A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1869 - hiteles kiadás (Bécs, 1869)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
1(32 / XVIII. ÜLÉS. (Augustus 30-án 1869.) elé terjesztette, s igy megtette mind azt, mi bizonyságául szolgál annak, hogy e bizottsági intézmény megfelel a czélnak, melyre alkottatott; (Helyeslés) mert midőn egy részről a monarchia közös érdekeire vonatkozó kérdéseket megoldta és a kül- és belbéke fentartására szükséglett összegeket felajánlotta, más részről a magyar királyság függetlenségét teljes mérvben fentartotta. (Elénk éljenzés.) És e megnyugtató öntudat érzései között zárom be üléseink eme harmadik szakát, áldván az isteni gondviselést, mely megérnem engedé, hogy éltem estéjén, fél százados tüskés közpályám végperczein lehettem szerencsés a mélyen tisztelt bizottsággal egyesülve közre munkálkodhatni. (Éljenzés.) Forró köszönetét mondván azon hazafiui buzgóságért, mely- lyel e nagy mérvű feladat megoldásában fáradozni méltóztattak, újabb hálát mondván irántam minden érdemem felett bizonyított nagy becsű bizalmokért, azon gyöngéd elnézésért, melylyel aggkorom természetszerű gyengeségeit eltűrni és ezeket bölcsességekkel oly mérvben istápolni kegyeskedtek, hogy nöki tisztem teendőit legalább csekély részben teljesíteni képessé lehettem. (Elénk éljenzés.) Búcsú hálát mondok a birodalmi tanács bizottságának, mely testvéries buzgalommal fáradozott közös feladatunk megoldásában. (Éljenzés.) Tiszteletteljes hálát mondok közös ministeriu- munknak, (Éljen!) melynek előzékenysége által a kellő gyorsággal szolgáltattak ki azon adatok, melyek az előttünk fekvő kérdések megoldására szükségeltettek. Ugyan e köszönetemet ismétlem tisztelt társam iránt, kinek szívélyes, és irántam minden alkalommal bebizonyított előzékeny eljárása magányom legkellemesebb és vidító emlékét képezendi. (Éljenzés.) Végre köszönetét mondok a bizottság tisztelt kitűnő jegyzőinek, az albizottságok elnökeinek, előadóinak és jegyzőinek, (Éljenzés) kiknek páratlan szorgalma által történhetett csak, hogy mai nap már bevégezhettük tanácskozásainkat. Az Isten dús áldása kisérje a tisztelt bizottság tagjait kedves házi körükbe, hova nehezen késé rendi ugyan az ingatag sokaság tapsa működéseiket, de azt tartom, hogy ezt közülünk senki nem várta, nem kereste, jól tudom, hogy ez ritkán jut annak osztályrészéül, a ki keresi, ama latin bölcs mondata szerint: „plausus civium raro quaerentem, sed fugientem sequitur“ (Éljenzés) de egyébként is a történelem tanúságot nyújt arra, bogy e földgömbön nem létezett soha helyzet, nem idő, nem nemzet, mely megelégedéssel fogadta volna azokat, akár testületek, akár egyesek voltak is, kik bár a legigazságosabb terheket mérték reájok, — s igy ez ellenszenv nem politikai természetű, de kifolyása a gyarló emberi természetnek. Ezt tehát nélkülözve, ennek helyében élvezendik a polgári lét legmagassabb jutalmát a híven teljesített polgári kötelesség öntudatát, melynek érzetében erőben gyarapodva térendnek majd vissza a törvényhozási küzdelem helyére, midőn erre szeretett hazánk java felhivandja. (Éljenzés.) Végre ugyanazon imával, a melylyel kezdettük, rekeszszük is be ma tanácskozásainkat, kérvén az élet urát, hogy legkegyelmesebb urunk, királyunk, nemzeti jobblétünk nemtője napjait, ki e legközelebbi időkben is, a törvényhez való hű ragaszkodásának, és nemzetünk iránti atyáskodó kegyelmének ily kitűnő és maradandó bizonyítványát adni kegyeskedett, az összes magyar-osztrák monarchia népeinek boldogi- tására, úgy szintén fiúi tisztelettel és hódolattal szeretett felséges asszonyunk, királynénknak/és az ösz- szes császári és királyi ház tagjainak életét az emberilét lehető leghosszabb határáig terjessze, és őket úgy, mint imádva szeretett kedves magyar hazánkat dús áldásával halmozva, örök időkön által boldogítsa! (Lelkes éljenzés.) Magam részére pályám végén a mélyen tisztelt bizottság tagjaitól csak baráti és azon keresztyéni áldást kérem ki: Isten veled! (Hosszantartó éljenzés.) Bittó István alelnök: Az országos bizottság érzelmeinek vélek kifejezést adni, midőn kijelenteni bátorkodom, hogy a tisztelt bizottsági elnök ur ő excel- lentiájának számos és súlyos elnöki teendőiben tanúsított hazafiui buzgalmáért, de különösen tanácskozásaink bölcs és tapintatos vezetéséért mély háláját fejezi ki és ezt egyszersmind jegyzőkönyvbe igtatni indítványozom. (Élénk éljenzés és helyeslés.) Fiáth Ferenoz b.: Elfogultan emelek szót tisztelt bizottság, mert hálát kívánok mondani én is, és habár képtelen vagyok rá, megnyugtat annak tudata, hogy minden szavam viszhangra lelend mindnyájunk szivében. Én tehát tisztelve szeretett másodelnökünknek, egyakarattal megválasztott jegyzőinknek és a tisztelt bizottság többi tisztviselőinek mondok önfeláldozásuk, önmegtagadó buzgalmuk és fáradozásukért a tisztelt bizottság nevében hálát, e hálanyilatkozat jegyzőkönyvi megöröködését kérvén. (Elénk éljenzés.) Bnjanovics Sándor tollvivö (olvassa ajelen ülés jegyzőkönyvét.) kínok: Nem lévén észrevétel a jegyzőkönyvre nézve, az hitelesíttetik s ezzel a jelen ülést és ülésszakot befejezettnek nyilvánítom. (Éljenzés.) (Az ülés végződik 6 óra 30 peívzkor.)
