A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1870 - hiteles kiadás (Bécs, 1870)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság irományai
IGO XVII. SZÁM. Nem hallgathatjuk el, — bár az intézet kezdetlegességében és az augusztusi mozgalmak közbejöttében a történt hátramaradások némi mentségüket lelik, azt, hogy a Skene-consortium nem csak hogy a szerződésben kikötött szállítási határidőknek pontosan meg nem felelt, hanem még minőségileg is sok — mértéken alóli — anyagot mutatott be átvétel végett, mely mulasztásai következtében meg is birságoltatott. Felhivandónak tartjuk tehát a hadügyminisztert az iránt, hogy ezentúl a szerződés minden pontjait szigorúan megtartassa vagy az eddigelé tapasztalt hiányok orvoslása iránt jövőben más utón is intézkedjék. A meglevő és általunk részben szemlélt felszerelési és ruházati készletek mennyisége, a törvényesen megállapított hadi létszámmá1 párhuzamosittatván, kitűnik, miszerint az — még az általunk jelzett tényleges hiányok pótlása esetén is — a törvényben megállapított szükségnek, annál inkább pedig egy háború esetlegének meg nem felel s igy a hadügyérnek e részbeni pótló intézkedése elvi helyeslésünkkel találkozik. A hadügyér által nyilatkozatában megemlített hátultöltő lőfegyverek számára vonatkozólag, az általa kézhez adott kimutatások szerint eszközlött próbaszámlálások és egybevetéseink nyomán állíthatjuk, miszerint azok teljes számban és minőségben feltalálhatok. Kiemelendőnek tartjuk azon következetesen keresztülvitt intézkedéseket, melyek szerint az átidomitott puskáknak fokonkénti kiselejtelése, és újabb mintázatúnk által való helyettesítése a felszerelés kívánatos egyöntetűségével — a kincstár lehető megkimélése mellett fokozatosan lépést tart. A közös hadseregnek uj szerkezetű tábori ágyú-készlete, valamint az ennek megfelelő szekerészed és szereled tartozmányai a közlőit kimutatások szerint, szám és minőség tekintetében tökéletesnek találtatott, — a mennyiben azonban ennek mennyisége a hadsereg létszámához képest még kielégítőnek nem mondható, minden esetre kívánatos, hogy különös tekintettel a szervezésben levő honvédség létszámára — a tüzérségi anyagkészlet oly fokra emeltessék, — a mely a hadászat e részben megállapított elveivel öszhangban álljon. Ugyan ez mondható az ujszerkezetű hátultöltő várágyukra nézve is, melyek szaporításában a legközelebb múlt évek folytán nevezetes haladás történt, de azért kívánatos, hogy az ágyuk száma nemcsak a meglevő és ezeknek megfelelő erődök teljes ellátásáig, hanem a tervezett és legszükségesebb újabb erődítmények szükségletéhez mérten is kiegészíttessék, miután a régibb anyagok a támadásoknál használni szokott újabb lövegekhez képest csak igen feltételes becsüeknek jelezhetek. Ez utóbbi megjegyzésünk kapcsában el nem mulaszthatjuk felemlíteni azt, miszerint a szemlélt várak jelen állapota körül több kiegészítést felette óhajtandónak tapasztaltunk, a melyekre vonatkozó kiépítési munkálatok felett lesz alkalma az országos bizottságnak a hadügyér ide vonatkozó javaslatai tárgyalásakor határozni. A lőszer-gyártásra nézve, minőség és mennyiség tekintetében kedvezőleg nyilatkozhatik a küldöttség, a mi azonban annak elhelyezését és raktározását illeti, e részben több észrevétele van. Különösen nem helyeselhető egyes helyek felhalmoztatása és a nagy költséggel épült vámosoknak e czélra történt felhasználása, mert ez által' a szerencsétlenség eshetőségének tér nyittatik, s véletlen felrobbanások esetén az államnak annyi millióiba került váracsok semmivé tétethetnek. A kézi fegyverek töltényei megfelelő minőségben házilag, de csak egy korlátolt vidéken gyártatnak, és azért részint a felszerelés minden körülmények közti biztosítása, részint magának az anyagtömegének ótalmazása tekintetében czélszerű volna ezt jövőre decentralizálni. A robbanó lövegek és ágyútöltények készítésénél, melyek katonai kezek által gyártatnak, előnyösebb volna talán különösen a rövid szolgálati idő tekintetéből, e czélra tapasztalt polgári egyéneket állandóan alkalmazni. A hidász, utász és aknász csapatok eszközei, telepei és tábori felszerelései, tökéletes rendes karban és a jelen kor kívánalmaihoz mért állapotban találtattak. A szekerészeti raktárak szintén teljesen felszerelteknek, a kimutatásoknak megfelelő állapotban és jókarban levőknek mondhatók. A sebesültek és betegek ellátását és ápolását illetőleg örömmel constatáljnk, hogy azon figyelem, mely ezen tekintetekre irányittatott, kellő haladást eredményezett, s hogy az e czélra szervezett készleteink ma már az emberi érzés és tudomány követelményeinek megfelelők.
