A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1870 - hiteles kiadás (Bécs, 1870)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság jegyzőkönyve
VI. ÜLÉS. 13 tartozik, a mozgósításhoz szükséges minden készletet teljesen kielégítő állapotban olyképen készletben tartani, hogy az azonnal kéznél legyen, és miután az 1870-iki hadjárati tapasztalatok tagadhatlanúl bizonyiták, hogy az összes hadseregnek gyors mozgósításától függ nagy részben a háború sikere : ennélfogva a katonai kormányzat kötelességének ismeri, sürgősen kívánni, hogy számára a szükséges hitel a végből megnyittassék, hogy a hadsereg harczképességének biztosítására még hiányzó ruházati és fölszerelési tárgyak gyorsan megszereztethessenek. Ezen imént elősorolt számokból, melyeket a hadügyminisztérium minden pillanatban részletes kimutatások által is kész igazolni, méltóztatnak belátni, hogy a hadügyminisztérium a rendelkezésére bocsátott aránylag csekély összegekből tehetsége szerint igyekezett megtenni mindent, hagy a hadsereget a lehető legrövidebb idő alatt harezképes állapotba helyezze. Bizonyára nevezetesek még a teendők ; de a mint egy részről a hadügyminisztérium nem kételkedik azon, hogy a tisztelt bizottság belátva a még teendő beszerzések és fölszerelések szükségét, s magasabb szempontból tekintve a jelen politikai helyzetet, a nélkülözhetlen összegeket a hadügyminisztérium rendelkezésére fogja bocsátani: úgy más részről megvan egyszersmind arról is győződve, hogy a birodalom két felének törvényhozásai is meg fogják hozni azon törvényeket, melyek az újabb tapasztalatok szerint a hadseregnek gyors mozgósítására és harczképességére nézve nélkülözhetlenek. Hogy csak a legszükségesebbeket említsem, nagy fontossággal bírna, mielőbb törvényt alkotni a lovak összeírásáról és szükség esetében a hadsereg rendelkezésére való bocsátásáról ; továbbá az ujonczok és szabadságoltak behívásának törvény utjáni szabályozásáról. Egy további nagy horderejű intézkedése volna a törvényhozásoknak és az illető kormányoknak : hosszabb ideig szolgált altisztek kellő ellátásáról gondoskodni, miáltal egyedül válnék lehetségessé a hadsereget más, hadi tekintetben kifejlett államok tapasztalata szerint kellő számú ügyes és tapasztalt altisztekkel ellátni. Végre még kívánatos lenne, hogy a hadi szempontból legfontosabb vidékeken a vasúti hálózat azonnal, szükség esetében némi pénzáldozattal is kiépíttessék. Az első kérdésre nézve, melyet a tisztelt interpelláló úr tett, úgy hiszem, a szükséges felvilágosításokat megadni szerencsém volt. Az előbb mondottakból következik a válasz a második kérdésre nézve is. Semmit sem óhajt inkább a hadügyminiszter úr, mint hogy a tisztelt bizottság mentői bővebb, részletesebb és tényleges meggyőződést merítsen azokról, miket főbb vonalakban elősoroltam. Ennélfogva, ha a tisztelt bizottság nehány tagból álló küldöttséget fogna rendelni, a végből, hogy az, még az országos bizottsági tárgyalások folyama alatt, „a mindennemű hadikészletek léte, mennyisége es minősége, valamint a fenforgó hiányok volta felett is, magának teljesen kielégítő tudomást és közvetlen meggyőződést szerezzen“: a hadügyminister úr azonnal el fogja rendelni, hogy ezen bizottságnak előmutattassanak azon táblázatok és számadások, melyek az eddigi fölszerelésről, és a hadseregnek harczképességéröl általam említett tényeket szám szerint bizonyítják ; s ha a kiküldendő bizottsági tagok az illető raktárak megtekintése által a fennebb mondottakról maguknak tényleges meggyőződést szerezni kívánnak ; a hadügyminiszter ez irányban is kedves kötelességének fogja tekinteni a szükséges intézkedéseket megtenni ; meglévőn győződve arról, hogy ezen kiküldendő választmánynak jelentése a tisztelt bizottság megnyugtatására fog szolgálni, és kétségtelenül igazolandja azt, hogy a hadügyminiszter úr újabb összegek-
