezdődik a szív? Ezek elvégre tulajdonképen csak fogalmak és meglehet, hogy igen t. tagtársam szívnek tartja azt, mi már ész, és azután az történik, hogy elmulaszt számba venni nagyon szükséges dolgot, mert ő azt hitte, hogy az a szív kifolyása. Nagyon sok ember van, mint már minap is megjegyzém, ki minden a méltósággal, a hatalommal rokon szót, eo ipso már szívnek nevez; ezen a téren azonban veszedelmes haladni. De különösen Borsodmegye mélyen tisztelt főispánjának egyik megjegyzése képezi főokát felszólalásomnak, melyet észrevétel nélkül nem hagyhatok. Azt méltóztatott ugyanis mondani, hogy nem lehet igazságosan elitélni a ktilügyérnek a múltra vonatkozó politikáját, mert csak oly minisztert lehet elitélni, a ki teljesen harczképes hadsereggel rendelkezik. Mélyen tisztelt tagtársunk talán nem volt a teremben, vagy tálán nem figyelmezett, midőn a hadügyminiszter urnák helyettese felolvasta hivatalosan, hogy azon időkben, a melyekre az igen t. bizottsági tag ur hivatkozott : 11 hadosztályt 8 hét alatt mozgósíthatott volna. Azon kívül ehez hasonló 21
