A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1869 - hiteles kiadás (Bécs, 1869)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
138 XII. ÜLÉS. (Augustus 27-én 1869.) utasittatnak. Ezek mind oly segélyezések, melyek 10, 20. 30 frtra mennek és szegényeknek jutnak. Kérem tehát ne méltoztassanak ezen 14.000 frtot lehúzni. (Felkiáltások: Elfogadjuk a másik delegatio által megszavazott összeget!) ülnök: Két ellenkező vélemény lévén, szavazni kell, és pedig először a nagyobb összegre. A kik e czimnél 180.000 frtot akarnak megszavazni, méltoztassanak felállani. (Megtörténik.) Elfogadtatott. Éber Nándor előadó (olvassa a bizottság jelentésének a XIX. czimre, a határőrvidékre vonatkozó pontját. Azután folgtatólag az albizottságnak e étimről szőlő jelentését1*). Zichy Ferenc/ gr.: Tisztelt bizottság! Mielőtt magához a dolog érdeméhez szólanék, a tiszelt bizottság figyelmét egy körülményre hívom fel. Ezen körülmény most annál fontosabb, mivel az ide nem tartozó törvényes és jogi tárgyaláshoz tartozik kivá- lólag, és én ehhez természetesen mint a delegatió tagja érdemileg szólni sem kívánok, hanem azt csak érinteni akarom. Méltoztassanak megengedni, hogy egy igen nevezetes okirat czimét és három első sorát felolvassam. A czim igy hangzik: „Grundgesetz für die Militärgrenze. Kaiserliches Patent vom 7. Mai 18o0, womit ein neues Grundgesetz für die croatisch-slavonische und banatisch - serbische Militärgrenze genehmigt wird.“ Azután következik: „Grundgesetz für die croatisch-slavonische und banatisch - serbische Militärgrenze. Erster Abschnitt. 1. §. Die Militärgrenze ist ein untrennbarer Bestandthei] der österreichischen Erbmonarchie. 2. §. Die Militärgrenze und das gleichnamige Provinziale bilden zusammen ein Landesgebiet, haben jedoch ihre gesonderte Verwaltung und Vertretung.“ Ezen pátenst alá írták: Schwarzenberg, Krauss, Bach, Bruck, Thinnfeld, Schmerling, Thun, Kühner. Ezen urakat bizonyosan nem lehet azzal vádolni, hogy különös előszeretettel vagy rendkívüli sympathiá- val viseltettek volna Magyarország területének fen- tartása iránt, az általam felolvasottakat pedig azon időben ők mondották. A jogi kérdéshez tehát tovább nem szólván, áttérek a tárgyra. A kiegyenlítési törvény közösnek ismeri el a közös védelemnek ügyét, s igy közössé, ennélfogva delegationalis tárgygyá tette a 40-ik §. által az arra vonatkozó költségvetést is. E közös védelem egyik eszközéül tekintett közös hadsereg kiegészítő részét tévén a határőrségi katonaság, az annak ellátására szükséges költségek előirányzata joggal foglaltatik he a delegatiók elé terjesztett előirányzatba, s azok teljesen jogositvák tárgyalni azt. Másként áll a dolog az előirányzat azon tételeivel, melyek magának a határőrvidéknek jövedelmeit és politikai administratiójának költségeit hozzák előirányzatba. A katonai határőrvidék kétségbe von- hatlanul a magyar korona területéhez tartozik, s annál fogva nem lett és nem is lehetett közösnek nyilvánítva az 1867. XII. t. ez. által, következőleg jogosan, administratiója sem lehetne olyan. Ezért szólalt fel közössége ellen az eddigi magyar delegatiók mindenike, mint olyan tény ellen, mely a kiegyenlítési törvény 27. §. azon határozmá- nyáha ütközik, mely igy szól: „aközös ministerium a közös ügyek mellett, se egyik, se másik résznek külön kormányzata ügyeit nem viheti, azokra befolyást nem gyakorolhat.“ A mondottak igazsága az maradna, ha megengednék is, hogy a törvénybe ütköző tényleges állapotnak rögtön és egészben megszüntetése szinte lehetetlen. Ugyanazért a delegatió nem tehet egyebet, mint azt, hogy megszavazza a határőrségi katonaság ellátására előirányzott egész összeget; de tárgyalás nélkül hagyja magának a vidéknek adininistratiojára vonatkozó előirányzatot, úgy a bevételi, mint a kiadási rovatot tekintve. Teszi ezt egy felől a törvény iránti tiszteletből, másfelől meg azon reményben, hogy a törvénytelen állapotnak már is megkezdett megszüntetése magára nem váratand tovább, mint meddig azt a gyakorlati szempontokra való köteles tekintet föltétlenül kívánja; azon reményben, hogy a már is elrendelteken kívül O Felsége azt is megparanesolandja, hogy mindazon ügyek, melyek épen a gyakorlatiasság tekintetéből Magyar- és Horvátországok közt közöseknek ismertettek el, az egész határőrvidéken a magyar ministerium kormányzata alá bocsáttassanak, a már is elrendeltek tettleg foganatosításával egy időben. A delegatió teljes tudatával bír annak, hogy tárgyalás nélkül hagyván a határőrvidék admistratió- jára vonatkozó előirányzatot, elesik arra vonatkozólag minden alkotmányos ellenőrzése, miután a közös minister irányában a magyar országgyűlés nem gyakorolhatja, s tisztán magyar-horvát terület adminis- trátiójárói lévén szó, a delegatiók sem gyakorolhatják azt. De épen azon tény, hogy a létező tényállás mellett az alkotmányos ellenőrzés teljesen lehetlen, tanúsítja azt, hogy azon állapot a monarchia átalános életébe be nem illeszthető, s ép azért oly hamar, mint lehet, meg kell azt szüntetni. Addig O Felsége a császár és apostoli králiy bölcsessége fog módot találni arra, hogy a lehetet') Lásd az Irományok 22. számát.
