A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1869 - hiteles kiadás (Bécs, 1869)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

II. IEES (Augustus Sí—én I860.) 17 Bittó István : A czél, mely az albizottságot vezé­relte, midőn azt javasolja, hogy a pótkezelés ne ter­jesztessék ki félévre, hanem szorittassék három hó­napra, az volt, hogy a következő költségvetés megíté­lésére biztos alapunk legyen. Eezél azt hiszem mind­nyájunk ezélja; a kérdés csak az, el lehet-e ezt azon utón érni. Az kétségtelen, hogy félévi kezeléssel e czél el nem érhető, de a javasolt három holnapi ke­zelés sem éreti el velünk, a mint épen a pénzügy- ministerium képviselőjének nyilatkozatából megér­tettük. Ha úgy áll a dolog, hogy három havi lezárás mellett sem lehetnek septemberben a delegatiók előtt a számadások a főszámszék által alaposan megvizs­gálva, ezen czélt igy sem érjük el: a pénzügyminis- terium képviselője pedig indokolva kimutatta, hogy az lehetetlen, mert a három havi számadások lezárá­sával, ezek csak apriiban fognak összeállittatni és az­után a főszámszék által megbiráltatni: de (5 havi le­zárás mellett sem lesz előttünk a költségvetés megbi- rálásánál tökéletesen lezárt számadás. Mivel lehetne már most ezen segíteni? Azon móddal, melyet a közös pénzügyminister képviselője előterjesztett, t. i. hogy a pótkezelésre, inig a meg­előző év nem lenne teljesen kimerítve, uj előterjesz­tést volna kénytelen tenni a pénzügyministerium? Méltóztassék azt meggondolni, hogy nyerni fogna-e az által az ügy, én azt hiszem semmit. De ha vannak olyanok, kiknek megnyugtatására szolgál, hogy most rövidebb határidőt szabjunk, és hogy bárom hónap után zárassanak le a számadások, én szavazatommal hozzájárulok, mert én nem akarom magamat azon gyanúnak kitenni, mit Zsedényi fölhozott, mintha nem kívánnék a gyors és pontos pénzkezelést; mondom hozzájárulok az albizottság véleményéhez, bár semmi eredményt sem várok tőle. Zsedényi Kde: En szerettem volna, ha a pénz­ügy ministerium és támogatói részéről részletekben megmutattatott volna az, hogy melyek a pótkezelésnek azon tárgyai, melyeket három hónap alatt elintézni nem lehet. En már előbb megmondottam, és arra nem tetszett felelni, hogy mire való hát az egy évre meg­szavazott budget? Az csakis azon évnek szükségeire szól és nem szól arra, hogy a harmadik évre is ki­terjesztethessék, mert különben mi értelme is volna az évenkinti budgetnek? Tessék nekem megmondani, mi az az akadály? Akár szállításra, akár élelmezésre legyen kötve egy szerződés, ha megmondják a szerződő félnek, — annak a Wörndlnek, vagy akárkinek hívják, — meg kell annak azon szerződést tartania. Csakhogy azután tes­sék biztos felekkel szerződni, a kik meg is tartják a batáridőt és akkor ugyanazon évben vagy a követ­kezőnek első három hava alatt ki is kell fizetni. Mondottam már az albizottságban, és ismétlem itt is. hogy azt ki nem mutathatják, hogy volna ki­adás, a mely a budgetév utáni első három hónap alatt el ne lenne intézhető; csak hogy ki kell kötni bizonyos határidőt a feleknek és meg kell velők tar­tatni. Meninger ^ineze osztályfőnök: Az előttem szólt tisztelt bizottsági tag arra utalt, hogy a budget csak azon év szükségletéről szól. de ha ez igy állna, akkor pénztári és nem államháztartási budgetet terjesztené­nek elő; ha csak arról intézkednénk, hogy a pénz­tárba mennyi megy be s mennyi foly ki abból, akkor igenis csupán pénztári kezelésről volna szó, de egé­szen más ennél az államháztartás. Továbbá ellenmondásba jönnénk oly esetben, ha valamely építkezés, mely 1868-ra ajánlatott meg, azon évben be nem fejeztetett (Zedényi Ede közbeszól: akkor újból meg kell szavaztatni). Igen, de az ellen­mondás épen onnan támad, hogy ugyanazon építkezés költségei újból kérdésbe vehetők. Helyesen csak úgy történhetik a kezelés, hogy az 18í>8—ra rendelt épít­kezés és az arra szolgáló fizetés J868-ik rovására tétetik, mert különben ha a collaudirozás csak 1869-ben történhetett és ezért a fizetés már a jövő kölségvetésre lenne átviendő, akkor összetévesztetné- nek az évi fizetések. Ezt nem mi. nálunk találták föl, minden államban igy van ez. Ismételve hivatkozom oly államokra, hol a legjobb administrátió van: igy van ez Poroszország­ban és Belgiumban. Nem uj eszmét pendítek meg, ott is az a szabály, hogy a mi egy év költségeit illeti, nem lehet azon évben leszámolni, melyben a kifi­zetés történt, hanem azon évben, a melyre az épít­kezés, beszerzés s a t. megszavaztatott. Méltóztatott arra is utalni, hogy köttetett volna csak más szerződés Wörndllel. Nem akarok ezen szerződés védelmére kelni, nem is szorult arra a had- ügyminister ur, hanem ezen speciális eset is csak azt mutatja, hogy ha az illető szerződő fél a kellő határidő alatt be nem szolgáltatja a készletet, akkor egyszerűen poenalét kell tőle venni, de nem követke­zik az, hogy pl. a fegyvereket ne vegye el a hadügy- minister s kezdjen újból mással alkuba bocsátkozni; tehát mondom nem az következik, hogy nem kell ki­terjeszteni a hitelt a másik évre. Méltóztatott azt is mondani, hogy nem hallott részleteket fölhozatni a zárszámadásnak az első év­negyedben való befejezhetése ellen. Méltóztassék fel­venni a collaudirozást; említettem már elébb, hogy az intendaturák csak február végével kapják be a számadásokat. Ezen számadásokból folyólag megté­rítéseket kell tenni az állampénztáraknál és ha már- czius 31 -ikeig szoritatik a pótkezelés, az lesz követ­kezése, hogy egy évről sem lesz tiszta áttekintés,

Next

/
Thumbnails
Contents