A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1870 - hiteles kiadás (Bécs, 1870)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság irományai
XVI. SZÁM. Hl kifejezést, hogy az ez irányban folytatott neutralitási politika annál biztosabban fogja gyümölcseit meghozni, minél őszintébben fog minden utógondolat nélkül azon szervezés elfogadtatni, melyet a német államok egymásközti viszonyai rendezésére nézve a legczélczeriiebbnek falábúidnak. De midőn igy az albizottsága neutralitási politika jogosultságát ismételve hangsúlyozza, távol van attól, hogy a birodalom scmlegességi állását, annak international is elszigeteltségével akarhassa azonosítani, és ez okból az osztrák-magyar birodalomra nézve oly józan tartózkodás polilitikáját tartja követendőnek. mely egy határozott irányt elfogadva s azt következetesen keresztül vive, ép úgy, — a többi hatalmakkal folytatandó bizoda más érintkezés által, — az európai közegyetértés lehetőségét, mint az osztrák-magyar birodalom saját érdekeit és méltóságát erélyesen biztosítani képes legyen. Nem kerülhették el továbbá az albizottság figyelmét, a délkeleti Europa viszonyai sem, melyeknek fejlődése az osztrák-magyar monarchia érdekeit oly közelről érintik, és melyek a legközelebbi időben egy európai nagyhatalom egyoldalú fellépése által újabb aggodalmas jelentőséget nyertek. Az albizottság e tekintetben azon nézetből indul ki, hogy ily— épen fejlődésben lévő bonyodalmak és függőben lévő nemzetközi kérdések —tárgyalásának és elintézésének részletei a dolgok természeténél fogva s az alkotmányos intézmények szellemében is, első sorban a kormány feladatát képezik ; s azért is ez irányban egyedül azon megjegyzés tételére szorítkozik, hogy felteszi a kormányról, miszerint a fennemli- tett kérdéssel is szemben a béke gondos megőrzését tekinti egyik főfeladatának ; mert az albizottság a békében nemcsak annak önmagából folyó áldásait méltányolja, hanem a monarchia fennállásának, megerősödésének és fejlődésének leghatalmasabb eszközét és emeltyűjét találja fel. Csupán hivatásának hisz tehát az albizottság megfelelni, midőn a tisztelt országos bizottság előtt e nézetének kifejezést adván, különösen kiemelendőnek tartja azt, hogy az imént jelzett irányzatot csak akkor, — de akkor egész határozottsággal, — véli az ellenkezővel felcserélendőnek, ha az osztrák-magyar birodalom biztosságának, szerződési jogainak és életfeltételeinek igényei ezt megkívánnák. Megjegyzendőnek tartja még e helyen az albizottság, hogy a Vöröskönyvnek II. füzete, mely csak a legutóbbi időben pótlólag terjesztetett az országos bizottságok elé. semmit sem tartalmaz, mi indokul szolgálhatott volna, hogy az albizottság, — fenn kifejtett nezeteit és eszre\ ételeit (mel\ek az albizottsági tárgyalások kezdetekor, még a múlt évi deczember hóban jöttek létre) — megváltoztassa vagy módosítsa. A mi magát a külügyminisztérium 1871-iki előirányzatát illeti, az, alakjára nézve — egészen olyan, mint az 1870-iki, s a következő öt czimet foglalja magában: I. központi vezetés és titkos kiadások ; II. diplomatiai költségek ; III. consulsági költségek; IV. segélyezés a montenegrói menekültek részére; és beosztására V. az osztrák Lloyd javadalmazása. Az albizottság sorban tárgyalván az zőkben terjeszti elő : előirányzat ezen czímeit, azok iránt nézeteit a követke-